Továbbra is haladj előre szellemileg!

Keresztelkedésünk napja olyan nap, amelyet mindig becsben kell tartanunk, és amelyre mindig emlékeznünk kell. Végül is ez volt az a nap, amikor mindenki előtt nyilvánvalóvá tettük, hogy átadtuk az életünket Isten szolgálatára.

SOKAKNAK komoly erőfeszítésekbe kerül, hogy megtegyék ezt a lépést — hosszú ideje tartó rossz szokásoktól kell megszabadulniuk, rossz társaságokat kell elhagyniuk, változtatniuk kell mélyen gyökerező gondolkodás- és viselkedésmódjukon.

Bár a keresztelkedés boldog és jelentőségteljes esemény egy keresztény életében, ez csupán a kezdet. Pál apostol a következőket mondta a Júdeában élő, már megkeresztelt keresztényeknek: „elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre [érettségre, NW]” (Zsidók 6:1). Igen, minden kereszténynek arra van szüksége, hogy ’eljusson az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére’ (Efézus 4:13). Csakis akkor tudunk igazán ’megerősödni a hitben’, ha előrehaladunk az érettségig (Kolossé 2:7).

Az elmúlt néhány évben újonnan önátadott imádók százezrei jöttek a keresztény gyülekezetbe. Talán te is ezek egyike vagy. Az első századi testvéreidhez hasonlóan nem szeretnél szellemileg csecsemő maradni. Növekedni akarsz, előrehaladni! De hogyan? És milyen módok vannak arra, hogy ilyen előrehaladásra tegyél szert?

Előrehaladás a személyes tanulmányozás által

Pál ezt mondta a filippibeli keresztényeknek: „azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék [pontos, NW] ismeretben és minden értelmességben” (Filippi 1:9). A szellemi előrehaladásodhoz döntő fontosságú a „pontos ismeretben” való növekedés. ’Megismerni Jehova Istent és Jézus Krisztust’ előrehaladó folyamat, nem pedig olyan valami, ami a keresztelkedés után abbamarad (János 17:3).

Egy keresztény testvérnő — nevezzük Alexandrának — felismerte ezt tíz évvel azután, hogy 16 éves korában megkeresztelkedett. Az igazságban nőtt fel, mindig rendszeresen járt a keresztény összejövetelekre, és részt vett a prédikálómunkában. Ezt írja: „Az utóbbi hónapokban felismertem, hogy valami nagyon nincs rendjén nálam. Elhatároztam, hogy komoly, őszinte önvizsgálatot tartok azt illetően, hogy mit érzek az igazság iránt, és hogy miért vagyok még mindig az igazságban.” És mire jutott? Így folytatja: „Rájöttem, hogy nem helyes indítékból vagyok az igazságban. Visszaemlékeztem, hogy úgy nőttem fel, hogy nagy hangsúlyt kaptak az összejövetelek és a szántóföldi szolgálat. Úgy gondoltam, valahogy majdcsak rendben lesznek a személyes tanulmányozási szokásaim és az imáim. De amikor elemeztem a helyzetemet, rájöttem, hogy ez nem így történt.”

Pál apostol így figyelmeztet: „a mire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben [gyakorlatban, NW] legyünk” (Filippi 3:16). A gyakorlat az előrehaladás folyamatát eredményezheti. Mielőtt megkeresztelkedtél, biztosan gyakorlattá tetted, hogy egy jól képzett tanítóval hetente tanulmányozd a Bibliát. Amint növekedett az értékelésed, ez a gyakorlat azt is magában foglalta, hogy felkészültél minden heti anyagra, kikerested a Bibliából azokat az írásszövegeket, amelyekre az anyag utalt és így tovább. Most, hogy megkeresztelkedtél, továbbra is ’ugyanabban a gyakorlatban’ vagy?

Ha nem, talán újra meg kell vizsgálnod, mik vannak az első helyen az életedben, ’meg kell vizsgálnod, mik a lényegesek’ (Filippi 1:10, Vida fordítás). Mivel elfoglaltak vagyunk, önuralomra van szükségünk ahhoz, hogy időt tartalékoljunk a személyes bibliaolvasásra és tanulmányozásra. De az ebből származó áldások miatt megéri az erőfeszítést. Figyeld meg újra Alexandra példáját. Elismeri: „Rá kellett jönnöm, hogy az elmúlt húsz-egynéhány évben csak az tartott meg az igazságban, hogy eljártam az összejövetelekre, és részt vettem a szántóföldi szolgálatban.” De így folytatja: „Arra a következtetésre jutottam, hogy bár ezek a dolgok fontosak, önmagukban nem képesek fenntartani akkor, amikor nehézségek támadnak. Ez az egész azért jött felszínre, mert személyes tanulmányozási szokásaim gyakorlatilag nem voltak, az imáim pedig rendszertelenek és felszínesek voltak. Felismertem, hogy helyre kell igazítanom a gondolkodásomat, és el kell kezdenem egy jelentőségteljes tanulmányozási programot, hogy igazán megismerjem Jehovát, megszeressem őt, és értékeljem, amit a Fia adott nekünk.”

Ha segítségre van szükséged ahhoz, hogy egészséges gyakorlattá tedd a személyes tanulmányozást, a vének és más érett keresztények a gyülekezetedben boldogan segítenek neked. Ezenkívül Az Őrtorony 1995. május 1-jei, 1993. augusztus 15-ei és az 1986/16 számában megjelent cikkekben számos javaslatot találsz segítségképpen.

Közeledned kell Istenhez

Egy másik terület, ahol előrehaladásra kell törekedned, az az Istennel ápolt kapcsolatod. Néhány esetben sürgető szükség lehet erre. Figyeld meg Anthony esetét, aki már fiatal korában megkeresztelkedett. Ezt mondja: „Én voltam az első gyerek a családban, aki megkeresztelkedett. A keresztelkedésem után édesanyám boldogan ölelt magához. Soha nem láttam még ilyen boldognak. Nagyon örültünk, és igazán erősnek éreztem magam.” Azonban más oldala is volt a dolognak. „Már jó ideje egyetlen fiatal sem keresztelkedett meg a gyülekezetben — folytatja Anthony. — Így nagyon büszke voltam magamra. Büszke voltam a hozzászólásaimra és az összejöveteleken tartott előadásaimra is. Fontosabbnak tartottam, hogy elnyerjem az emberek dicséretét és elismerését, mint hogy Jehovának szerezzek dicsőséget. Valójában egyáltalán nem volt szoros kapcsolatom Jehovával.”

Anthonyhoz hasonlóan néhányan nem attól a vágytól indíttatva adják át az életüket, hogy Jehovának tetsszenek, hanem inkább azért, hogy mások kedvében járjanak. Ennek ellenére Isten az ilyen személyektől is elvárja, hogy ígéretüknek megfelelően szolgálják őt. (Vesd össze: Prédikátor 5:4.) Viszont az Istenhez fűződő személyes kapcsolat nélkül az ilyen személyek gyakran nehezen tudnak eleget tenni ennek. Anthony így emlékszik vissza: „Az a fokozott öröm, amelyet a keresztelkedésemkor éreztem, rövid életű volt. Nem egészen egy évvel a keresztelkedésem után komoly helytelenségbe keveredtem, és a véneknek meg kellett feddniük. Az ismételt helytelen viselkedésem oda vezetett, hogy kiközösítettek a gyülekezetből. Hat évvel azután, hogy átadtam az életem Jehovának, letartóztattak és bebörtönöztek gyilkosság elkövetése miatt.”

Fejlessz ki meghitt kapcsolatot Jehovával

Bármilyenek legyenek is valakinek a körülményei, minden keresztény válaszolhat a Biblia buzdítására, hogy „közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8). Kétségtelenül volt már bizonyos mértékű kapcsolatod Istennel, amikor először tanulmányoztad a Bibliát. Megtudtad, hogy Isten nem olyan elvont istenség, melyet a kereszténységben imádnak, hanem valódi személy, akinek neve is van: Jehova. Megtudtad azt is, milyen megnyerő tulajdonságai vannak, hogy „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú” (2Mózes 34:6).

Ahhoz azonban, hogy eleget tegyél az Isten szolgálatára vonatkozó önátadásodnak, közelebb kell kerülnöd hozzá. Hogyan? A zsoltáríró így imádkozott: „Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem” (Zsoltárok 25:4). A Biblia és a Társulat kiadványainak személyes tanulmányozása segíthet neked abban, hogy jobban megismerd Jehovát. Az is fontos, hogy rendszeresen, szívből jövően imádkozz. „Öntsétek ki előtte szíveteket” — buzdít a zsoltáríró (Zsoltárok 62:9). Amint tapasztalod majd, hogy imáid meghallgatást nyernek, úgy érezni fogod, hogy Isten személyesen törődik veled. Ez segíteni fog neked abban, hogy közelebb kerülj hozzá.

Amikor próbák és nehézségek merülnek fel, az szintén lehetőséget nyújt arra, hogy közelebb kerülj Istenhez. Talán kihívásokkal és hitpróbákkal találod szembe magad, például betegséggel, nyomással az iskolában vagy a munkahelyen, vagy anyagi gondokkal. Az is lehet, hogy nehézséget jelent lépést tartanod az általános teokratikus gyakorlattal a szolgálatban való részvételben, az összejövetelek látogatásában vagy a gyermekeiddel való bibliatanulmányozásban. Ne akard az ilyen problémákat egyedül megoldani! Könyörögj Istenhez segítségért, kérd az irányítását és vezetését (Példabeszédek 3:5, 6). Kérd a szent szellemét! (Lukács 11:13). Ahogy tapasztalod majd Isten szerető segítségét, egyre közelebb fogsz kerülni hozzá. Ahogyan a zsoltáríró Dávid megállapította: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik” (Zsoltárok 34:9).

Mi történt Anthonyval? Ezt mondja: „Kezdtem visszagondolni arra az időre, amikor még sok szellemi célom volt Jehova akaratának cselekvésében. Ez nagyon fájt. De a fájdalom és csalódás ellenére nem felejtettem el Jehova szeretetét. Időbe telt, amíg újra Jehovához tudtam imádkozni, de megtettem; kiöntöttem neki a szívemet, és kértem, hogy bocsásson meg nekem. Újra elkezdtem olvasni a Bibliát, és meglepődtem, milyen sokat felejtettem, és hogy valójában milyen keveset tudok Jehováról.” Bár Anthonynak még le kell töltenie a börtönbüntetését, melyet a bűncselekmény elkövetése miatt kapott, a helyi Tanúk segítenek neki, és a szellemi felépülés útján halad. Anthony örömmel mondja el: „Hálás vagyok Jehovának és az ő szervezetének, mert segítségükkel képes voltam levetni a régi egyéniséget, és mindennap erőfeszítéseket teszek, hogy felöltsem az újat. A Jehovával való kapcsolatom most mindennél fontosabb nekem.”

Szellemi előrehaladás a szolgálatodban

Jézus Krisztus azt a parancsot adta a követőinek, hogy prédikálják ’a királyság jó hírét’ (Máté 24:14, NW). Mint a jó hír viszonylag új hirdetőjének, talán kevés tapasztalatod van a szolgálatban. Akkor hát hogyan haladhatsz előre, hogy „szolgálatodat teljesen betöltsd”? (2Timótheus 4:5).

Ennek egyik módja az, ha helyes szemléletmódot fejlesztesz ki magadban. Tanuld meg úgy tekinteni a prédikálómunkát, mint ’kincset’, kiváltságot (2Korinthus 4:7). Ez lehetőséget ad arra, hogy kimutassuk a Jehova iránti szeretetünket, lojalitásunkat és feddhetetlenségünket. Azt is lehetővé teszi, hogy kimutassuk, mennyire törődünk felebarátainkkal. Ha önzetlenül rendelkezésre bocsátjuk magunkat ezen a területen, akkor az a valódi boldogság forrásává válhat (Cselekedetek 20:35).

Jézusnak helyes volt a szemléletmódja a prédikálómunkáról. Az, hogy megoszthatta a Biblia igazságait másokkal, olyan volt számára, mint az „eledel” (János 4:34). Legjobban a saját szava foglalja össze, mi ösztönözte őt a másoknak való segítségnyújtásban; ezt mondta: „Akarom” (Máté 8:3). Jézus könyörületet érzett az emberek iránt, különösen azok iránt, akiket Sátán világa ’elgyötört és szétszórt’ (Máté 9:35, 36). Te is ugyanígy ’akarsz’ segíteni azoknak, akik szellemi sötétségben vannak, és akiknek szükségük van az Isten Szavából származó világosságra? Ha igen, akkor ösztönzést érzel majd arra, hogy engedelmeskedj Jézus parancsának: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket” (Máté 28:19). Valóban, arra érzel majd indíttatást, hogy részt vegyél ebben a munkában olyan mértékben, amennyire csak az egészségedtől és a körülményeidtől függően ez lehetséges.

Egy másik kulcs az előrehaladáshoz az, ha rendszeresen részt veszel a szolgálatban — ha lehetséges, hetente. Ha így teszel, az segít, hogy csökkenjen benned a nyugtalanság és a félelem érzése, amely megakadályozhatja azokat, akik csak alkalomadtán mennek el prédikálni. A szántóföldi szolgálatban való rendszeres részvétel más területeken is javadra válik. Növeli nagyrabecsülésedet az igazság iránt, táplálja Jehova és felebarátaid iránti szeretetedet, és segít abban, hogy a Királyság-reménységre összpontosíts.

Mi a helyzet azonban akkor, ha a jelenlegi körülményeid miatt keveset tudsz részt venni a prédikálómunkában? Ha egyszerűen nem lehet kiigazításokat tenni, akkor vigasztaljon az a tudat, hogy Isten nagyra értékel bármilyen erőfeszítést, amelyet képes vagy megtenni, ameddig teljes lélekkel végzed a szolgálatodat (Máté 13:23). Talán más területeken tudsz előrehaladni, például abban, hogy jobb minőségű szolgálatot végzel. A gyülekezetben a Teokratikus Szolgálati Iskola és a Szolgálati Összejövetel alapos képzést nyújt ebben. Természetesen minél képesítettebbek vagyunk a szolgálatban, annál inkább élvezzük s annál inkább eredményesnek látjuk azt.

Egyértelmű tehát, hogy a szellemi előrehaladás nem érhet véget a keresztelkedésünk napján. Pál apostol a következőket írta a halhatatlan égi élet elnyerésének reménységével kapcsolatban: „Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén [nekifeszülök, Vi], czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek” (Filippi 3:13–15).

Igen, minden kereszténynek — legyen a reménysége a halhatatlan égi élet vagy az örökké tartó élet a paradicsomi földön — ’neki kell feszülnie’, vagyis meg kell erőltetnie magát, hogy elérje ezt az életcélt! A keresztelkedésed nagyszerű kezdet volt — de csupán kezdet. Továbbra is törekedj szellemi előrehaladásra. Az összejövetelek és a személyes tanulmányozás által ’legyél érett az értelemben’ (1Korinthus 14:20). Légy képes arra, hogy ’megérthesd, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága’ az igazságnak (Efézus 3:18). Az előrehaladásod nemcsak abban segít majd neked, hogy megőrizd az örömet és a boldogságot, hanem abban is segít, hogy biztos helyed legyen Isten új világában, ahol égi Királyság-uralma alatt az előrehaladásod örökké folytatódhat majd!

[Kép a 29. oldalon]

Önfegyelemre van szükség ahhoz, hogy időt találjunk a személyes tanulmányozásra

[Kép a 31. oldalon]

A helyes szemléletmód segíthet, hogy örömet találjunk a szolgálatban