Az idős szülők iránti tisztelet jutalma

ISTEN őszinte imádói nagyra becsülik, tisztelik idős szüleiket, és gondoskodnak róluk, mivel szeretik őket. Ez imádatuk részét képezi. A Biblia kijelenti: a gyermekek vagy unokák „tanulják meg, hogy elsősorban saját házuk népe között gyakorolják az Isten iránti odaadást, és viszonozzák, amivel szüleiknek és nagyszüleiknek tartoznak, mert ez elfogadható Isten előtt” (1Timótheus 5:4, NW). Akár fiatalok, akár idősek vagyunk, illő, hogy ’viszonozzuk’, amivel szüleinknek és nagyszüleinknek ’tartozunk’. Így értékelést mutatunk szeretetükért, kemény munkájukért, és azért, hogy oly sok éven át gondoskodtak rólunk. Hiszen életünket köszönhetjük a szüleinknek!

Figyeld meg, hogy „elfogadható Isten előtt”, ha viszonozzuk, amivel szüleinknek és nagyszüleinknek tartozunk. Ez az ’Isten iránti odaadásunkkal’ van kapcsolatban. Ezért, ha eleget teszünk ennek a tanácsnak, az jutalommal jár ránk nézve, mivel tudjuk, hogy amit teszünk, tetszik Istennek. Ez örömet szerez nekünk.

Örömet jelent másoknak adakozni, főleg ha olyanoknak adunk, akik maguk is nagylelkűen adtak nekünk (Cselekedetek 20:35). Micsoda jutalommal jár tehát, ha ezzel a bibliai alapelvvel összhangban járunk el: „Legyen az apádnak öröme benned, és ujjongjon, aki a világra szült!” (Példabeszédek 23:25, Katolikus fordítás).

Hogyan viszonozhatjuk, amivel szüleinknek és nagyszüleinknek tartozunk? Háromféleképpen: anyagilag, érzelmileg és szellemileg. Mindegyiknek megvan a maga jutalma.

Anyagilag adni

Azok, akik Istent szolgálják, tudják, hogy fontos anyagilag gondoskodni a legközelebbi családtagjaikról. Pál apostol így intett: „Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Timótheus 5:8).

Tunji és Joy Nyugat-Afrikában élnek. Noha anyagilag nagy teher nehezedik rájuk, meghívták Joy idős szüleit, hogy költözzenek hozzájuk. Az apa beteg volt, s végül meghalt. Tunji így gondol vissza erre: „Amikor papa meghalt, mama átkarolta a feleségemet, és azt mondta: »Ti mindent megtettetek, amit az ember megtehet. Semmi esetre se legyen bűntudatotok papa halála miatt.« Bár papa hiányzik nekünk, tudjuk, hogy a legjobb gyógyszert vettük meg neki, és mindig próbáltuk éreztetni vele, hogy szükségünk van rá; mindent elkövettünk, hogy eleget tegyünk Istentől kapott kötelezettségünknek. Elégedettek vagyunk.”

Persze nincs mindenki abban a helyzetben, hogy segíthetne másokon anyagilag. Egy nigériai férfi ezt mondja: „Ha valaki még magát sem tudja eltartani, hogyan tudna akkor másvalakit eltartani?” Ahogy telnek-múlnak az évek, lehet hogy sok országban még rosszabb lesz a helyzet. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének előrejelzése szerint a Szaharától délre élő afrikai lakosság fele hamarosan teljes szegénységben fog tengődni.

Ha anyagilag kedvezőtlen körülmények között találod magad, vigaszt meríthetsz egy nincstelen özvegy igaz történetéből. Amikor Jézus a földön járt, megfigyelte, hogy egy özvegy csekély összegű adományt dob a templomperselybe. Csupán „két fillért” adott. Mégis, mivel Jézus tisztában volt azzal, hogy milyen helyzetben van az asszony, ezt mondta: „Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete: mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, a mije volt, oda veté” (Lukács 21:1–4).

Hasonlóképpen, ha mi is mindent elkövetünk azért, hogy anyagilag gondoskodjunk szüleinkről vagy nagyszüleinkről, Jehova megfigyeli és értékeli azt, bár talán csekély mértékű, amit teszünk. Ő nem várja el, hogy erőnkön felül tegyünk valamit. Alighanem a szüleink vagy a nagyszüleink is hasonlóan fognak vélekedni.

Érzelmileg adni

A szüleinkről és a nagyszüleinkről való gondoskodás többet jelent annál, mint hogy csupán az anyagi szükségleteikről gondoskodunk. Mindannyiunknak vannak érzelmi szükségletei is. Mindenki — ebbe az idősebbek is beletartoznak — vágyik arra, hogy szeressék, hogy érezze: szükség van rá, s hogy értékes családtag legyen.

Mary, aki Kenyában él, már három éve gondoskodik idős anyósáról. Mary ezt mondja: „Azonkívül, hogy gondoskodunk az anyagi szükségleteiről, mindig beszélgetünk is vele. Anya nem tud már sokat tenni a ház körül, de beszélgetünk, és közeli barátok lettünk. Néha Istenről beszélgetünk, néha pedig az otthoniakról. Bár anya már 90 éves is elmúlt, nagyon jó az emlékezőképessége. Még emlékszik rá, és mesél is arról, hogy milyen volt az élet az 1914 előtti időkben, akkor, amikor még kislány volt.”

Mary ezzel folytatja: „Egy idős személyről nem könnyű gondoskodni, de bőséges jutalommal jár, hogy velünk van. Harmónia és béke honol a családunkban. Amit én adok neki, az más családtagokban is serkenti az adakozó szellemet. A férjem jobban tisztel. Ha pedig anya meghallja, hogy bárki durván beszél velem, egyből felemeli a hangját, hogy a védelmemre keljen. Egy bántó szót sem szólhatnak hozzám, ha ő a közelben van!”

Szellemileg adni

Ahogy az anyagi és az érzelmi adakozás is jutalmakkal jár az adakozóra nézve, ugyanígy van ez szellemi téren is. Pál apostol ezt írta a Rómában működő keresztény gyülekezetnek: „kivánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerősítésetekre, azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által” (Róma 1:11, 12).

Ugyanígy, amikor arra kerül a sor, hogy szellemileg adjunk azoknak az időseknek, akik Istent szolgálják, a bátorítás sokszor kölcsönös. A nigériai Osondu erről mesél: „A nagyszüleimmel kapcsolatban leginkább az köt le, hogy általuk lehetőségem van bepillantani a múltba. Nagyapám ragyogó szemekkel mesél arról a területről, ahol teljes idejű szolgaként végezte a munkáját az ötvenes—hatvanas években. Összehasonlítja a gyülekezetek jelenlegi felépítését azzal, amilyen akkor volt, amikor Tanú lett. Úttörőként ezek a tapasztalatok segítségemre vannak a szolgálatban.”

A keresztény gyülekezetben mások is segítséget nyújthatnak azzal, hogy adakoznak az idősebbeknek. Tunji, akit az előbbiekben már említettünk, így fejti ki, mi történt a gyülekezetében: „Egy fiatal úttörő testvér, aki azt a megbízatást kapta, hogy tartson meg egy nyilvános előadást, elhozta a vázlatot papához, és így együtt készíthették el az előadást. Az Őrtorony-tanulmányozás vezetője is eljött, és ezt mondta papának: »Te tapasztalt vagy. Mit tudnál mondani, ami segítségemre lenne abban, hogy javuljak?« Papa el tudta látni egy-két jó tanáccsal ezt a vént. A testvérek számtalanszor emlegetik papa nevét a gyülekezetben elhangzó imákban. Mindez azt az érzést kelti benne, hogy szükségünk van rá.”

A jó magaviselet Istenhez vonz másokat

Néha azzal vonzunk másokat Istenhez, hogy tiszteletet és szeretetet mutatunk szüleink és nagyszüleink iránt. Péter apostol ezt írta: „Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent” (1Péter 2:12).

Andrew, egy nyugat-afrikai keresztény vén 95 kilométert utazott kétszer egy héten, hogy gondoskodjon beteg édesapjáról, aki nem volt hívő. Andrew erről mesél: „Amikor Jehova Tanúja lettem, apám heves ellenállást tanúsított. Ám amikor észrevette, hogyan gondoskodom róla a betegsége alatt, öcséimet és húgaimat egyre csak így ösztönözte: »Csatlakoznotok kell bátyátok vallásához!« Ez felpezsdítette őket, s ma már apámnak mind a kilenc gyermeke Jehova Tanúja.”

Nehéz lehet idős szüleinket tisztelni és gondoskodni róluk, különösen gazdaságilag kedvezőtlen időben. De ha a keresztények igyekeznek ezt megtenni, sok jutalmat arathatnak. Legfőképpen pedig az adakozás örömét fogják tapasztalni, azzal a megelégedést nyújtó tudattal együtt, hogy Jehova Isten tetszését élvezik, aki személyesen „mindeneknek Atyja” (Efézus 4:6).

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Istentől származó tanácsok azoknak, akikről gondoskodnak, és azoknak, akik gondoskodnak róluk

Bátoríts: „Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére” (Róma 15:2).

Légy kitartó: „A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk” (Galátzia 6:9).

Légy alázatos: „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál” (Filippi 2:3).

Cselekedd a jót: „Senki ne keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé” (1Korinthus 10:24).

Légy ésszerű: „A ti szelídlelkűségetek [ésszerűségetek, NW] ismert legyen minden ember előtt” (Filippi 4:5).

Légy könyörületes: „legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak” (Efézus 4:32, K. f.).

[Kép a 7. oldalon]

A fiatalabb vének hasznukra fordíthatják az idősebbek tapasztalatait