Segítsük egymást (I. rész): a szántóföldön!
1 Jehova népének modernkori történelmében a jó hír házról házra való prédikálása nyilvánvalóan élvezi Jehova áldását. Nagyban megkönnyítette Jézus parancsának végrehajtását: „Menjetek azért és képezzetek tanítványokat minden nemzet embereiből, alámerítve . . . és megtanítva őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek!” (Máté 28:19, 20).
2 Jézus példát mutatott a tanítványai kiképzésében. Nemcsak a Királyságra és más bibliai igazságokra tanította őket, hanem arra is kiképezte őket, hogy a lehető leghatásosabb módokon tudják prédikálni a jó hírt másoknak. Kiküldte őket kettesével (Márk 6:7; Luk 10:1). Ez a megoldás kétségtelenül társról és buzdításról gondoskodott, de abban is biztosak lehetünk, hogy tanultak is egymástól, mialatt egész lélekkel válaszoltak a Mester meghívására, hogy menjenek és prédikálják a mennyek közel lévő királyságát.
3 És mennyire örültek az együttmunkálkodásnak! A Lukács 10:17 szerint: „A hetven örömmel tért vissza, mondván: ’Uram, még a démonok is engedelmeskedtek nekünk neved hallatára.’ ” Jézus azonban helyreigazította gondolkodásmódjukat a következő szavakkal: „Ne azon örvendjetek, hogy a szellemek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek föl van írva a mennyekben” (Luk 10:20). Igen, a prédikálásnak nem az a célja, hogy látványos mutatványok által felhívjuk a figyelmet magunkra, hanem hogy életeket mentsünk: a magunkét és azokét, kiknek prédikálunk (1Tim 4:16).
4 Bár ma a mi területünkön esetleg kissé más a helyzet, Jézus alapvető oktatása mindazonáltal még mindig alkalmazható arra, amit prédikálunk, valamint arra, hogy még ellenállás közepette is kutatnunk kell az arra érdemesek után. És Jézus napjaihoz hasonlóan az új tanítványoknak ma is szerető segítségre van szükségük ahhoz, hogy eredményesen tudjanak részt venni a prédikáló és tanítványképző munkában.
5 Vajon egyike vagy azoknak, akiknek sok tapasztalatuk van a jó hír prédikálásában, s akik segíteni tudnak olyanoknak, akik segítségre vágynak? Vagy pedig egyike vagy azoknak, akik szeretnék, ha néhány hétig együttmunkálkodna velük egy tapasztalt hírnök, akitől gyakorlati tanácsokat kapnál a tanítványképző munkád megjavítására? Megkérünk, hogy beszélj tanulmányvezetőddel vagy a szolgálatfelvigyázóval arról, hogy kész vagy segítséget adni vagy elfogadni. (A márciusi Királyság-szolgálatban további részleteket közlünk ezeknek az elrendezéseknek a könyvtanulmányozó csoportban való megvalósításáról.)
6 Amint elkezdesz együttmunkálkodni társaddal, először tekintsétek át együtt, hogy milyen beszélgetési témát tudnátok eredményesen felhasználni a területeteken. Ezt be is gyakorolhatjátok. Elpróbálhatjátok az előforduló tipikus helyzeteket. Ez tapasztalatot ad és rögzíti elmétekben azokat a pontokat, amelyekről beszélni kívántok. A jó felkészülés csökkenti azt az érzést, hogy képtelenek leszünk beszélni, és az attól való félelmet, hogy nem tudjuk, mit mondjunk. Az a tudat, hogy életmentő munkában veszünk részt — ha valóban erős az erre irányuló vágyunk —, arra indít minket, hogy elmondjuk, ami a szívünkben van.
7 Amikor együtt megyünk, lehetőségünk van arra, hogy a gyakorlatban valósítsuk meg a tanult dolgokat. Tapasztalatot szerzünk, önbizalmat nyerünk. Örömet élvezünk Jehova szolgálatában. S ha érdeklődőkre találunk, nagyon boldogok vagyunk. Előkészületeket kell tenni arra, hogy visszatérjünk és tápláljuk ezeket a „juhokat”. Ha némelyek őszinte erőfeszítéseink ellenére sem érdeklődnek, ez ne bátortalanítson el minket. Még Jézusra sem hallgatott mindenki, pedig senki sem tudna az övénél jobb módszereket kidolgozni (Máté 13:58). Nincs tehát okunk arra, hogy elcsüggedjünk, ha időnként süket fülekre találunk, vagy éles szavakkal fogadnak minket. Ilyenkor a következő házhoz megyünk, ahol szintén „juhot” keresünk, és nem érint érzékenyen, amit a személyünk ellen mondtak.
8 Igen, SEGÍTENÜNK KELL EGYMÁST a szántóföldön. Ez a keresztényi szellem. Mindnyájunknak van lehetőségünk arra, hogy segítő kezet nyújtsunk társainknak, vagy hogy elfogadjuk tőlük a segítséget Jehova dicséretében. Péter mondta: „Amilyen mértékben ajándékot kaptatok, használjátok azt arra, hogy egymásnak szolgáljatok mint Isten sokféleképpen megnyilvánuló ki nem érdemelt kedvességének sáfárai” (1Pét 4:10).