Érzéssel beszélj!

AZ ÉRZELMEKET nem lehet elválasztani az emberektől. Amikor valaki kifejezi érzelmeit, akkor feltárja, mi van a szívében, mi lakozik benne, valamint hogy miként érez különböző helyzetekkel és emberekkel kapcsolatban. Sokan az életükben tapasztalt megrázó élmények miatt, mások pedig a kulturális környezet hatására elrejtik érzelmeiket. Jehova azonban arra buzdít bennünket, hogy fejlesszünk ki jó tulajdonságokat magunkban, és amit érzünk, megfelelő módon fejezzük is ki (Róma 12:10; 1Tessz 2:7, 8).

Amikor beszélünk, a szavak pontosan visszaadhatják érzéseinket. Ha nem odaillő érzéssel közöljük gondolatainkat, akkor a hallgatóink kétségbe vonhatják az őszinteségünket. Ha viszont a szavainkat megfelelő érzéssel mondjuk ki, a beszédünk szép és gazdag lesz, és megérintheti a hallgatók szívét.

A melegség kifejezése. A gyengéd érzések gyakran bizonyos személyekről alkotott véleményünkkel vannak kapcsolatban. Ezért amikor Jehova megnyerő tulajdonságairól beszélünk, illetve, amikor kifejezzük értékelésünket Jehova jóságáért, hangunknak melegséget kell árasztania (Ézs 63:7–9). És amikor embertársainkhoz szólunk, beszédünket is hassák át gyengéd érzéseink, így tegyük vonzóvá, amit mondunk.

Egy leprás megy oda Jézushoz, és könyörög, hogy gyógyítsa meg. Képzeld el Jézus hanghordozását, amikor ezt mondja: „Akarom. Tisztulj meg!” (Márk 1:40, 41). Képzeld magad elé azt a jelenetet is, amint egy asszony, aki 12 éve vérfolyásos, csendben odamegy hátulról Jézushoz, és megérinti felsőruhájának rojtozatát. Amikor rájön, hogy nem maradt észrevétlen, remegve előjön, Jézus lábához borul, és az egész nép előtt feltárja, miért érintette meg Jézus ruháját, és hogyan gyógyult meg. Képzeld el, hogyan mondhatja Jézus a következőket az asszonynak: „Leányom, a hited gyógyulást szerzett neked; menj el békével!” (Luk 8:42b–48). A melegség, amelyet Jézus kimutatott ebben a két esetben, még ma is meghat bennünket.

Amikor Jézushoz hasonlóan könyörületet érzünk az emberek iránt, és amikor igazán szeretnénk segíteni nekik, az megmutatkozik abban, ahogyan beszélünk velük. A melegség ilyenfajta kinyilvánítása őszinte, és nem túlzó. Barátságos magatartásunk igencsak meghatározhatja, miként fognak reagálni az emberek. A legtöbb dolgot, amit a szántóföldi szolgálatban mondunk, nem is lehet másképp mondani, csak melegséggel, különösen, amikor érvelünk, buzdítunk, figyelmeztetünk és együttérzést tanúsítunk.

Az arcodon is látszódjon, hogy gyengéd érzéseket táplálsz mások iránt, mert így a hallgatóid vonzódni fognak hozzád, éppen úgy, ahogyan közel húzódunk a tűzhöz egy hideg estén. Ha nem látható a melegség az arcodon, a hallgatóid talán nem lesznek meggyőződve arról, hogy őszintén törődsz velük. A melegséget nem lehet csak úgy felvenni, mint egy álarcot – őszintének kell lennie.

A melegségnek a hangodon is érződnie kell. Ha kemény és durva hangod van, akkor nehézséget okozhat melegséggel beszélni. Idővel és tudatos erőfeszítéssel azonban meg tudod valósítani. Technikai szempontból talán segít, ha tudod, hogy a rövid, pattogós hangok keménnyé teszik a beszédet. Tanuld meg hosszabban kiejteni a szavak lágyabb hangzóit. Ezzel a módszerrel melegséget vihetsz a beszédedbe.

Még fontosabb azonban az, hogy mire összpontosítod a figyelmedet. Ha a gondolataid őszintén azokra az emberekre összpontosulnak, akikhez beszélsz, és ha az a szíved vágya, hogy közölj velük valamit, amiből hasznot meríthetnek, akkor ez az érzés tükröződni fog a beszédmódodban.

Az élénk előadás ösztönző hatású, de a finom érzésekre is szükség van. Nem mindig elég, ha meggyőzésünkkel az embereknek csak az elméjét érjük el; a szívükre is hatnunk kell.

Más érzések kifejezése. Az aggodalom, félelem, csüggedtség és ezekhez hasonló érzések jeleit olyan személyeken látjuk, akik szorult helyzetben vannak. Legyen az öröm életünk kiemelkedő érzése, melyet nyíltan kimutatunk másokkal való beszélgetéseink során. Másrészt vannak olyan érzéseink is, amelyeket meg kell fékeznünk. Ezek nem egyeztethetők össze a keresztény személyiséggel (Ef 4:31, 32; Fil 4:4). Az általunk választott szavak, a hanghordozásunk, a beszédünk intenzitása, az arckifejezésünk, illetve a gesztusaink által mindenféle érzelmet képesek vagyunk tolmácsolni.

A Biblia az összes emberi érzelemről ír. Néha egyszerűen megnevezi ezeket. Máskor viszont olyan eseteket mond el, vagy olyan kijelentéseket idéz, amelyek érzelmeket tárnak fel. Az ilyen részek felolvasásakor nagyobb hatással lesz rád és a hallgatóidra a beszámoló, ha a hangod tükrözi ezeket az érzelmeket. Ennek megvalósításához azoknak a személyeknek a helyébe kell képzelned magad, akikről olvasol. Az előadás azonban nem színházi produkció, ezért vigyázz, nehogy túlzásokba ess. Keltsd életre a verseket a hallgatóid képzeletében.

Illő legyen az anyaghoz! A lelkesedéshez hasonlóan nagyrészt a mondanivalódtól függ, hogy milyen mértékű melegséggel beszélsz, illetve milyen érzéseket viszel még bele a beszédedbe.

Lapozd fel a Máté 11:28–30-at, és figyeld meg a tartalmát. Ezután olvasd el a Máté 23. fejezetéből Jézusnak az írástudók és farizeusok felett mondott ítéletét. Elképzelhetetlen, hogy ezeket a csípős ítéleteket közömbös, élettelen hangon mondta volna.

Szerinted milyen érzéssel kellene elmondani a Mózes első könyvének 44. fejezetében található beszámolót, ahol arról olvashatunk, hogy Júda könyörög öccséért, Benjáminért? Figyeld meg a 13. versben kifejezésre jutó érzelmet, a 16. verset, mely rávilágít, hogyan érzett Júda a szerencsétlenség oka miatt, és azt, hogy miként reagált erre maga József az 1Mózes 45:1-ben feljegyzettek szerint.

Tehát a felolvasáskor és a beszédünkben úgy lehetünk hatásosak, ha nemcsak a szavakra és a gondolatokra figyelünk, hanem azokra az érzésekre is, amelyekkel életre keltjük ezeket.