1Királyok
17 És a Gileád+ lakói közül való tisbei Illés+ így szólt Ahábhoz: „Él Jehova,+ Izrael Istene, aki előtt állok+, hogy ezekben az években nem lesz harmat, sem eső,+ csak az én szavam parancsára!”+
2 Jehova szava+ ekkor így szólt hozzá: 3 „Menj el innen, fordulj kelet felé, és rejtőzz el+ a Kérit völgyénél*, amely a Jordántól keletre van. 4 A patakból* igyál,+ én pedig megparancsolom a hollóknak+, hogy lássanak el ott élelemmel.”+ 5 Erre ő azonnal elment, és Jehova szava szerint cselekedett.+ Elment hát, és letelepedett a Kérit völgyénél*, amely a Jordántól keletre van. 6 A hollók vittek neki kenyeret meg húst reggel, és kenyeret meg húst este, és a patakból* ivott.+ 7 De néhány nap elteltével a patak* kiszáradt,+ mert nem hullott zápor a földre.
8 Jehova szava ekkor így szólt hozzá:+ 9 „Kelj fel, menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába+, és lakj ott! Íme, megparancsolom ott egy özvegyasszonynak, hogy lásson el élelemmel.” 10 Fel is kelt, elment Sareptába, és odaért a város bejáratához. Íme, ott egy özvegyasszony fát szedegetett. Odakiáltott hát neki, és ezt mondta: „Kérlek, hozz nekem egy korty vizet egy edényben, hadd igyak!”+ 11 Amikor elindult, hogy hozzon, Illés utánakiáltott: „Kérlek, hozz nekem egy falat kenyeret+ a kezedben.” 12 Erre az így szólt: „Él Jehova, a te Istened,+ hogy nincsen kenyerem+, csak egy maroknyi+ lisztem a nagy korsóban, és egy kevéske olajam+ a kis korsóban; íme, szedek egy kis fát, bemegyek, készítek valamit magamnak és a fiamnak, aztán megesszük és meghalunk.”+
13 Illés ekkor így szólt hozzá: „Ne félj.+ Menj be, tégy a szavad szerint. Csakhogy abból, ami ott van, előbb nekem készíts egy kis kerek kenyeret,+ és hozd ki nekem. Magadnak és a fiadnak azután készíthetsz valamit. 14 Mert ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »A nagy liszteskorsó nem ürül ki, és a kis olajoskorsó sem apad ki addig a napig, amelyen Jehova záport ad a föld színére.«”+ 15 Erre az asszony elment, és Illés szava szerint cselekedett; és volt mit ennie neki is, Illésnek is, meg a háznépének is, napokon át.+ 16 A nagy liszteskorsó nem ürült ki, és a kis olajoskorsó sem apadt ki,+ Jehova szava szerint, amelyet Illés által mondott.
17 És történt ezek után, hogy az asszonynak, a ház gazdasszonyának a fia megbetegedett, és a betegsége annyira súlyossá vált, hogy már nem is lélegzett.+ 18 Az asszony ekkor ezt mondta Illésnek: „Mi közöm hozzád,+ ó, igaz Isten embere? Bizony azért jöttél hozzám, hogy emlékezetbe idézd vétkemet,+ és megöld a fiamat.” 19 De Illés így szólt hozzá: „Add ide nekem a fiadat.” Azután elvette őt az asszony kebléről, felvitte a tetőszobába,+ ahol lakott, és lefektette a saját ágyára.+ 20 Jehovához kiáltott, és ezt mondta: „Ó, Jehova Istenem!+ Hát az asszonyra is bajt hozol, akinél jövevényként lakom, megölve a fiát?” 21 Akkor egész testével ráborult+ a gyermekre háromszor, Jehovához kiáltott, és ezt mondta: „Ó, Jehova Istenem! Kérlek, add, hogy térjen vissza e gyermekbe a lelke!”+ 22 Jehova végül meghallgatta Illés szavát,+ így visszatért a gyermekbe a lelke, és életre kelt.+ 23 Ekkor Illés megfogta a gyermeket, levitte a tetőszobából a házba, és odaadta az anyjának. Ezután így szólt Illés: „Íme, él a te fiad!”+ 24 Az asszony akkor ezt mondta Illésnek: „Most már tudom, hogy Isten embere+ vagy, és igaz a te szádban Jehova szava.”+