Az ’emberek formájában adott ajándékok’ buzgón terelgetik Isten nyáját
1 Milyen szeretetteljes lépés volt Jehova részéről, hogy a Fia által „ajándékokról” gondoskodott „emberek formájában” (Ef 4:8, 11, 12). Ezeknek az emberajándékoknak sok-sok feladatuk van, például az, hogy serényen és buzgón terelgessék Isten nyáját (1Pét 5:2, 3). Ebből az ajándékból, melyre nagy szükség van, mindannyian hasznot merítünk. Ezek a férfiak élénken érdeklődnek mindenkinek a szellemi jóléte iránt, akár nehézségei vannak valakinek, akár nemrég óta van kapcsolatban a gyülekezettel, vagy bizonyos gyengeségekkel küzd, vagy eltévelyedett (Fil 2:4; 1Tessz 5:12–14).
2 Amikor a nyugtalanító világesemények némileg aggasztanak bennünket, az alpásztorok olyanok, „mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen”. Amikor elcsigázottak vagyunk, megterheltnek érezzük magunkat, vagy vigaszra van szükségünk, felüdítenek, „mint patakok száraz vidéken”, vagy „mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön” (Ézs 32:2).
3 Buzdítják a tétleneket: A vének különleges erőfeszítést tesznek azok buzdítására, akik rendszertelenné vagy tétlenné váltak, és segítenek nekik, hogy újra rendszeressé váljanak az összes gyülekezeti tevékenységben. A szeretetteljes pásztori látogatások sokaknak segítenek, hogy eljárjanak a gyülekezeti összejövetelekre, és szellemileg annyira felépüljenek, hogy újra részt tudjanak venni a szántóföldi szolgálatban. A vének szorgoskodása Jehova szeretetteljes törődését és Jézus Krisztus tevékeny vezetését tükrözi. Jézus példát mutatott abban, hogy minden juhával törődött, amelyik elkóborolt vagy eltévedt (Máté 18:12–14; Ján 10:16, 27–29).
4 Az alpásztorok figyelik az arra utaló jeleket, hogy valaki ingadozik szellemileg. Akin a csüggedés jelei mutatkoznak, nem jár rendszeresen az összejövetelekre, vagy lelassul a szántóföldi szolgálatban, az valószínűleg szellemileg segítségre szorul. A vének buzgón segítenek bárkinek, aki világiassá kezd válni az öltözködési és ápoltsági szokásaiban, vagy aki bírálgató szellemet tanúsít a gyülekezettel szemben. Az aggódó felvigyázók őszinte érdeklődést és gyengéd vonzalmat mutatva szívesen ’adják a saját lelküket’, miközben igyekeznek segíteni az ilyen személyeknek, hogy újraélesszék a Jehova iránti szeretetüket (1Tessz 2:8).
5 Régebben néhány önátadott kereszténynek egészségi vagy anyagi gondok, illetve a család részéről jövő nyomás miatt megszakadt a kapcsolata a gyülekezettel, és ezek a személyek szellemi tétlenségbe süllyedtek. A vének nem bírálják őket, hanem kedvesen biztosítják őket arról, hogy Jehovának minden juhára gondja van, és fenntartja őket a bajok idején (Zsolt 55:23; 1Pét 5:7). A nyáj éber pásztorai segíthetnek nekik felismerni, hogy ha ’közelednek Istenhez, ő közeledni fog hozzájuk’, és vigaszt meg felüdülést ad (Jak 4:8; Zsolt 23:3, 4).
6 Értékelik a betegeket: A szerető alpásztorok azokkal is törődnek, akikről könnyen megfeledkezhetnének. Minden gyülekezetben vannak néhányan, akik betegek, idősek otthonában élnek, vagy más módon vannak korlátozva. Érthető, hogy ők a körülményeik miatt nem túl sokat tudnak részt venni a Királyság-üzenet hirdetésében. Lehetséges, hogy csak a látogatóknak, más betegeknek vagy a gondozóknak tudnak tanúskodni. De bármit tudnak is tenni, munkájuk értékes része az egész prédikálómunkának (Máté 25:15). Ha mindössze tizenöt percet tanúskodnak, azt is jelenteniük kell, és továbbra is rendszeres Királyság-hírnöknek fognak számítani.
7 Az ’emberek formájában adott ajándékok’ az évnek ebben a szakaszában, az emlékünnepi időszakban különösen odafigyelnek testvéreik szellemi szükségleteire. Éppen megfelelő ez az idő arra, hogy a vének kiemelkedően törekedjenek segíteni mindazoknak, akik eltévelyedtek, hogy újra átélhessék azt az örömet és belső békét, melyet a gyülekezet tagjainak barátságos társasága nyújt. Örülünk, amikor az ilyen személyeket, „akik hozzánk tartoznak a hitben”, ott látjuk a gyülekezeti összejöveteleken és a szolgálatban, amint újra megerősítik hitüket a váltságáldozatban (Gal 6:10; Luk 15:4–7; Ján 10:11, 14).