HÍRÁM

(feltehetően az Ahirám rövidített alakja;  jel.: ’a fivérem magas [felmagasztaltatott]’):

A maszoréta szövegben más betűzéssel is megtalálható bizonyos írásszövegekben: ’Chírómként’ (1Ki 5:10, 18; 7:40a) és ’Húrámként’ (2Kr 2:3).

1. Tírusz királya; Dávid és Salamon király kortársa, akikkel baráti viszonyban állt az i. e. XI. században.

Miután Dávid legyőzte Sion erődjét, és nekilátott, hogy a helyszínen egy palotát építsen, Hírám követeket küldött, hogy kereskedelmi szerződést kössön Dáviddal. Ezt követően Hírám ellátta Dávidot a Libanoni-hegység ny. oldalának lejtőiről származó cédrusfával, valamint mesteremberekkel, akik jártasak voltak a fa és a kő megmunkálásában (2Sá 5:11; 1Kr 14:1).

Amikor Hírám hallotta, hogy Dávid meghalt, és Salamon uralkodik helyette, elküldte szolgáit, hogy megújítsa a baráti megállapodást (1Ki 5:1). Salamon ekkor igénybe vette Hírám segítségét, amikor is az felajánlotta, hogy építőanyagokkal és némi munkaerővel támogatja a nagy templom építését, és ugyanakkor üzletet kötöttek, hogy Hírám embereinek a szolgálatáért nagy mennyiségű búzát, árpát, bort és olajat ad fizetségként (1Ki 5:2–6; 2Kr 2:3–10). Erre Hírám áldotta Jehovát, és a két nemzet baráti szövetséget kötött egymással (1Ki 5:7–12; 2Kr 2:11–16).

Salamon a 20 évig tartó építkezése végén 20 várost adott Hírámnak, de ezek nagyon nem tetszettek Hírámnak (1Ki 9:10–13; lásd: KABUL 2.). Hogy Hírám ugyanezeket a városokat adta-e vissza Salamonnak, vagy más városokat adott neki, azt nem tudni biztosan (2Kr 8:1, 2). Az sem bizonyos, hogy Hírám azután adott-e 120 talentum aranyat (46 242 000 dollár) Salamonnak, hogy a városokat kapta, vagy hogy valamiképp azok értékét akarta-e fedezni (1Ki 9:14).

Hírám ezenkívül egy másik társas vállalkozásban is együttműködött Salamonnal, amelyben az utóbbi egy flottányi hajót épített az Akabai-öbölben, Ecjon-Geberben. Hírám tapasztalt hajósokat adott, hogy azok manőverezzék a hajókat Salamon szolgáival egyetemben. Ezeken a hajókon kívül, amelyek Afrika k. partjai közelében szelték a vizet, Hírámnak és Salamonnak más hajói is voltak, amelyek még Társisba is eljutottak. Társis vélhetően a Földközi-tenger ny. végében feküdt. Mindent összevetve ezek a nyílt tengeren folyó, nagy üzleti vállalkozások óriási vagyont eredményeztek: aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, értékes köveket, sokat érő fákat, és olyan ritkaságokat, mint például a majmok és a pávák (1Ki 9:26–28; 10:11, 12, 22; 2Kr 8:18; 9:10, 21; lásd: ECJON-GEBER).

2. Az a szakavatott mesterember, aki a Salamon templomában lévő felszerelések nagy részét készítette. Apja tíruszi volt, anyja viszont „egy Naftali törzséből származó” (1Ki 7:13, 14), „Dán leszármazottjai közül való” özvegyasszony volt (2Kr 2:13, 14). Ez a látszólagos ellentmondás Hírám anyjával kapcsolatban tisztázódik, ha azt vesszük figyelembe – ahogyan néhány tudós is teszi –, hogy Dán törzsében született, a Naftali törzséből származó első férje halálával lett özvegy, és azután ment egy tíruszi férfihoz feleségül.

Hírám, Tírusz királya (az 1-es számmal jelzett), elküldte ezt a Hírámot, hogy felvigyázóként szolgáljon Salamon különleges építkezésén, mivel szakképzett és tapasztalt volt az arannyal, ezüsttel, rézzel, vassal, kővel és fával kapcsolatos munkákban. Hírám továbbá rendkívül ügyes volt az anyagok festésében, a vésésben, és abban, hogy mindenfélét tervezzen. Kétségtelen, hogy korának iparművészete terén a gyakorlati képzést gyermekkorától fogva részben a tíruszi apjától kapta, aki maga is kiváló rézműves volt (1Ki 7:13–45; 2Kr 2:13, 14; 4:11–16).

Tírusz királya minden bizonnyal erre az emberre utal a Hírám-Abi névvel, amely úgy tűnik, egy megjelölés volt, és szó szerint azt jelenti, hogy ’Hírám, az atyám’ (2Kr 2:13). Ezzel a király nem azt akarta mondani, hogy Hírám igaziból az apja volt, hanem talán azt, hogy ő volt a király ’tanácsadója’ vagy ’mestermunkása’. Hasonló kifejezés a Hírám-Abiv (szó szerint: ’Hírám, az atyja’) is, mely úgy látszik, azt jelenti, hogy ’Hírám az ő (azaz a király) mestermunkása’ (2Kr 4:16).