ÁBEL-BÉT-MAÁKA

(Maáka házának folyója):

Naftali egyik megerősített városa É-Palesztinában, valószínűleg 7 km-re Dántól Ny-ÉNy-ra. Tell-Abillal (Tel-Ábél-Bét-Maákával) azonosítják. Kedvező volt a fekvése, mivel a Hácorból é. irányba haladó út és a Damaszkuszból Tíruszba haladó k–ny. útvonal kereszteződésében helyezkedett el.

Dávid emberei Joáb vezetésével ostrom alá vették a várost, miután a lázadó Seba odamenekült. Ekkor egy bölcs asszony, „Izrael békeszeretőit és hűségeseit” képviselve, beszélt Joábbal, érvelve neki, hogy ne pusztítsa el Ábelt, azt a helyet, ahol régóta tudakozódtak, ha bölcs útmutatást akartak, és amelyet éppen ezért így neveztek: ’egy anya Izraelben’. Ez utóbbi kifejezés valószínűleg olyan metropolist vagy nagyvárost is jelentett, amelynek alárendelt városai voltak. Megfogadva ennek az asszonynak a tanácsát, a város lakosai áthajították Seba fejét a falon, és így nem pusztult el a város (2Sá 20:14–22).

Asának, Júda királyának a felbujtására a szír I. Ben-Hadád megverte, vagyis bevette Ábel-Bét-Maákát, hogy eltérítse Baását, Izrael királyát Ráma építésétől (1Ki 15:20; lásd: RÁMA 1.). Péka uralma idején III. Tiglát-Pilészer asszír király vette be Ábel-Bét-Maákát, lakosait pedig száműzetésbe vitte (2Ki 15:29). Ez a város, amelyet az asszír szövegekben Abilakkának neveznek, III. Tiglát-Pilészer feliratain az általa legyőzött városok között van megemlítve. Mivel a várost termékeny, jól öntözött vidék vette körül, kétségkívül rászolgált a másik elnevezésére is, az Ábel-Maim ( jel.: ’vizek folyója’) névre. Elhelyezkedésénél fogva remek raktárhely volt (2Kr 16:4).