Fiatalok kérdezik:

Mit tegyek, ha a családom szegény?

A DÉL-AFRIKAI bódéváros, ahol George felnevelkedett, nem ébreszt benne boldog emlékeket. „Tipikus mukhukhu lakásban laktunk; ez mindössze kétszobányi, vékony bádoglemezből összetákolt kulipintyó volt” — emlékezik vissza. Az egyik szobában még nyolc fiú- és lánytestvére szorongott vele. A téli hónapokban a metsző téli széllel dacolva kellett a település egyetlen vízcsapjáról vizet hoznia. „De amit a leginkább gyűlöltem, az a nyomorban való felnevekedésem volt — mondja George. — Látni, amint édesapám agyondolgozza magát, hogy előteremtse a megélhetésünket. Dühös voltam, hogy nem látszott semmilyen kivezető út a nyomorúságból.”

A gazdasági nehézség megszokott jelenség a fejlődő országokban. Még a jómódú nyugati országokban is meghökkentő a szegények száma. Lehet, hogy te is közzéjük tartozol. George-hoz hasonlóan talán te is azt érzed, hogy a szegénységből nem lehet kitörni. Bár nagyon is érthetőek ezek az érzések, de arra sarkallhatnak téged, hogy úgy reagálj ezekre, amivel nemhogy megkönnyítenéd a helyzetedet, inkább súlyosbítod azt.

A kitörés csapdája

A szegény fiatalok ijesztő arányban, oly módon próbálnak kitörni a szegénység kínjaiból, hogy eltompítják a tudatukat alkohollal vagy kábítószerekkel. Jill Swart kutató szerint egy dél-afrikai városban az utcagyerekek „nemcsak a ’feldobottság’ érzéséért szipóznak, hanem azért is, hogy . . . elmeneküljenek a hideg, a magányosság és az éhezés valósága elől”.

De hogyan érzik magukat ezek a fiatalok, amikor újra visszanyerik a józan gondolkodóképességüket és elmúlik a feldobottság érzése? Jill Swart így ismerteti a tüneteket: „Fokozott búskomorság”, „agresszivitás”, „hirtelen hangulatváltozások”, „látásromlás” és még egy sereg olyan fizikai legyengülésre utaló jel, amelyet aligha lehetne a szegénységből való egészséges „kitörésnek” nevezni.

A bölcs Salamon király ezt mondta: „A részeges . . . szegénnyé lesz, és az aluszékonyság rongyokba öltöztet” (Példabeszédek 23:21). A gondok megoldása ezért nem az, ha valaki a szegénység valósága elől úgy próbál elmenekülni, hogy a lelkiállapotát elkábítja alkohollal, szipózással vagy kábítószerekkel. (Vö. Példabeszédek 31:7.) Egy 16 éves lány, Maria, ugyancsak egy dél-afrikai egyszülős szegény család gyermeke, megjegyezte: „A valóság előli elmenekülés több bajt idéz elő, mint amennyit megold.” Ráadásul az ilyen káros szokások sokba kerülnek, és ez még inkább fokozza a szegénységet. Egy szegény fiatal csak akkor remélheti, hogy sikeresen megbirkózik a helyzettel, ha becsületesen szembenéz a valóságos helyzetével.

Harag és kudarcérzés

Dühében, mert a szegény környezete fogva tartja őt, sok fiatal erőszakos és vandál viselkedésben, lopásban és egyéb káros fiatalkori bűncselekményben éli ki a haragját. A The World Book Encyclopedia azt mondja, hogy ezek a fiatalok ezt tartják „az unalomtól, a szegénységtől és az egyéb problémáktól való megszabadulás egyetlen járható útjának”. A korábban említett George visszaemlékszik arra, hogy a vele egykorúak közül egyesek dühöngtek és csalódottságot éreztek, és a külvárost rettegésben tartó bűnbandákokhoz csatlakoztak. Hozzáfűzi, hogy a „megélhetésük végett a legtöbben verekedtek és loptak”. Más fiatalok a szegénység megszüntetése érdekében jövedelmező illegális tevékenységbe kezdtek: kábítószerüzérek-és eladók lettek.

A bűnöző életmód azonban nemhogy enyhítené a szegénységet, inkább súlyosbítja azt. Az az energia, amelyet hasznos dolgokra lehetne fordítani — például egy szakma elsajátítására — ily módon kárba vész. Helyzetének enyhítése helyett, az önfejű fiatal újabb fizikai és érzelmi sérülésnek teszi ki magát. Egyesek börtönben kötnek ki, mások életüket vesztik erőszakcselekményekben. Ahogy Salamon király figyelmeztetett: „Aki megveti a fegyelmezést, szegénységbe és gyalázatba esik” (Példabeszédek 13:18).

Tehetetlenek és reménytelenek

A legkárosabb hatás, amelyet a szegénység gyakorol egy ifjúra talán az, hogy kisebbrendűnek és értéktelennek érzi magát. Az élet minden területén tapasztalt nagyfokú szegénység sok fiatalban kioltotta azt a reményt, hogy valaha is képes lesz jobb körülmények között élni. A World Book Encyclopedia fejtegetése szerint a fiatalokon gyakran „ugyanaz a tehetetlenségi és reménytelenségi érzés kerekedik felül, mint ami a szüleiken is elhatalmasodott”. Végül kialakul „egyfajta kultúra a szegények között”. Ennek során a szegénység áldozatai beletörődnek nyomorúságos életükbe.

De javít-e a helyzeteden, ha elmerülsz a tehetetlenség és reménytelenség érzésében? Semmiképpen! Ha minden így folytatódik, marad a szegénység, a vele járó rossz következményekkel együtt. Ahogy egy régi példabeszéd mondja: „Aki a szelet figyeli, nem fog vetni, és aki a felhőket nézi, nem fog aratni” (Prédikátor 11:4). Ha egy gazdálkodó csak a rossz lehetőségeket latolgatná — mi lesz, ha a szél elfújja a magot, vagy ha az eső minden termését elveri —, akkor nem fogja időben megtenni a szükséges intézkedéseket. Hasonlóképpen, ha folyton csak a kellemetlen érzéseiddel foglalkozol, annyira elerőtlenedsz, hogy nem tudsz mihez kezdeni a helyzeted megjobbítása érdekében.

Salamon király ezt a tanácsot adta: „Reggel vesd el a magodat, és estig ne hagyd pihenni a kezedet, mert nem tudod, hol lesz sikeres” (Prédikátor 11:6). Igen, ahelyett, hogy a kudarctól, vagy a tehetetlenségtől való félelem lebénítana, inkább cselekedj. Vannak dolgok, amiket megtehetsz annak érdekében, hogy a negatív érzéseidet fokozatosan pozitív érzések váltsák fel.

Építsd ki magadban az önbecsülés érzését

Vedd példának a 11 éves Jamest. Édesanyjával és húgával él együtt Johannesburg (Dél-Afrika) közelében egy nyomortelepen. Anyagi téren szinte semmijük nincsen. James minden hétvégén önkéntes munkásként segít Jehova Tanúi helyi Királyság-termének a felépítésében. Ez nemcsak lefoglalja az idejét, amely különben lassan telne el, hanem a jól végzett munka sikerérzést is ad. James széles mosollyal ezt mondja: „Amikor véget ér egy nap a Királyság-terem építkezésén, a mély megelégedettség érzése tölti el a bensőmet.” Bár szegény fiú, mégis értékes kincs van a birtokában: idő és energia.

Egy másik gyümölcsöző tevékenység a házról házra végzett bibliai nevelési munka (Máté 24:14). Jehova számos fiatal Tanúja rendszeresen végzi ezt a munkát. Ezáltal nemcsak reményt öntenek mások szívébe egy jobb jövő iránt, hanem az önbecsülésük és méltóságérzetük is nő. Igaz, ezzel a munkával senki sem keres magának pézt. De ne feledd, mit üzent Jézus az ősi szmirnai gyülekezetben élő keresztényeknek. Anyagi téren meglehetősen szegények voltak, de érett szellemiségük alapján Jézus ezt mondhatta nekik: „Ismerem nyomorúságodat és szegénységedet — mégis gazdag vagy.” Végül, Jézus kiontott vérébe vetett tevékeny hitük miatt különösen gazdaggá lettek, elnyervén az örökké tartó élet koronáját (Jelenések 2:9, 10).

Nem könnyű szegényen felnevelkedni. De semmi sem indokolja, hogy valaki a sorsa miatt szégyellje, illetve tehetetlennek vagy reménytelennek érezze magát. A szegénység azért van, mert ’ember uralkodik emberen a maga kárára’ (Prédikátor 8:9). A bizonyítékok azt mutatják, hogy Isten hamarosan átveszi a földi ügyek irányítását és kiküszöböli a szegénységet a vele járó rossz dolgokkal együtt (Zsoltárok 37:9–11). Fia, Krisztus Jézus az emberek milliárdjait vezeti el a földi Paradicsomba, ahogyan ezt megígérte annak a kivégzett gonosztevőnek, aki hitt benne a kínoszlopon bekövetkezett haláluk előtt (Lukács 23:43). Addig is gyakorlatias módon sok mindent megtehetsz a szegénység elviselése érdekében. A következő számban ezt részletesebben megtárgyaljuk majd.

[Kiemelt rész a 20. oldalon]

„A szegénység csapdájában éreztem magam”

George afrikai fiatal volt, aki igen szeretett volna iskolába járni és megszerezni az alapműveltséget. Úgy gondolkodott, hogy iskolai végzettséggel könyebben juthat jól fizető álláshoz, amely őt is és családját is kihozná a szegénységből. De az események nem így alakultak. Családja annyira sanyarú körülmények közé került, hogy az általános iskola 6. osztályának elvégzése után kénytelen volt abbahagyni az iskolát és elment munkát keresni. Végül is elhelyezkedett, egy palackozó üzemben üvegeket pakolt. Keresete mindössze heti 14 rand (5 USA dollár) volt. Minden keresete családjának a létfenntartására ment el.

„Bár a szegénység csapdájában éreztem magam — mondja George —, de rájöttem, hogy egy bűnbandához való csatlakozás vagy a megélhetés biztosításáért elkövetett lopás egyáltalán nem segítene. Ma a korosztályomból többen, akik azt az utat választották, vagy reménytelenül lemorzsolódtak s az ital és a kábítószer rabjaivá lettek, vagy börtönben kötöttek ki. Egyesek még az életüket is elvesztették az életmódjuk miatt.”

George közben kapcsolatba került Jehova Tanúival. „Az első dolog, amit észrevettem — mondja George — az volt, hogy a keresztény összejövetelen mindenki odajött hozzám és tisztelettel beszélt velem. — Hozzáfűzi: — Fokozatosan önbizalomra és önbecsülésre tettem szert, ami korábban hiányzott belőlem.” George sok vigaszt talált az olyan bibliai versekben, mint például a Zsoltárok 72:12, 13. verse: „Mert [a messiási Király] megszabadítja a segítségért kiáltó szegényt . . . Szomorkodik a megalázott és a szegény miatt, és megmenti a szegények lelkét.” A Biblia ígéretei megújult érdeklődést és reményt öntöttek a szívébe az élet iránt.

Ma George-ra pillantva aligha sejtenéd, mekkora küzdelmet kellett folytatnia valamikor azért, hogy a tehetetlenség és reménytelenség érzése le ne törje, hanem bizakodó kilátása legyen. Boldog házasságban élő nős férfi, és Jehova Tanúi sowetói gyülekezetében elnöklő felvigyázóként szolgál Dél-Afrikában.

[Képek a 19. oldalon]

Idődet és energiádat sokkal jobb valami értelmes dologra fordítani, mint beletörődni a teljes reménytelenségbe