Hogyan nézhetett ki Jézus?

Senkinek sincs róla fényképe. Nem állt modellt sem festőnek, sem szobrásznak. Az évszázadok során mégis számtalan művészi ábrázolást készítettek róla.

A művészek természetesen nem tudták, hogyan nézett ki Jézus. Az ábrázolási módjukat legtöbbször az adott kor kultúrája, hitnézetei és a megrendelők óhajai szabták meg. A munkáik mindenesetre hatással voltak arra, ahogyan az emberek Jézusról vagy a tanításáról gondolkodtak, sőt, gyakran el is torzították a róla kialakított képet.

Néhány művész beteges, vézna férfiként ábrázolta, hosszú hajjal, ritkás szakállal, mélabús ábrázattal. Mások természetfeletti lényként, glóriával a feje körül jelenítették meg, vagy tartózkodó személynek mutatták be. Vajon pontosak ezek az elképzelések? Megtudhatjuk ezt valahogy? Néhány bibliai beszámoló fényt deríthet arra, hogyan nézett ki. Ha megvizsgáljuk őket, az abban is segít, hogy a valóságnak megfelelően lássuk őt.

„TESTET KÉSZÍTETTÉL NEKEM”

Ezt Jézus valószínűleg akkor mondta, amikor a keresztelkedésekor imádkozott (Héberek 10:5; Máté 3:13–17). Milyen testet készített neki Isten? Úgy 30 évvel korábban Gábriel angyal ezt mondta Máriának: „íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz”, és „a születendőt [Isten Fiának] fogják hívni” (Lukács 1:31, 35). Ezért Jézus tökéletes volt, olyan, mint amilyen Ádám a teremtésekor (Lukács 3:38; 1Korintusz 15:45). Tökéletes volt az alakja, és a vonásai feltehetően hasonlítottak a zsidó származású édesanyja, Mária vonásaira.

A rómaiakkal ellentétben a zsidók szakállt viseltek, így Jézus is. A szakáll tiszteletet és méltóságot kölcsönzött a viselőjének; nem volt hosszú vagy rendezetlen. Jézusnak biztosan gondosan ápolt és rendszeresen nyírt szakálla és haja volt. A hajukat csak a nazireusok nem vágták le, mint például Sámson (4Mózes 6:5; Bírák 13:5).

Jézus 30 éves koráig, hosszú éveken át ácsként dolgozott. De akkoriban még nem segítették a munkát modern gépek, mint ma (Márk 6:3). Így hát Jézus biztosan erős, izmos férfi volt. A szolgálata kezdetén egymaga „kiűzte [az árusokat] a templomból a juhokkal és a marhákkal együtt, a pénzváltók érméit kiöntötte, és asztalaikat feldöntötte” (János 2:14–17). Ilyesmire csakis egy életerős férfi képes. Jézus az erejét arra fordította, hogy ellássa az Istentől kapott megbízatását. Ezt mondta: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten királyságának jó hírét, mert ezért küldettem el” (Lukács 4:43). Rendkívüli erőnlétre volt szükség ahhoz, hogy bejárja Palesztinát, és hirdesse a jó hírt.

„JÖJJETEK HOZZÁM. . ., ÉS ÉN FELÜDÍTELEK BENNETEKET”

Az emberek, akik fáradtak és megterheltek voltak, biztosan szívesen fogadták Jézusnak ezt a meghívását (Máté 11:28–30). Barátságos, kedves arckifejezése és viselkedése még hihetőbbé tette, hogy az ígéretéhez hűen felüdíti azokat, akik készek tőle tanulni. A gyerekek is Jézus közelében akartak lenni. Nem csoda, hisz a Biblia ezt írja: „karjába vette a gyermekeket” (Márk 10:13–16).

Az igaz, hogy Jézus a halála előtt sok gyötrelmet élt át, de alapvetően nem volt mélabús ember. A kánai menyegzőn például emelte az ünnepi hangulatot azzal, hogy a vizet jó minőségű borrá változtatta (János 2:1–11). Ezenkívül kiváló tanító volt, feledhetetlen ismereteket osztott meg a vele levőkkel (Máté 9:9–13; János 12:1–8).

De a prédikálásával szerezte a legnagyobb örömet az embereknek, mert mindenkinek elérhetővé tette az örök élet lehetőségét (János 11:25, 26; 17:3). Amikor 70 tanítványa beszámolt neki a prédikálásuk eredményéről, ezt mondta: „örvendezzetek, mert a nevetek fel van írva az egekben.” Jézust is „felettébb nagy öröm töltötte el” (Lukács 10:20, 21).

„DE TI NE LEGYETEK ILYENEK”

Jézus napjaiban a vallási vezetők azon voltak, hogy felhívják magukra a figyelmet és növeljék a tekintélyüket (4Mózes 15:38–40; Máté 23:5–7). Jézus azonban azt mondta az apostolainak, hogy ne hatalmaskodjanak másokon (Lukács 22:25, 26). Sőt, erre intette őket: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik köntösökben akarnak járni-kelni, üdvözléseket akarnak a piactereken” (Márk 12:38).

A vallási vezetőkkel ellentétben Jézus olyannyira elvegyült az emberek között, hogy olykor fel sem ismerték (János 7:10, 11). Még a 11 hűséges apostola társaságában sem tűnt ki a külsejével. Az áruló Júdásnak is csókkal – egy megegyezés szerinti jellel – kellett azonosítania Jézust, hogy a csőcselék felismerje (Márk 14:44, 45).

Noha számos részletet nem ismerünk, az biztos, hogy Jézus másképp nézett ki, mint ahogy gyakran ábrázolták. Ám annál, hogy hogyan nézett ki, sokkal fontosabb az, hogy mit gondolunk róla.

„EGY KIS IDŐ MÉG, ÉS A VILÁG NEM LÁT ENGEM TÖBBÉ”

A fenti szavakat Jézus néhány órával azelőtt mondta, hogy meghalt és eltemették (János 14:19). Az életét „váltságul [adta] cserébe sokakért” (Máté 20:28). A halála utáni harmadik napon Isten szellemi lényként támasztotta fel, és lehetővé tette, hogy a tanítványai lássák őt (1Péter 3:18; Cselekedetek 10:40). Hogyan nézett ki ekkor? Valószínűleg teljesen másképp, mint korábban, mert a legjobb barátai sem ismerték fel azonnal. Mária Magdaléna kertésznek nézte, két másik tanítvány pedig az Emmausba vezető úton egy idegennek vélte őt (Lukács 24:13–18; János 20:1, 14, 15).

Milyennek képzeljük ma el Jézust? A halála után több mint 60 évvel szeretett apostola, János látomásokat kapott Jézusról. Nem egy kereszten haldokló férfit látott, hanem a királyok királyát és uraknak urát, Isten királyságának a királyát. Jézus hamarosan legyőzi Isten ellenségeit, legyenek akár démonok, akár emberek, és örök élettel áldja meg az emberiséget (Jelenések 19:16; 21:3, 4).