Kövessük a mester példáját!
1 Jézus szerette az embereket. Ez megnyilvánult egész földi pályafutása során. Mindenütt beszélt az embereknek: tengerparton és domboldalakon, városokban és falvakban, zsinagógákban, piactereken, utcákon és házakban. Beszélt nagy tömegeknek, beszélt egyéneknek, férfiaknak és nőknek, időseknek és fiataloknak, gazdagoknak és szegényeknek. Tudta, hogy az általa közvetített üzenet létfontosságú. Képes fenntartani az életet (Ján 3:36).
2 Vajon a Mester példáját követjük napjainkban? Szerencsére sokan azt követik! Nagyszerű eredményeket láttunk a most lezáruló szolgálati évben, s ez a kemény munkának, valamint Jehova szellemének és áldásának köszönhető. Ámde jó, ha állandóan vizsgálgatjuk Jézus példáját és megnézzük, hogyan tett eleget a rábízott feladatoknak. Jézus megbízást adott a tanítványainak, hogy ugyanazt a munkát végezzék, amit Ő végzett, amikor a földön volt (Máté 28:19, 20).
3 Jézus nagy önfegyelmet gyakorolt. Megvolt az egyéni időbeosztása. Megbízható volt (Luk 21:37, 38). Ahhoz, hogy a lehető legtöbbet teljesíthessük, nekünk is szükséges jól szervezetteknek lennünk. Megbízhatóknak kell bizonyulnunk és bizonyos fokig egyéni munkatervet kell követnünk.
4 Jézus tapasztalt fáradtságot, szomjúságot és éhséget. Néha elhanyagolta az evést az elvégzendő munka érdekében (Máté 21:18; Ján 4:6, 7). Vajon önfeláldozók vagyunk a szolgálatunkban? Igyekszünk elérni az ésszerű célokat, amelyeket magunk elé kitűztünk? Jehova nem követel meg tőlünk, hogy aszkéták legyünk, de hogyan erősíthet meg minket Jehova szelleme, ha mi sohasem adunk magunkból annyit, hogy szükségünk legyen az ő segítségére? (Fil 4:13).
5 Jézus szeretetet és baráti érzelmeket tanúsított mind az idegenek, mind a legmeghittebb követői iránt (Máté 11:28–30; Ján 13:1; 15:11–15). Amikor látjuk a szenvedéseket, amelyeket ma az embereknek el kell viselniük mind fizikai, mind szellemi vonatkozásban, vajon készek vagyunk-e megosztani velük a reménységünket? Meglátjuk-e teljes mértékben annak a munkának a fontosságát, amelyben részt veszünk, amikor terjesztjük a Királyság jó hírét abban a tudatban, hogy ezeknek az embereknek ez az egyedüli reménysége? Arra indít-e minket a testvéreink iránti szeretetet, hogy szeretetet mutassunk irántuk, elnézzük hibáikat és sajátos modorukat, ahogyan mi is elvárnánk ezt tőlük? Követjük-e a Mester példáját?
6 Jézus komolyan vette a megbízatását. Figyelmes és meggondolt volt mások iránt, tekintetbe vette hallgatósága korlátozott felfogóképességét (Márk 4:33). Te is különös gonddal készülsz fel a szántóföldi szolgálatra? Gyakorolod is azt, amit mondani akarsz? Hasznosnak találtad a A mi Királyság-szolgálatunkban közölt javaslatokat? Megpróbálod elérni az emberek szívét, amint Jézus tette, amikor tanította őket (Máté 7:28, 29).
7 Jézus alázatosságának és kedvességének tökéletes példáját kell visszatükröznie minden kereszténynek. Ha igyekszünk továbbra is hűséggel szolgálni abban a munkában, amelyre Jézus adott megbízást, az megelégedéssel tölt el bennünket és azzal az örömmel, hogy segíthetünk másoknak. Mindenekfelett pedig dicsőítést szerez mennyei Atyánknak és az ő Fiának, a mi nagy Példaképünknek.