155. ének
’Fogadjátok be egymást!’
1. Úgy fogadjátok egymást, mint a Krisztus titeket,
Ki minden testvér életéért halált szenvedett.
Az erősebbek gyámolítsák mindig a gyengét,
Hogy biztos legyen számukra a rég várt reménység,
Mert amit egykor megírtak a régi próféták,
Megvigasztalnak, reményünket megszilárdítják.
Hát ne keressük folyton csak az önmagunk javát,
A másik örök érdekét is nézi a barát.
2. Lásd, gyűlnek, akik hadakozást nem tanulnak már,
Eljött a Krisztus uralma, a béke helyreáll.
Ma minden nemzet népeiből sokan jönnek még,
Ő vágyat ültet szívükbe, hogy Törvényét tegyék.
Hogy dicsőítsük Jehovát, befogadjuk egymást,
Hisz részrehajlást nem ismer az igazi barát.
Nagy szeretetét utánozni drága kiváltság,
Hát tárjuk ki a szívünket és kövessük Fiát.
3. Most minden embert biztatunk, hogy áldja Jehovát,
Mind egy emberként magasztaljuk őt, a Nagy Királyt.
Az utcákon és házakban is prédikálunk még,
Hogy megismerjék jó hírét és páratlan nevét.
E kiváltságunk soha többé nem tér vissza már,
Az utolsó nap valóban a vége felé jár.
A testvérünket szeressük az Isten kedvéér’,
És fogadjuk be mindig egymást, ahogy Szava kér.