A tanulás már az anyaméhben elkezdődik

ARISZTOTELÉSZ számára a csecsemő agya a születéskor tabula rasa, azaz tiszta lap volt. Több mint 2000 évvel később sem tartották sokkal többnek az agyat. „A kisbaba a megszületésekor — írta a Pennsylvaniai Egyetem orvosprofesszora 1895-ben — alig értelmesebb, mint egy növény.” A néphagyomány nem értett ezzel egyet és azt állította, hogy a csecsemő már az anyaméhben tanul és tud a méhen kívüli eseményekről. A tudomány most azt tartja, hogy Arisztotelész is és az egyetemi tanár is tévedett és a folklórkutatóknak van igazuk.

Az agy fejlődése kezdetben egészen jelentéktelen, de milyen bámulatot keltő, amikor teljesen kifejlődik! Fejlődése a terhesség harmadik hetében indul meg. Ez kezdetben a sejtek vékony rétege, az úgynevezett ideglemez. Richard M. Restak ideggyógyász arról számol be, hogy ez a lemez mivé alakul a terhesség végére: „De ebből az icipici kezdetből fejlődik ki a világegyetem általunk ismert legcsodálatosabb szerve.” A fejlődés mindössze 125 000 sejttel kezdődik, de utána percenként 250 000 sejttel szaporodik. Restak hozzáfűzi: „Végül is mintegy egymilliárd idegsejtté fejlődik, ezek biztosítják az agy alapműködéseit.”

Ahogy növekedik az agy, kialakulnak az idegek közötti kapcsolódások. A nyolcadik hétre a szinapszisoknak nevezett átkapcsolások is kialakulnak, és hamarosan több millióra szaporodnak, hogy átvegyék a magzati agy sok-sok működését. Erre az időre — vagyis a terhesség második hónapjának végére — tehető az is, hogy „minden szerv, amely a felnőttben megvan, már elkezdte a fejlődését” — írja a Gyermek születik című, széles körben nagy ovációval fogadott könyv. A kisbaba minden testrésze a helyén van és mostantól már nem embrió. A magzati növekedési szakasz és a részletek tökéletesedése már elkezdődött. Ennek ellenére, az abortusz hívei azt merészelik mondani, hogy a magzat nem él!

A magzat legkorábban hét és fél hetes korában szokott megmozdulni. A 13. héten már működnek az ízlelőszemölcsök és később, ha cukor kerül a magzatvízbe, a magzat nyelései megduplázódnak. De ha valami rossz ízű adódik ehhez, a magzatnál azonnal gátló hatás lép fel a nyelésénél és grimaszával fejezi ki a nemtetszését. A 15. és 16. hétre a légzés, a csuklás, a köhögés, a szopás, a nyelés, az ásítás, a szemmozgás — és az ezután következő hetekre a REM-alvás — mind sorra kifejlődik. Restak ezt állítja: „igaz, hogy csak korlátozott mértékben, de a magzat is hall, lát, ízlel, szagol és érez a méhen belüli világban.” Az abortusz hívei ennek ellenére azt állítják, a magzat nem élőlény.

Az újszülött vissza tud emlékezni olyan dolgokra, amelyeknek az anyaméhben volt kitéve — például az anyai szívverésre. Erre a hangra aludt el vagy ébredt fel, ez nyugtatta meg, vagy az anya ütemes szívverésére mozdult meg. Mindez állandó társa volt, a nyugalom és a biztonság érzetét kölcsönözve neki. Kutatók kísérlettel bizonyították a szívverés nyugtató hatását a szülészeti osztályon. Azok a kisbabák, akik az anyai szívverés hangját hallották magnószalagról, nem sírtak annyit és sokkal nyugodtabban viselkedtek, mint azok a babák, akik ezt nem hallották. Érdekes módon, a „méhen belüli hangok és más hangok csak akkor hatnak csillapítólag (a nyűgös kisbabákra), ha ezek azonosak a méhen belül tapasztalt szinttel”.

A magzati agy nemcsak a méhen belüli tevékenységekre emlékszik, hanem képes megjegyezni és emlékezetében tartani a külvilági történéseket is. „Vivaldi a még meg nem született gyermekek kedvenc zeneszerzője” — mondja Dr. Thomas Verny. „Mozart egy másik ilyen zeneszerző. Amikor valamelyikük szárnyaló melódiáját tették fel a lemezjátszóra — számol be Dr. Clements orvosnő — a magzati szívverés mindig felgyorsult és a rúgkapálódzás csillapult . . . Másrészt a rockzene minden formája még nyugtalanabbá tette a magzatokat.”

Dr. Anthony DeCasper, az Észak-karolinai Egyetem pszichológusa kikísérletezett egy nem tápláló mellbimbót, hogy megfigyelje a csecsemő szopásának gyakoriságát és szorítását. A szopási mód változtatásával a csecsemő megtanulja kiválogatni azokat a szalagra felvett hangokat, amelyeket hallani akar, például bizonyos hangokat vagy meséket. Már az egy-két órás újszülött is meg tudja különböztetni az édesapja hangját, aki rövid nyugtató szavakat mondott neki, amikor ő még a méhben volt. A gyermek nemcsak ki tudta választani ezt a hangot, hanem válaszolt is rá érzelmileg, abbahagyta a sírást, mivel biztonságban érezte magát. Ugyanígy meg tudta különböztetni édesanyja hangját, valamint a szívverését, amelyekhez hozzászokott az anyaméhben.

Egy másik kísérletben DeCasper a The Cat in the Hat című gyermekmesét olvastatta fel hangosan 16 terhes nővel. Terhességük utolsó hat és fél hetében naponta kétszer olvasták fel ezt a mesét. Nem sokkal a kisbabák megszületése után összekapcsolták őket a szopási készülékkel, és a két mesét, a The Cat in the Hat és a The King, the Mice and the Cheese címűt felvételről lejátszották nekik. Szopási tempójukkal a kisbabák minden esetben a The Cat in the Hat mesét választották ki, azt a mesét, amelyet a méhben is hallottak. Több ízben is erre reagáltak kedvezőbben, mint a The King, the Mice and the Cheese mesére, amelyet nem hallottak a méhben. Bármilyen korúak legyenek is a gyermekek, mind ugyanezt teszik: kedvenc meséjüket egy új mese helyett szívesebben hallgatják meg többször is.

DeCasper így fejezi be: „Úgy tűnik, mintha a születés előtt hallott hangok erősen befolyásolnák a csecsemőt abban, mit hallgat szívesebben a születés után.” Dr. Restak, aki beszámolt megfigyeléseiről, azt mondja: „A kisbaba már a méhben elkezdi a tanulást, felismeri édesanyja hangját, sőt még a hanghordozását is, és azt a könyvet is, amelyet olvas.” Így zárja következtetését: „Más szóval, a magzatok képesek hallás-érzékeléssel tanulni a méhben hónapokkal korábban, mielőtt egyáltalán szükségük lenne rá, vagy mielőtt elvárható lenne, hogy azt hasznosítsák.”

A kisbaba sokat tanul az anyai méhben. Erre jól fel is van szerelve. Az eddig mondottakból is az következik, hogy az agy teljesítménye még az anyai méhben is bámulatra méltó. Már ott szert tesz teljes idegállományára. „Születéskor az újszülött agya több idegsejttel rendelkezik az idegrendszer létrehozásához, mint amennyivel valaha is rendelkezni fog” — mondják az idegkutató orvosok. A fogantatás pillanatától kezdve ez az új élet az első 8 hónapot serényen arra fordítja, hogy az idegsejtek milliárdjait létrehozza és más további milliárd kapcsolatot létesítsen azok között. Ennek eredménye: a mozgás, a légzés, a szopás, a nyelés, az ízlelés, a vizeletürítés, a hallás, a látás, a tanulás és az emlékezés. Hogyan állíthatja tehát bármely értelemes személy, hogy ez a teremtmény nem él?

Számos tudós és rajtuk kívül milliók logikusan azt hiszik, hogy az élet a fogantatás pillanatában kezdődik el a méhben. A The Mind című könyvében Dr. Restak ezt mondja: „Életünk igazi kezdete és legkritikusabb pillanata a fogantatás. A kínaiak ezért már a fogantatás pillanatától kezdve számítják az életkort; a csecsemőt születésekor egy évesnek tekintik.”

Ma sokan szívesebben hajlanának arra a hitre, hogy a kisbaba nem tekinthető életnek, élő személynek, a születésig. Isten Szava azonban mást mond. Ha egy kisbaba életét szándékosan kioltják elvetélést okozva, Isten törvénye így szól: ’Életet életért.’ Ezt a 2Mózes 21:22, 23 is megerősíti: „Ha férfiak ölre mennek, s ténylegesen megsértenek egy terhes nőt, és annak gyermeke világra jön, de nem történik halálos baleset, kártérítést kell adnia, amit az asszony férji tulajdonosa megszabott; s ezt bírák előtt kell megtennie. Ha azonban halálos baleset történik, akkor lelket adj lélekért [vagy életért életet, Károli].”

Jóllehet a kisbaba még az anyaméhben van, Jehova élő személynek tekinti őt. Hogy ez így van, az nyilvánvaló a magzatnak a méhben végzett összes tevékenységéből is. A mai tudomány elismeri, hogy a magzat minden testrésze megvan és működik már a második hónap végére, vagyis érez, tanul és emlékezik. Nyilvánvaló tehát, hogy az újszülött elméje nem ’tiszta lap’, ahogyan Arisztotelész gondolta; és még kevésbé nem igaz az, hogy a kisbaba „alig tud többet, mint egy növény”, ahogyan az egyetemi tanár állította. Minden idegsejtje jelen van, amire szüksége lesz, és ezek az idegsejtek készek megjegyezni minden új látványt, hangot és érzést, amely a környezetükben éri őket. Kész tehát a születésre! Csakugyan készen van?

Az anya sokat tehet a kisbaba jó közérzete érdekében, de kárt is okozhat neki. Gondolatai kihatnak a gyermekére jó és rossz értelemben is. Persze nem úgy kell ezt érteni, hogy a magzat majd úgy fog gondolkozni, ahogyan az édesanyja, inkább arról van szó, hogy a gondolatok, amelyek az anya agyában megfordulnak, bizonyos érzelmeket váltanak ki és a magzat az így kiváltott érzelmekre reagál. Ezek lehetnek biztonságot, jó közérzetet vagy nyugalmat kiváltó érzések, de lehetnek aggodalmat, félelmet és dühöt kifejező érzelmek is. Ami ennél is rosszabb, az édesanya fertőző betegségeket is átvihet magzatára a placentán keresztül. A nemi úton terjedő betegségek, még az AIDS is átörökíthető. A terhesség ideje alatt dohányzó, marihuanát szívó, alkoholt, morfint, kokaint, heroint vagy egyéb kábítószert fogyasztó nők kábítószerhez szokott, csökkent értelmi képességű, agykárosodott, testi fogyatékos, agyvérzéses és egyéb szörnyű betegséggel terhelt kisbabákat hozhatnak a világra.

Az anyaméhben a kisbaba nincs annyira elzárva a külvilágtól, mint ahogy azt sokan valamikor gondolták. Már az anyaméhben is lehet szeretettel bánni vele, de kegyetlen dolgoknak is ki lehet tenni őt. És ha egyszer elhagyja az anyaméhet, milyen bánásmód vár rá? A tanulás már elkezdődött a méhben, de mit fog tapasztalni, ha megszületik a világra? Remélhetőleg a boldog házasságban élő szülők kellemessé teszik majd ezeket az élményeket.

[Oldalidézet a 14. oldalon]

„A világegyetem általunk ismert legcsodálatosabb szerve”

[Oldalidézet a 14. oldalon]

Nyolc hét, és minden testrész a helyén van már

[Oldalidézet a 15. oldalon]

Hogyan állíthatja bármely értelmes személy, hogy ez a teremtmény nem él?

[Oldalidézet a 17. oldalon]

Sok tudós úgy véli, hogy az élet a fogantatás pillantában kezdődik el

[Kép a 16. oldalon]

Nyolchetes korában 4 cm hosszú, és minden testrésze a helyén van már

[Forrásjelzés]

Fotó: Lennart Nilsson for A Child Is Born - 1976 ed./Dell Publishing Co. (Lásd a 2. oldalt is.)