Jób

30 Most pedig nevetnek rajtam,+

Akik napokban ifjabbak nálam,+

Akiknek az apját

Nyájam kutyái közé sem állítottam volna.

 2 Kezük erejével ugyan mire mentem?

Odalett erejük.+

 3 Terméketlenek a nélkülözéstől és az éhségtől,

A víztelen földet rágják,+

Ahol tegnap vihar és pusztítás dúlt.

 4 Sós füvet tépdestek a bozótnál,

A rekettyebokor gyökere volt eledelük.

 5 Kiűzték őket a közösségből,+

Kiabáltak rájuk, mint a tolvajra.

 6 Völgyek* lejtőin kell lakniuk,

A föld üregeiben és sziklákban.

 7 A bokrok között ordítottak,

A csalán alatt bújtak össze.

 8 Az ostobának+ fiai és a névtelennek fiai ők,

Korbáccsal verték ki őket az országból.

 9 Most meg rólam énekelgetnek,+

Engem vesznek nyelvükre.+

10 Megutáltak, távol maradnak tőlem,+

És nem átallottak arcul köpni.+

11 Mert meglazította íjam húrját, és megalázott,

És szabadjára engedték a zablát velem szemben.

12 Jobbom felől támadnak ezek a fajzatok;

Menni engedik lábamat,

De veszedelmes gátakat emeltek elém.+

13 Lerombolták ösvényeimet,

És csak súlyosbították bajomat,+

Ők, akiknek segítő sem kell.

14 Mint valami széles résen, úgy jönnek;

Vihar alatt hömpölyögnek.

15 Hirtelen rettentések törtek rám,

Nemes magatartásomat mintha szél sodorná,

S megmentésem elvonult, akár a felhő.

16 Lelkem most kiomlik bensőmben,+

Megragadnak a nyomorúság+ napjai.

17 Éjjel a csontjaim+ átlyukadnak és leesnek rólam,

Mardosó fájdalmaim nem nyugszanak.+

18 A nagy erő miatt ruhám is elváltozik;

Mint köntösöm gallérja, úgy fog körül engem.

19 Letaszított ő a sárba,

Hasonló lettem a porhoz és hamuhoz.

20 Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz nekem;+

Megálltam, hogy figyelj rám.

21 Te megváltozol, kegyetlenné válsz velem szemben;+

Kezed teljes erejével gyűlölséget táplálsz ellenem.

22 Felkapsz a szél hátára, ott lovagoltatsz,

Majd dübörgés közepette szétmállasztasz.

23 Mert jól tudom, hogy a halálba küldesz vissza,+

S minden élőnek gyülekezőházába.

24 Csak senki sem emel kezet egy romhalmazra,+

És a hanyatlásakor segélykiáltás sem hallatszik mindezek miatt.

25 Én bizony sírtam azért, akinek nehéz napja volt;+

Bús volt a lelkem a szegény miatt.+

26 Jót vártam, mégis rossz jött;+

Várva vártam a fényt, de homály következett.

27 Forrt a bensőm, és nem nyughatott;

Rám törtek a nyomorúság napjai.

28 Szomorúan+ jártam, amikor nem volt napfény,

Fölkeltem a gyülekezetben, segítségért kiáltottam szüntelen.

29 Testvére lettem a sakáloknak,

Társa a strucc leányainak.+

30 Bőröm elfeketedett,+ és lefoszlott rólam,

Csontjaim felforrósodtak a szárazságtól.

31 Hárfám kesergéssé vált,

Sípom is a sírók hangjává.