UDVARI TISZTVISELŐ

Az ’udvari tisztviselőnek’ (1Ki 22:9) fordított héber szá·ríszʹ szót vissza lehet adni így is: „eunuch” (Esz 2:3; Ézs 56:3), ’tisztviselő’ (1Mó 40:2, 7). Az 1Mózes 37:36-ban ezt a szót a következőképpen is fordítják: ’kamarás’ (Kecsk.), ’udvarnok’ (SM), ’udvari szolga’ (Kom.). Az „eunuch”-nak fordított görög eu·nuʹkhosz szó utalhat udvari tisztviselőre (Cs 8:27) vagy olyan személyre, akit megfosztottak a nemzőképességétől (Mt 19:12).

Az általános nézet szerint az udvari tisztviselők olyan férfiak voltak, akik a paloták vagy a villák hálószobáira, illetve lakosztályaira felügyeltek, miként Blásztusz, Heródes király kamarása (Cs 12:20). (Ebben a versben azonban a görög e·piʹ tu koi·tóʹnosz kifejezés szerepel, amely olyan személyt jelöl, aki a „hálóhelyiség felügyeletével volt megbízva”.) Ám a királyi udvar tisztviselőinek a feladatai nagyban különböztek. A méd–perzsa udvar tisztviselői, Bigtán és Teres, bizalmi állást betöltő szolgák voltak, és az írásszöveg szerint Ahasvérus király magánlakosztályának az ajtójánál őrködtek (Esz 2:21). Mások a király közvetlen szolgálatára álltak (Esz 1:10, 11). A Biblia megemlít olyan udvari tisztviselőket is, akiknek katonai tisztségük volt (2Ki 25:19). Babilonban egy „udvari főtisztviselő” feladata volt, hogy rendeljen egy felügyelőt Dániel, Hanánia, Misáel és Azária fölé, miután ezek az ifjak megérkeztek Babilonba. Mindez akkor történt, amikor Nabukodonozor i. e. 617-ben magával vitte Babilonba Joákin királyt és még néhány zsidót (Dá 1:3, 7, 11).

A jelek szerint nem minden udvari tisztviselő volt szó szerinti eunuch, azaz kasztrált férfi. A valódi eunuchok általában a nők lakosztályára, azaz a király háremére felügyeltek. Ugyanakkor nem volt szükség arra, hogy kasztrálják azokat, akik például főpohárnoki (magas rangú állás) vagy fősütőmesteri tisztséget töltöttek be, jóllehet azok a személyek, akiket ilyen rangra emeltek, akár eunuchok is lehettek (1Mó 40:2). A fáraó egyik udvari tisztviselője, Potifár, a testőrök parancsnoka, házas ember volt (1Mó 39:1). Az etióp „eunuch”, akit Fülöp, az evangéliumhirdető keresztelt meg, hatalommal bíró férfi volt: őt rendelték a királynőnek, a kandakénak minden kincse fölé. Prozelita, azaz zsidó vallásra tért személy volt, Jehova imádója, aki betartotta a Törvényt. Nem lehetett szó szerinti eunuch, hiszen egyetlen kasztrált férfi sem mehetett be Izrael gyülekezetébe, és a zsidókon, illetve a prozelitákon kívül senki sem keresztelkedett meg Kornéliusz megtérése előtt (Cs 8:26–38; 10:24, 34, 35, 44–47; 5Mó 23:1). Dávid egybegyűjtötte az udvari tisztviselőit (akik, figyelembe véve a zsidók szemléletmódját és a Törvényt, nyilván nem voltak szó szerinti eunuchok), a fejedelmeit és az erős férfiakat, hogy a tudtukra adja, hogy a fiát, Salamont jelölte ki Jehova templomának a megépítésére (1Kr 28:1–6; lásd: POHÁRNOK; SÁFÁR).