FELOLVASÁS közben megbotlik a nyelved bizonyos kifejezéseknél? Vagy amikor kimész a hallgatóság elé előadást tartani, azon veszed magad észre, hogy gyakran keresgélned kell a megfelelő szavakat? Ha igen, talán a gördülékenységgel lehet gondod. Akinek gördülékeny az előadásmódja, az úgy olvas és beszél, hogy a szavak és gondolatok folyékonyan, könnyedén áradnak belőle. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan, nagyon gyorsan vagy gondolkodás nélkül beszél. Beszéde kellemes és választékos. A gördülékenységnek különleges figyelmet szentel a teokratikus szolgálati iskola.

Az akadozó beszédet sok minden okozhatja. Van olyan a következő pontok között, amelyre neked is figyelned kell? 1. Felolvasás közben elbizonytalanodsz, amikor ismeretlen szavakhoz érsz. 2. Ha túl sokszor tartasz rövid szünetet, akkor döcögős lesz az előadásod. 3. Növelheti a gondot, ha nem készülsz fel. 4. Egy csoport előtt mondott beszéd általában azért nem gördülékeny, mert nincs logikusan összeállítva az anyag. 5. Bizonytalanná válsz, mert a szegényes szókincs miatt keresned kell a szavakat. 6. Ha túl sok szót hangsúlyozol, az akadályozhatja a gördülékenységet. 7. A nyelvtani szabályok ismeretének a hiánya is hozzájárulhat a nehézséghez.

Ha nem tudsz gördülékenyen beszélni, a Királyság-teremben lévő hallgatóság nem fog szó szerint kisétálni a teremből, elméjük azonban másutt járhat. Ezért mondanivalód nagy része elvész.

Másrészt vigyázz arra is, hogy az erőteljesnek és gördülékenynek szánt beszéded ne váljon erőszakossá, sőt talán zavarba ejtővé a hallgatóság számára. Ha a különböző kulturális hátterük miatt az emberek a beszédstílusodat tapintatlannak, vagy olyannak tartják, amelyből hiányzik az őszinteség, akkor sem éred el a célod. Figyelemre méltó, hogy Pál apostol tapasztalt szónok létére „gyöngeségben és félelemben és nagy remegéssel” ment el a korintusiakhoz, hogy ne vonja szükségtelenül magára a figyelmet (1Kor 2:3).

Elkerülendő szokások. Sok embernek az a szokása, hogy beszéd közben ö-zik. Mások gyakran kezdik úgy a gondolatukat, hogy „na már most”, vagy olyan kifejezéseket fűznek mondanivalójukhoz, mint a „hát”, „tehát”, „szóval”, „nos”; „tulajdonképpen”, „voltaképpen”, „természetesen”; „véleményem szerint”; „őszintén szólva”, „az igazat megvallva”; „tetszik tudni”; „kérem szépen”; „meg kell mondani”. Talán nem is veszed észre, hogy sokszor használsz ilyen kifejezéseket. Elpróbálhatnád valaki előtt az előadásodat, hogy ahányszor csak ilyesmit mondasz, megismételje neked. Talán meg fogsz lepődni.

Egyesek úgy olvasnak és beszélnek, hogy közben számtalanszor visszatérnek arra, amit egyszer már elmondtak. Elkezdenek egy mondatot, majd félúton megszakítják a gondolatsort, és a már elmondottaknak legalább egy részét megismétlik.

Vannak olyanok is, akik elég gyorsan beszélnek, de amikor elkezdenek egy gondolatsort, a mondat felénél megszakítják azt, és áttérnek valami egészen másra. Jóllehet folyékonyan beszélnek, a gondolatmenet hirtelen változása akadályozza a gördülékenységet.

Hogyan fejlődhetsz? Ha az a gond, hogy gyakran kell keresgélned a megfelelő szót, akkor nagy erőfeszítést kell tenned, hogy gyarapítsd a szókincsedet. Szentelj különleges figyelmet azoknak az ismeretlen szavaknak, amelyek Az Őrtorony vagy az Ébredjetek! folyóiratban, illetve más olyan kiadványban szerepelnek, amelyeket olvasol. Lapozd fel ezeket egy szótárban, nézd meg, hogyan kell őket kiejteni, mit jelentenek, és némelyiket építsd be a szókincsedbe. Ha nincs szótárad, kérd egy olyan személy segítségét, aki jól beszéli a nyelvet.

Elősegíti a fejlődésedet, ha rendszeresen hangosan olvasol. Jelöld meg a nehezen kiejthető szavakat, majd többször is mondd ki őket.

Hogy gördülékenyen tudj olvasni, fontos megértened, hogyan függnek össze az egyes szavak a mondaton belül. Az összetartozó szavakat együtt kell elolvasni, hogy át tudd adni az író által kifejezett gondolatot. Szentelj különleges figyelmet ezeknek a szócsoportoknak. Jelöld meg őket, ha úgy gondolod, hogy ez a segítségedre lesz. Célod ne csak a szavak helyes kiolvasása legyen, hanem a gondolatok egyértelmű közlése is. Miután elemeztél egy mondatot, haladj tovább a következőhöz, egészen addig, amíg az egész bekezdést át nem tanulmányoztad. Ismerd meg a gondolatmenetet. Majd gyakorold a felolvasást. Addig olvasd fel újra meg újra a bekezdést, amíg már sehol sem botlik meg a nyelved, illetve nem a rossz helyen tartasz szünetet. Majd haladj tovább a többi bekezdésre.

Ezután fokozd a tempót. Ha megérted, milyen összefüggés van a mondat szavai között, képes leszel arra, hogy egyszerre több szót láss, és már előre kitaláld, mi fog következni. Ez nagymértékben hozzá fog járulni ahhoz, hogy jól tudj olvasni.

Nagyon jó képzés lehet, ha rendszeresen olyan szövegeket olvasol, amelyeket még sohasem láttál. Például előzetes felkészülés nélkül olvasd fel a napiszöveget. Ezt rendszeresen tedd meg. Szokj hozzá, hogy a szemed ne csak egyetlen szót nézzen, hanem szócsoportokat, amelyek egész gondolatokat közölnek.

Amikor másokkal beszélgetsz, a gördülékenység megkívánja, hogy gondolkozz, mielőtt beszélsz. Gyakorold ezt a mindennapokban. Csak azután kezdj el beszélni, miután eldöntötted, hogy milyen gondolatokat, milyen sorrendben akarsz másokkal közölni. Ne rohanj. Törekedj rá, hogy teljes gondolatokat önts szavakba megszakítás nélkül, és anélkül, hogy közben más gondolatra váltanál. Hasznosnak fogod találni, ha rövid, egyszerű mondatokkal fejezed ki magad.

Ha pontosan tudod, mit szeretnél mondani, nem fogod keresgélni a szavakat. Általában nem kell előre szóról szóra megfogalmazni a mondanivalódat. Jó, ha hozzászoksz, hogy előbb magát a gondolatmenetet lásd tisztán, s csak beszéd közben formáld meg hozzá a szavakat. Ha ezt teszed, és inkább a gondolatokra összpontosítasz, semmint azokra a szavakra, amelyeket mondasz, akkor folyamatosan tudsz majd beszélni, a gondolataidat pedig szívből fogod mondani. Mihelyt azonban a szavakra kezdesz koncentrálni a gondolatok helyett, beszéded akadozóvá válhat. Gyakorlással sikeresen fejlesztheted a gördülékenységet, ami a hatásos beszéd és olvasás egyik fontos jellegzetessége.

Amikor Mózes megbízást kapott arra, hogy Izrael nemzete és az egyiptomi fáraó előtt Jehovát képviselje, úgy érezte, nem képes erre. Miért? Mert nem beszélt gördülékenyen; talán valamilyen beszédhibája volt (2Móz 4:10; 6:12). Mózes kifogásokat keresett, de Isten nem fogadta el őket. Jehova Áront küldte vele mint szóvivőt, de maga Jehova is segített Mózesnek beszélni. Mózes újra meg újra hatásosan szólt nemcsak egyes személyekhez és kisebb csoportokhoz, hanem az egész nemzethez is (5Móz 1:1–3; 5:1; 29:2; 31:1, 2, 30; 33:1). Ha lelkiismeretesen megteszel minden tőled telhetőt, miközben bizalmadat Jehovába veted, akkor a beszédeddel te is tiszteletet szerezhetsz Istennek.

A BESZÉDBEN fontosak a megfelelő helyen tartott szünetek. Ez egyaránt igaz akkor, amikor előadást tartasz, vagy amikor csak egy személlyel beszélgetsz. Szünetek nélkül a szavaid egybefolynak, így nem fejezik ki világosan a gondolataidat, de a megfelelően alkalmazott szünetek világossá teszik a beszédedet. A szünetekkel továbbá elérheted, hogy a fő pontok sokáig megmaradjanak a hallgatókban.

Hogyan döntheted el, mikor tarts szünetet? Milyen hosszúak legyenek a szünetek?

Szünetek írásjeleknél. Az írásjelek fontos részét alkotják az írott nyelvnek. Jelezhetik, mikor van vége egy kijelentésnek vagy egy kérdésnek. Egyes nyelvekben az idézetek elkülönítésére használják őket. Vannak olyan írásjelek, amelyek a mondatrészek közötti kapcsolatot jelölik. Aki magában olvas, látja az írásjeleket. Amikor azonban felolvas másoknak, hangjával érzékeltetnie kell az írott anyagban megjelenő összes írásjelet. (További részleteket olvashatsz erről az 1. tanulmányban, melynek a címe „Pontos felolvasás”.) Ha nem tartasz szünetet ott, ahol az írásjelek megkívánják, akkor másoknak nehéz lehet megérteni, amit olvasol, sőt megváltozhat a szöveg értelme.

Az írásjeleken kívül az a mód, ahogyan a gondolatok kifejezésre jutnak egy mondatban, meghatározza, hol helyénvaló szünetet tartani. Egy híres zenész egyszer ezt mondta: „Semmivel sem szólaltatom meg jobban a hangjegyeket, mint sok más zongorista. De az igazi művészet a hangjegyek közötti szünetek megtartása!” Ugyanez a helyzet a beszéddel is. A szünetek széppé varázsolják a jól előkészített anyagot, és értelmet adnak annak.

A nyilvános felolvasásra készülve talán hasznosnak találod majd, ha a felolvasandó nyomtatott anyagba jeleket írsz. Húzz egy kis függőleges vonalat, ahol rövid, épp csak egy leheletnyi szünetet kell tartani. Húzz két vonalat, ahol kicsit hosszabban kell megállnod. Ha úgy érzed, hogy egy bizonyos megfogalmazást képtelen van szépen felolvasni, és már többször is rossz helyen tartottál szünetet, akkor ceruzával kösd össze azokat a szavakat, amelyek összetartoznak. Majd olvasd el az egész kifejezést. Sok tapasztalt előadó készül fel így.

A mindennapi beszédben a szünetek tartása általában nem okoz gondot, hiszen tudod, mit akarsz mondani. Ha azonban szokásod, hogy szabályos időközönként szünetet tartasz, függetlenül attól, hogy mit kíván meg a gondolat, beszéded homályos és erőtlen lesz. A „Gördülékeny előadásmód” című 4. tanulmányban található javaslatok segíthetnek fejlődni ezen a téren.

Szünet gondolatváltásnál. Amikor az egyik főpontról áttérsz egy másikra, a szünet lehetőséget biztosít a hallgatóidnak, hogy elgondolkodjanak, ráhangolódjanak a váltásra, és felismerjék azt. Abban is segít, hogy jobban megértsék a következő gondolatot. Ugyanolyan fontos szünetet tartanod a gondolatváltásnál, mint lassítanod a saroknál, amikor az egyik utcából a másikba kanyarodsz.

Néhány előadó azért ugrik szünet nélkül egyik gondolatról a másikra, mert túl sok anyagot akar elmondani. Van, akinél ez a szokás a mindennapi beszédmódját tükrözi. Talán mindenki így beszél körülötte. Így azonban nem lehet hatásosan tanítani. Ha van valami mondanivalód, amelyet érdemes meghallgatni, és érdemes rá emlékezni, akkor szakíts elegendő időt arra, hogy a gondolatot jól kidomborítsd. Tudatosítsd magadban, hogy a szünetek lényegesek ahhoz, hogy világosan tudd közölni a gondolataidat.

Ha vázlatból fogsz előadást tartani, az anyagodat oly módon kell elrendezned, hogy abból nyilvánvaló legyen, hol kell szünetet tartani a főpontok között. Ha teljes szövegű előadást fogsz tartani, jelöld meg azokat a helyeket, ahol áttérsz az egyik fő gondolatról a másikra.

A gondolatváltásoknál a szünetek általában hosszabbak, mint az írásjeleknél tartandó szünetek, de azért ne legyenek annyira hosszúak, hogy vontatottá váljon tőlük az előadás. Ha túl hosszúra sikerülnek, azt a benyomást keltheted a hallgatókban, hogy nem jól készültél fel, és akkor próbálod kitalálni, hogy mit mondj.

Szünetek hangsúlyozás végett. Gyakran igen hatásosak azok a szünetek, amelyeket a hangsúlyozás miatt tartunk olyan kijelentések meg kérdések előtt vagy után, amelyeket nagyobb nyomatékkal adunk elő. Az ilyen szünetek lehetőséget biztosítanak a hallgatóságnak arra, hogy elgondolkozzon az éppen akkor elhangzottakon, vagy várakozást keltenek a következő gondolat iránt. Nem mindegy, melyik módszert alkalmazod. El kell döntened, hogy az adott esetben melyik lenne helyénvaló. Ne feledd azonban, hogy csak a valóban jelentős kijelentéseknél szabad szünetet tartani hangsúlyozás végett. Máskülönben elvész ezeknek a kijelentéseknek az értéke.

Amikor Jézus felolvasott az Írásokból a názáreti zsinagógában, hatásosan tartott szünetet. Először felolvasta Ézsaiás próféta tekercséből a megbízatását. Mielőtt azonban magára alkalmazta volna, összegöngyölítette a tekercset, visszanyújtotta a szolgálattevőnek, és leült. Majd amikor a zsinagógában lévők mind rászegezték a tekintetüket, ezt mondta: „Ma teljesedett be ez az írás” (Luk 4:16–21).

Tarts szünetet, amikor a körülmények ezt megkívánják. Időnként a zavaró tényezők is megkívánhatják, hogy szünetet tarts beszéd közben. A forgalom zaja vagy egy gyermek sírása miatt lehet, hogy félbe kell szakítanod a beszélgetést a házigazdával a szántóföldi szolgálat végzése közben. Ha egy kongresszuson nem túl nagy a zavart keltő esemény, talán kicsit fel kell emelned a hangodat, hogy folytatni tudd az előadást. De ha a zavaró dolog hangos és hosszan tart, szünetet kell tartanod. A hallgatóság úgysem fog rád figyelni. Ilyenkor tehát állj meg, hogy hallgatóid teljesen hasznot meríthessenek azokból a jó dolgokból, amelyeket el szeretnél mondani nekik.

Szünet, amikor valamilyen reakciót vársz. Akkor is fontos lehetőséget adnod a hallgatóidnak a reagálásra, ha olyan programot tartasz, amelyben ők nem működhetnek közre. Ilyenkor a hallgatók magukban, nem hallható módon fognak reagálni arra, amit mondasz. Ha elgondolkodtató kérdéseket teszel fel, de nem tartasz elegendő hosszúságú szünetet, kérdéseid értéke nagyrészt el fog veszni.

Persze nemcsak az emelvényről mondott beszédben fontos szünetet tartani, hanem akkor is, amikor tanúskodunk. Néhányan szinte sohasem tartanak szünetet. Ha ez neked is gondot okoz, őszintén törekedj arra, hogy fejlődj a beszédnek ezen a területén. Így jobban tudsz majd másokkal beszélgetni, és hatásosabb is leszel a szántóföldi szolgálatban. A szünet alatt egy pillanatnyi csöndet értünk. A csönd elkülöníti a gondolatokat, hangsúlyoz valamit, illetve figyelemre szólít fel, és időt hagy a fülnek, hogy felkészüljön a további gondolatok befogadására.

A beszélgetés kétirányú gondolatközlés. Mások jobban hajlanak majd arra, hogy meghallgassanak, ha te is meghallgatod őket, és érdeklődést mutatsz a mondanivalójuk iránt. Ehhez elég hosszú szünetet kell tartanod, hogy kifejthessék gondolataikat.

A szántóföldi szolgálatban többnyire akkor lehet hatékonyan tanúskodni, ha beszélgetésbe tudunk elegyedni azokkal, akiknek tanúskodunk. Sok Tanú azt tapasztalta, hogy köszönés után hatásos, ha elmondja, miről akar beszélni, majd feltesz egy kérdést. Szünetet tartanak, hogy a házigazda válaszolni tudjon, majd méltányolják, amit mondott. A beszélgetés alatt számos lehetőséget adnak neki, hogy elmondja a gondolatait. Tudják, hogy általában jobban segíthetnek valakinek, ha ismerik a nézeteit a felvetett témáról (Péld 20:5).

Persze nem mindenki reagál kedvezően a kérdésekre. Ez azonban nem vette el Jézus kedvét attól, hogy kellő hosszúságú szünetet tartva, még az ellenséges személyeket is engedje szóhoz jutni (Márk 3:1–5). Ha hagyunk másokat beszélni, az gondolkodásra ösztönzi őket, és ez ahhoz vezethet, hogy feltárják, mi van a szívükben. Szolgálatunk egyik célja, hogy szívből jövő reagálásra ösztönözzük az embereket. Ezt úgy érhetjük el, ha Isten Szavából létfontosságú gondolatokat osztunk meg velük, melyekkel kapcsolatban döntést kell hozniuk (Héb 4:12).

Valóban művészet a szünetek megfelelő alkalmazása a szolgálatunkban. Ha ügyesen élünk ezzel a módszerrel, akkor a gondolatokat világosabban tudjuk közölni másokkal, és gyakran maradandóbb nyomot hagynak a hallgatók elméjében.

AMIKOR beszélsz vagy felolvasol, nemcsak az a fontos, hogy helyesen mondd ki a szavakat, hanem az is, hogy úgy hangsúlyozd a kulcsszavakat és a lényeges kifejezéseket, hogy világosan tudd közölni másokkal a gondolatokat.

A kulcsszavak megfelelő hangsúlyozása nemcsak annyit jelent, hogy néhány, vagy esetleg több szónak egy kicsit nagyobb nyomatékot adsz. A megfelelő szavakat kell hangsúlyoznod. Ha nem a megfelelő szavakat hangsúlyozod, akkor a mondanivalód esetleg homályos lesz a hallgatóidnak, és emiatt hagyják, hogy elkalandozzon az elméjük. Még ha információban gazdag is az anyag, nem lesz olyan ösztönző hatással a hallgatóságra, ha nem jól hangsúlyozod a kulcsszavakat az előadásban.

Többféle módszerrel lehet hangsúlyozni, melyeket gyakran együtt alkalmaznak: nagyobb hangerővel, fokozottabb érzelmi töltéssel, lassú és megfontolt beszéddel, egy kijelentés előtt vagy/és után tartott szünettel, gesztikulációval és arcjátékkal. Vannak olyan nyelvek, amelyekben úgy is lehet hangsúlyozni, ha levisszük vagy felemeljük a hangunkat. Az anyagot és a körülményeket figyelembe véve határozd meg, melyik módszer volna a legmegfelelőbb.

Amikor eldöntöd, mit fogsz hangsúlyozni, figyelj a következőkre: 1. Azt, hogy egy mondatban mely szavakat kell hangsúlyozni, nemcsak a mondat, hanem a szövegkörnyezet is meghatározza. 2. A kulcsszavak hangsúlyozásával egy új gondolatot is nyomatékosíthatunk, akár egy új fő gondolatról, akár gondolatváltásról van szó. A hangsúly az érvelési menet végére is felhívhatja a figyelmet. 3. Az előadó akkor is élhet a kulcsszavak hangsúlyozásával, ha ki akarja fejezni, hogy neki milyen érzései vannak az anyaggal kapcsolatban. 4. A kulcsszavak megfelelő hangsúlyozását az előadás fő pontjainak kiemelésére is lehet használni.

Ahhoz, hogy az előadó vagy a felolvasó figyelembe tudja venni ezeket a szempontokat, világosan meg kell értenie az anyagot, és őszintén vágynia kell rá, hogy a hallgatóság be tudja fogadni azt. A Nehémiás 8:8 (NW) ezt írja arról, hogyan oktatták a népet Ezsdrás napjaiban: „Felolvastak a könyvből, az igaz Isten törvényéből, kifejtették azt, és megmagyarázták a jelentését; segítettek megérteni az olvasottakat.” Akik akkor felolvasták és magyarázták Isten Törvényét, nyilván felismerték, milyen fontos segíteniük a hallgatóknak, hogy megértsék, alkalmazzák és megőrizzék az emlékezetükben az olvasottakat.

Mi okozhat nehézséget? A legtöbb ember világosan tudja kifejezni magát a szokásos, hétköznapi beszélgetésekkor. Amikor azonban mások által írt anyagot olvasnak, kihívást jelenthet számukra annak eldöntése, hogy melyik szót vagy kifejezést kell hangsúlyozniuk. A megoldás az anyag világos megértésében rejlik. Ehhez gondosan át kell tanulmányozni a leírtakat. Ha tehát megkérnek arra, hogy olvass fel valamilyen anyagot a gyülekezeti összejövetelen, alaposan fel kell készülnöd.

Vannak, akik nem a kulcsszavakat hangsúlyozzák, hanem „időszakos hangsúlyozást” alkalmaznak. Ők szinte szabályos időközönként hangsúlyoznak egy-egy szót, akár van értelme ennek a hangsúlyozásnak, akár nincs. Mások a névelőknek, a névutóknak, illetve a jelzős szerkezetekben a jelzett szónak adnak nagyobb nyomatékot, pedig ezek általában hangsúlytalanok. Ha a hangsúlyozással nem tesszük érthetőbbé a gondolatot, akkor az alkalmazása nagyon hamar idegesítően modorossá válhat.

Néhány előadó úgy próbálja hangsúlyozni a kulcsszavakat, hogy felemeli a hangját, ami úgy hat, mintha megdorgálná a hallgatókat. Ezzel persze csak ritkán ér el jó hatást. Ha a kulcsszavak hangsúlyozása nem hangzik természetesen, az előadó azt a benyomást keltheti a hallgatókban, mintha leereszkedő hangnemben beszélne hozzájuk. Mennyivel jobb, ha egyszerűen csak szeretettel és azzal a szándékkal beszél, hogy segítsen nekik megérteni, hogy az elmondottak összhangban vannak a Szentírással, és ésszerűek!

Hogyan fejlődhetsz? Akinek nem erőssége a kulcsszavak hangsúlyozása, gyakran nem is tud erről a hiányosságáról, és talán valaki másnak kell felhívnia erre a figyelmét. Ha javítanod kell ezen a területen, az iskolafelvigyázód segíteni fog. Ezenkívül nyugodtan segítséget kérhetsz valakitől, aki jó előadó. Kérd meg, hogy hallgassa meg figyelmesen a felolvasásodat és a beszédedet, majd mondja meg, miben fejlődhetnél.

Eleinte a tanácsadód azt javasolhatja neked, hogy egy Őrtorony-cikken gyakorolj. Minden bizonnyal azt fogja mondani, hogy elemezz minden egyes mondatot, és állapítsd meg, mely szavakat vagy kifejezéseket kell hangsúlyozni ahhoz, hogy mások könnyen megérthessék a szöveget. Arra emlékeztethet, hogy a dőlt betűvel szedett szavakra különösen figyelj oda. Ne feledd, hogy egy mondatban a szavak összetartoznak! Gyakran egy egész szócsoportot kell hangsúlyozni, nem csupán egyetlen szót. A tanulókat arra is buzdíthatják, hogy figyeljék meg jobban, hogyan jelzik a hangsúlyjelek a helyes hangsúlyozást, ha az ő nyelvükön használnak ilyen jeleket.

A hangsúlyozás megtanulásának következő lépéseként a tanácsadód arra ösztönözhet, hogy figyelj a szövegösszefüggésre, ami persze nemcsak egyetlen mondat figyelembevételét jelenti. Milyen központi gondolatot fejt ki a bekezdés? Hogyan kellene ennek befolyásolnia azt, hogy mit hangsúlyozol az egyes mondatokban? Nézd meg a cikk címét, és azt a kövér betűkkel szedett alcímet, ahol éppen jársz! Milyen hatással vannak ezek arra, hogy mely kifejezéseket kell hangsúlyozni? Erre mind figyelned kell. Vigyázz azonban, hogy ne hangsúlyozz erőteljesen túl sok szót!

Akár rögtönzött beszédet mondasz, akár olvasol, a tanácsadód arra is buzdíthat, hogy engedd, hogy az érvelési menet hatással legyen a kulcsszavak hangsúlyozására. Ismerned kell azokat a helyeket, ahol az érvelési menet véget ér, vagy ahol az előadás az egyik fontos gondolatról egy másikra vált. A hallgatóid értékelni fogják, ha az előadásmódod felhívja a figyelmüket ezekre a helyekre. Ezt olyan kifejezések hangsúlyozásával lehet elérni, mint az először is, most pedig, a következőkben, végül, így, ebből következik és ezért.

A tanácsadód azokra a gondolatokra is felhívhatja a figyelmedet, amelyeknek különleges érzelmi töltést kellene adnod. Ehhez olyan szavakat hangsúlyozhatsz, mint a nagyon, feltétlenül, semmi esetre sem, elképzelhetetlen, fontos és mindig. Ha ezt teszed, az befolyásolhatja a hallgatóság érzéseit az elmondottak iránt. Bővebben ki fogunk térni erre a „Érzéssel beszélj!” című 11. tanulmányban.

Hogy egyre ügyesebben tudd hangsúlyozni a kulcsszavakat, arra is buzdítást fogsz kapni, hogy tartsd világosan az elmédben a fő gondolatokat, amelyekre szeretnéd, ha a hallgatóságod emlékezne. Ezt egy kicsit bővebben megvizsgáljuk a nyilvános felolvasás szempontjából, amelyről „A fő gondolatok hangsúlyozása” című 7. tanulmányban olvashatsz, valamint a beszéd szempontjából, amelyet „A főpontok kidomborítása” című 37. tanulmány tárgyal.

Ha javítani szeretnél a szántóföldi szolgálatod minőségén, különösen figyelj az írásszövegek felolvasására. Minden alkalommal kérdezd meg magadtól: „Miért olvasom fel ezt az írásszöveget?” Nem mindig elegendő, ha a tanító pusztán helyesen mondja ki a szavakat. Talán még az sem, ha érzéssel olvassa fel a szöveget. Ha válaszolsz egy kérdésre, vagy alapvető igazságot tanítasz meg, jó azokat a szavakat vagy kifejezéseket hangsúlyozni az írásszövegben, amelyek alátámasztják a szóban forgó gondolatot. Máskülönben talán nem érti meg a lényeget az, akinek felolvasol.

Mivel a kulcsszavak hangsúlyozásakor nagyobb nyomaték kerül bizonyos szavakra és kifejezésekre, egy tapasztalatlan előadóval előfordulhat, hogy túl nagy hangsúlyt ad egy-egy kifejezésnek. Ez úgy hangozhat, mint amikor egy kezdő zenész szólaltatja meg a hangokat. Gyakorlással azonban az egyes „hangjegyek” egyszerűen a részévé válnak a csodálatos „zenének”, mely sok mindent kifejez.

Miután elsajátítottad az alapok egy részét, hasznot meríthetsz abból, ha megfigyeled a tapasztalt előadókat. Hamarosan fel fogod ismerni, mit lehet megvalósítani a különböző erősségű hangsúlyokkal, és rájössz, milyen jó, ha sokféleképpen hangsúlyozol, hogy a mondanivalód világos legyen. Ha megtanulod jól hangsúlyozni a kulcsszavakat, az nagymértékben fokozni fogja a felolvasásod és beszéded hatékonyságát.

Ne elégedj meg azzal, ha csak úgy tudod hangsúlyozni a kulcsszavakat, ami még éppen elfogadhatónak mondható! Ahhoz, hogy hatásosan tudj beszélni, addig dolgozz rajta, amíg mesterien el nem sajátítod, és úgy tudod alkalmazni, hogy természetesen hangozzon másoknak.

EGY jól olvasó személy többet lát az egyes mondatoknál, sőt még az adott bekezdésnél is. Olvasás közben nem felejti el, melyek az egész anyag fő gondolatai. Ez hatással van arra, hogy mit hangsúlyoz.

Ha nem így jár el, előadásában nem lesznek csúcspontok. Semmi sem fog egyértelműen kiemelkedni belőle. Az előadása után nehéz lesz visszaemlékezni valami kiemelkedő pontra.

Ha kellőképpen figyelünk a fő gondolatok hangsúlyozására, akkor az gyakran sokat javít egy bibliai beszámoló felolvasásán. Az ilyen hangsúlyozás jelentőségteljesebbé teszi egy házi bibliatanulmányozáson vagy egy gyülekezeti összejövetelen a bekezdések felolvasását. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha teljes szövegű előadást tartunk, amilyen a kongresszusi előadások egy része szokott lenni.

Hogyan lehet megvalósítani? Az iskolán bibliai rész felolvasására jelölhetnek ki. Mit kell hangsúlyoznod? Ha valamilyen központi gondolat vagy fontos esemény köré épül a felolvasandó anyag, akkor jó volna, ha ez kiemelkedne.

Akár költői, akár prózai részről legyen is szó, elbeszélésről vagy bölcs mondásokról, a hallgatóid csak a jó felolvasásból fognak hasznot meríteni (2Tim 3:16, 17). Ehhez figyelembe kell venned, hogy milyen részt fogsz felolvasni, és azt, hogy kikből fog állni a hallgatóságod.

Ha bibliatanulmányozáson vagy gyülekezeti összejövetelen kell felolvasnod egy kiadványból, melyek a hangsúlyozandó fő gondolatok? A tanulmányozási anyagban a nyomtatott kérdésekre adandó válaszokat tekintsd a fő gondolatoknak. Azokat a gondolatokat is hangsúlyozd ki, amelyek kapcsolatban vannak a kövér betűvel szedett, éppen megvizsgálás alatt lévő alcímmel.

Nem ajánlatos megszokni, hogy teljes szövegű kéziratból tarts előadást a gyülekezetben. Alkalmanként azonban ilyen kézirat áll az előadó rendelkezésére bizonyos kongresszusi előadásokhoz, hogy így minden kongresszuson ugyanúgy adják elő, ugyanazokat a gondolatokat. Ahhoz, hogy az előadó egy ilyen kéziratból megtartott előadásban hangsúlyozni tudja a fő gondolatokat, először gondosan át kell tanulmányoznia az anyagot. Melyek a főpontok? Ezeket fel kell ismernie. A főpontok nem egyszerűen olyan gondolatok, amelyeket érdekesnek tart. A főpontok azok a kulcsgondolatok, amelyek köré az anyag épül. Időnként egy elbeszélő rész vagy egy érvelési folyamat bevezetéseként találjuk meg az egyik fő gondolat tömör megfogalmazását. Gyakoribb azonban az, amikor egy erőteljes kijelentés azután következik a kéziratban, hogy az előadó felsorolta az alátámasztásul szolgáló bizonyítékokat. Amikor ezeket a kulcsgondolatokat az előadó azonosította, jelölje meg őket a kéziratában. Általában nincs sok, valószínűleg csak négy vagy öt ilyen fő gondolat lesz benne. Ezután gyakorolnia kell, hogy úgy olvassa fel az előadást, hogy a hallgatóság könnyen felismerhesse a fő gondolatokat. Ezek az előadás csúcspontjai. Ha az anyagot megfelelő hangsúlyozással adja elő, a hallgatóság valószínűleg jobban fog emlékezni a fő gondolatokra. Ennek elérése legyen az előadó célja.

Az előadó különböző módokon hangsúlyozhat, hogy segítsen a hallgatóságnak felismerni a fő gondolatokat. Fokozott lelkesedéssel, tempóváltással, mély érzéssel vagy megfelelő gesztikulálással érheti ezt el, hogy csak néhányat említsünk a módszerek közül.