A Biblia nézőpontja

Házasság vagy együttélés — melyik?

„MIKOR kötünk már házasságot?” Közel 35 évvel ezelőtt ezt a kérdést azok a szerelmespárok fontolgatták, akik eljegyezték egymást. Ez a kérdés ma inkább két olyan személy között vetődik fel, aki egy idő óta már együtt él. Az idők és a házassággal kapcsolatos álláspontok is változtak. Melyik álláspont helyesebb: összeházasodni vagy csak összeköltözni valakivel, aki szíved választottja?

Tanulmányokból kitűnik, hogy Brazíliában, Franciaországban, Svédországban, az Egyesült Államokban és még más országokban is divatos szokás házasságkötés nélkül együtt élni. Ez lehet, hogy megfelel a mai erkölcsi felfogásnak, de nincs semmi új benne. Újnak legfeljebb csak azt lehetne tekinteni, ami a gyakorlat iránti hozzáállásban figyelhető meg. Amit valamikor bűnös együttélésnek tekintettek, afelett ma már szemet húnynak vagy teljesen rendjén valónak tekintik.

Együttélés — vannak-e előnyei?

Egyesek úgy érvelnek, hogy az élettársi viszony azért ésszerű, mert lehetővé teszi, hogy két fél jól megismerje egymást, mielőtt még belemennének a házasság tartósabb kötelékébe. Egyéb előnyökre is utalnak: Csökken a kiadás az együttélő pár számára, mert nem kell külön albérletet fizetni, függetlenek lehetnek a szülőktől; biztosítja a szükséges társas kapcsolatot, beleértve a nemi kapcsolatot is. Idősebb, nem házasságban élő párok még azt is mondják, hogy ilyen élettársi viszony esetén nem veszítik el az államtól kapott, egyedülállóknak járó társadalombiztosítási kedvezményeket.

A házasság nélkül létesített együttélés ellen legerősebb érvként a következőt hozzák fel: Bármelyik partner bármikor kiléphet ebből a kapcsolatból azáltal, hogy egyszerűen távozik. A francia Le Monde című napilap arról tudósított, hogy Svédországban és Norvégiában az élettársi viszonyok fele két éven belül megszűnik, 60–80 százaléka pedig nem egészen öt éven belül felbomlik.

Házasság — a jobb megoldás

Azok, akik támogatják az élettársi viszonyt, arra hivatkozhatnak, hogy a házassági anyakönyvi kivonat csupán egy „papír”, aminek igazában nincs semmi gyakorlati értéke. Ez a felfogás tükröződik a tévé folytatásos filmsorozataiból, a mozifilmekből és a világhírességek magánéletéből is. Vizsgáljuk meg tehát, mi ennek a „papírnak” az igazi értéke.

Ha üzleti vállalkozásba kezdesz vagy egy ingatlant vásárolsz, vagy ha valakinek pénzt kölcsönzöl, miért szoktad írásba foglalni a megállapodás pontjait és miért hitelesíted a közjegyző előtt? Ennek egyik oka az, hogy ez egy kölcsönös kötelezettségvállalás mindkét fél számára, és mindkét fél számára előnyös, ha a feltételeket írásban rögzítik. Például, ha az egyik fél meghal, eltűnik vagy egyszerűen elveszíti emlékezőképességét, a megállapodás pontjai a törvény szerint még mindig érvényesek. Ugyanez vonatkozik a házasságra is. Valamelyik, vagy mindkét házastárs halála esetén a törvény a legtöbb országban gondoskodik a család életben maradt tagjairól. De rendszerint nem ugyanez a helyzet az élettársi viszony esetén. Ez a kötelezettségvállalás a különbség az együttélés és a házasság között. A házassági anyakönyvi kivonat arra is emlékezteti a házaspárt, hogy kötelesek egymást tiszteletben tartani, szeretni és ápolni, és vállalniuk kell a házassági fogadalomból rájuk háruló összes jogi következményeket.

Egy férjezett asszony ezt így fogalmazta meg: „Lehet, hogy maradi vagyok, de a házassági kötelezettség nagyobb biztonságérzetet kölcsönöz nekem.” Szavaiból visszhangzik, amit Isten mondott, amikor az első emberpárt összeházasította: „Ez az, amiért a férfi elhagyja majd apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez és egy testté lesznek”a (1Mózes 2:24). Ez páratlan egység! Ezért az „egy test” fogalma csak egy teljesen kizárólagos, legális, egy egész életen át tartó kapcsolatban tud megvalósulni — sehol másutt!

Ismét mások úgy érvelhetnek, hogy ismernek olyan párokat, akik házasság nélkül élnek együtt, mégis szoros kapcsolatnak örvendenek.

„Házasodjanak meg”

A Biblia adja a legfőbb indokot a pároknak arra, hogy ne éljenek együtt házasság nélkül: „Legyen tiszteletre méltó a házasság mindenki előtt, a házaságy pedig szeplőtelen, mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli az Isten” — mondja a Zsidók 13:4. A Biblia nyíltan és félreérthetetlenül kijelenti, hogy a házasságon kívüli együttélés paráznaság. Mi értendő „paráznaság”-on? Az egyik szótár meghatározása szerint „nem férj és feleség között létesített szexuális kapcsolat”. A jó lelkiismeret megőrzése érdekében ezt a bibliai tanácsot kell követnünk: ’Azt akarja az Isten, hogy tartózkodjatok a paráznaságtól’ (1Thessalonika 4:3).

De tegyük fel, hogy egyeseknek nehéz önmagukat megtartóztatni szexuális téren. Pál apostol írta: „Ha azonban nincs önuralmuk, házasodjanak meg, mert jobb megházasodni, mint szenvedélyben égni.” És ismét: „Ha azonban valaki úgy véli, hogy nem képes megőrizni szüzességét . . . házasodjon meg” (1Korinthus 7:9, 36). Jegyezzük meg, hogy Pál nem azt mondta: ’Tegyenek kedvük szerint’, vagy ’költözzenek össze’, hanem ’házasodjanak meg’.

Természetesen ebből nem következik az, hogy a házasságnak csak az lenne a kizárólagos célja, hogy a nemi vágyat kielégítse. A házaspároknak jól meg kell ismerniük egymást, mielőtt házasságra lépnek. De hogyan ismerhetik meg egymást, ha nem élnek együtt? Nos, a tisztességes udvarlás éppen erre való. Tisztáznod kell magadban, mit vársz el a házasságtól és a leendő házastársadtól. Mik a fizikai, érzelmi és szellemi szükségleteid? S a leendő társad segít-e majd kielégíteni ezeket? (Máté 5:3).

A fentiek gondos mérlegelése után kétségtelenül egyetértesz azzal, hogy a két megoldás — az együttélés vagy a házasság — közül az utóbbi a jobb megoldás. A házasságban élő párok félelem és bűntudat nélkül élnek együtt és élvezik barátaik és rokonaik megbecsülését. Gyermekeiknek nem kell magukon viselniük azt a szégyenbélyeget, hogy törvénytelen gyermekek. De a legfontosabb az, hogy az ilyen házaspárok a házassági intézmény tiszteletben tartásával Isten tetszését élvezik.

[Lábjegyzet]

[Kép a 26. oldalon]

XVI. századi esküvő

[Forrásjelzés]

Pieter Bruegel: Parasztlakodalom (XVI. század).

A bécsi Kunsthistorisches Museum szíves engedélyével