„Nem hallgathatunk”
1 Jézus Krisztus gondosan figyeli a prédikálómunkát (Máté 28:20; Márk 13:10). Igaz, hogy majdnem hatmillió tevékeny hirdető tanúskodik 234 országban, de ne gondoljuk, hogy a tanúskodómunkánk már befejeződött. Míg Isten azt nem mondja, hogy a munka el van végezve, addig „nem hallgathatunk” azokról a dolgokról, amelyeket megtanultunk (Csel 4:20, Katolikus).
2 Támaszkodj Isten szellemére: Sátán nagy nyomást gyakorol ránk, hogy elkedvetlenítsen minket (Jel 12:17). Saját tökéletlen testünk is sok gondot okoz nekünk. Az ilyen dolgok elterelhetik a figyelmünket a mindennél fontosabb prédikálómunkáról. De ha bízunk Jehovában, a szelleme segíteni fog nekünk leküzdeni bármilyen akadályt.
3 Amikor az első századi keresztény gyülekezet súlyos üldözést élt át, a testvérek imádkoztak Istenhez, hogy segítsen nekik továbbra is teljes bátorsággal szólni az ő szavát. Jehova meghallgatta az imájukat, betöltötte őket a szellemével, és megadta nekik a buzgóságot és az eltökéltséget, hogy tovább tudják folytatni a prédikálást. Ennek eredményeként szakadatlanul folytatták a jó hír bátor hirdetését (Csel 4:29, 31; 5:42).
4 Ne félj az elkedvetlenítő beszédtől: Az emberek általános véleménye vagy a sajtóban megjelenő rágalmak elbátortalaníthatnak minket. Emlékezz azonban Péter és a többi apostol bátor kijelentésére, amelyet a szanhedrin előtt tettek, és amely a Cselekedetek 5:29–32-ben van feljegyezve. Ahogy Gamáliel, a törvénytanító is elismerte, Isten munkáját nem lehet megbuktatni. Ez a nagy munka nem a mi erőnkkel lesz elvégezve, hanem Isten támogatja, és csakis ő képes véghezvinni! (Zak 4:6).
5 Naponta könyörögjünk Jehovához, hogy a szelleme segítsen nekünk buzgón hirdetni a jó hírt! Jeremiáshoz hasonlóan bárcsak mi is elmondhatnánk, hogy a Királyság-üzenet olyan, mint a csontjainkban égő tűz! (Jer 20:9). Nem hallgathatunk!