127. ének
A nevedet viselő ház
1. Mily nagy kiváltság volt e munka;
e ház neked épült, Atyánk.
Most átadjuk, s mély öröm tölt el,
mert szent neved dicséri már.
Ó, mondd, mit is adhatna néped,
hisz minden tiéd, téged áld!
De lásd, milyen boldog a szívünk,
így adjuk erőnk legjavát.
(REFRÉN)
Átadjuk most e szent helyet,
hogy hirdesse nagy neved.
Legyen immár tiéd e ház,
fogadd el, kérünk, Atyánk!
2. Hadd tiszteljünk együtt e házban,
hadd töltse be dicséreted!
Ó, térjenek még sokan hozzád,
és áldjanak egyre többen!
E szép hely imádati hely már,
mind óvjuk, vigyázunk reá.
Ó, bárcsak sokáig itt állna,
hogy hirdesse: Jah nagy Király!
(REFRÉN)
Átadjuk most e szent helyet,
hogy hirdesse nagy neved.
Legyen immár tiéd e ház,
fogadd el, kérünk, Atyánk!
(Lásd még: 1Kir 8:18, 27; 1Krón 29:11–14; Csel 20:24.)