Mindennap hirdetni az igazságot, Jézust utánozva
1 Jézusnak sajátos munkát kellett elvégeznie, amikor a földre jött. A munka felettébb egyszerű volt: ’bizonyságot tenni az igazságról’ (Ján 18:37). Jézus az Atyja csodálatos tulajdonságairól és szándékairól hirdette az igazságot. Olyan volt e munka neki, akár az eledel; egész élete arra összpontosult (Ján 4:34). Lukács arról számolt be, hogy Jézus „tanít vala minden nap a templomban” (Luk 19:47). Jézus teljesen kihasználta a rendelkezésére álló időt (Ján 9:4). Röviddel a halála előtt kijelenthette Atyjának: „Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt” (Ján 17:4).
2 Amikor szívünket betölti az értékelés mindazért, amit Jehova eddig tett, hasonlóképpen erős késztetést érzünk arra, hogy mindennap beszéljünk őróla. Éppen olyanokká válunk, mint Jézus tanítványai, akik bátran kijelentették: „nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk” (Csel 4:20). Ők nem szűntek meg Jehováról beszélni, hisz a feljegyzés úgy szól, hogy „mindennap . . . nem szűnnek vala meg tanítani” (Csel 5:42). Kérdezzük meg magunktól: „Utánzója vagyok a Tanítómnak, Jézusnak?”
3 A sürgősség tudatával prédikálni: Jézus megjövendölte, hogy amikor az egész földön hirdettetett már a Királyság-üzenet, „akkor jő el a vég” (Máté 24:14). Ennek mélyen belénk kell vésnie a munkánk fontosságát és sürgősségét. Mivel szó szerint milliók élete forog kockán, nincs olyan tevékenység, amely fontosabb vagy hasznosabb lenne. Minthogy a dolgoknak e rendszere a végéhez közeledik, a hátralevő idő, amit e munka elvégzésére fordíthatunk, rövidre van szabva!
4 A jelentések azt mutatják, hogy Jehova felgyorsítja a juhszerű személyek begyűjtését (És 60:22). A világ sok részén az emberek szó szerint özönlenek az igazsághoz, és tulajdonképpen örvendezve jelentik ki: „Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zak 8:23). Sohasem voltak még annyira igazak Jézus szavai, mint most: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek . . . az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába” (Máté 9:37, 38). Hát nem arra ösztönöz ez minket, hogy buzgók legyünk, miként Jézus tanítványai, akik „mindenkor a templomban valának . . ., áldván az Istent”? (Luk 24:53).
5 Mindennap ismertesd az igazságot: Nap nap után módokat kell keresnünk arra, ahogy megosszuk másokkal az igazságot. Nem nehéz alkalmakat találni. Rá tudnál-e szánni egy-két percet, hogy telefonálj egy barátnak vagy egy ismerősnek, akiről úgy véled, talán fogékonyan reagál? Vagy mi lenne, ha levelet írnál valakinek, akit nem találtál otthon? Gondoltál már arra, hogy bevásárláskor felajánlj egy traktátust a boltosnak? Valószínűleg sok egyéb alkalmat is fel tudsz idézni, amelyet naponta kihasználhatsz, hogy megoszd másokkal a reményed. Ha megteszed az erőfeszítéseket, és kinyilvánítasz egy kis bátorságot, Jehova segíteni fog (1Thess 2:2).
6 Így tehát, amikor elkezdjük a naponkénti tevékenységünket, kérdezzük meg magunktól: „Megteszem majd a kezdeményező lépéseket, hogy megosszam a reményemet valakivel, ha ma alkalom adódik erre?” Utánozd Jézus magatartását, aki így magyarázta meg, miért küldetett a földre: „hirdetnem kell nékem az Istennek országát” (Luk 4:43). Ha olyanok akarunk lenni, mint Tanítónk, ugyanezt fogjuk tenni (Luk 6:40).