Ajándékozás — Az öröm forrása

Az Ébredjetek! németországi tudósítójától

KI NEM örül, amikor valamilyen kedves ajándékot kap? Milyen szívmelengető érzés tudni azt, hogy valaki gondol ránk! Mindemellett hasonlóan jóleső érzés az ajándékozás öröme. Jézus, a keresztény gyülekezet megalapítója szerint igazából „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35, Katolikus fordítás).

A Biblia az adakozás sok példájáról, időnként még a bőkezű adakozásról is beszámol. Amikor Séba királynője személyesen tapasztalta Salamon bölcsességét, akkor „ada a királynak száz és húsz tálentom aranyat, és igen sok fűszerszámot és drágakövet” (1Királyok 10:10). Mai értékben számolva csak maga az arany több mint 46 millió dollárt érne! Az egyiptomi fáraó pedig egyszer egy egész várost adott ajándékba az egyik lányának! (1Királyok 9:16).

Ám az ajándékoknak nem kell különlegeseknek lenniük ahhoz, hogy örömet szerezzenek. Emlékezhetsz a jóságos szamaritánusra Jézus példázatában, aki magától értetődően segített a bajba jutott embertársának (Lukács 10:30–37). A korinthusi keresztény gyülekezet is „kedves ajándékokat” küldött a szükséget szenvedő jeruzsálemi testvéreinek (1Korinthus 16:3).

Mégis az ajándékozás talán leginkább ismert bibliai példája az, amikor a csillagjósok — akiket általában bölcsekként ismernek — ajándékokat vittek a gyermek Jézusnak. Sok ember eme eseményre alapozza a karácsonyi ajándékozási szokásait (Máté 2:2–11).

Mi a helyzet a karácsonyi ajándékozással?

Kétségtelenül sokan őszinte örömmel merülnek bele az ajándékozás szellemébe — amit ők a karácsony szellemének hívnak. Néhányan közülük jó előre terveket készítenek, büszkék arra, hogy szokatlan ajándékokat találnak és üdvözlő képeslapok után járnak. Ez utóbbi egyébként először az 1840-es években jelent meg Angliában, de hogy ki vezette be, az vita tárgyát képezi. De legyen az akár ajándék, akár képeslap, sokan igazi örömet találnak abban, ha különleges valamit találnak egy különleges valaki számára.

Másrészről tagadhatatlan, hogy sok karácsonyi ajándékozó nem tartozik a fenti kategóriába. Egy német áruház-tulajdonos azt a megjegyzést tette a karácsonyi vásárlókkal kapcsolatban: „Minél közelebb kerülünk a karácsonyestéhez, annál idegesebbek lesznek az emberek. Végül aztán beérik bármivel, amit találnak.”

A megfelelő ajándék utáni időrabló hajsza közben sok vásárló morog az idegesség, a rohanás és a kényszerhelyzet miatt, mialatt túlzsúfolt áruházakban tülekedik. Egy osztrák újság szerint minden harmadik vásárló panaszkodik a „kimerítő hajsza” miatt, és azt mondja, hogy „megkönnyebbül majd, ha ennek a felfordulásnak végre vége lesz”. Német tizenévesek arra a kérdésre, hogy mit éreznek a karácsonnyal kapcsolatban, így feleltek: „Az idegeimre megy”, „Sosem tudod, mit vegyél ajándékba”, és „Olyan drága az egész”.

Nyilvánvalóan nem mindenki tapasztalja ezt a nagyobb „boldogságot az adakozásban”, amiről Jézus beszélt. Ez nagyrészt kétségtelenül azért van, mert a karácsony annyira üzleti alapokra helyeződött és sokak szemében régóta tüske. A The World Book Encyclopedia szerint „sok áruházban a karácsonyi forgalom az egész évi forgalom egynegyedét teszi ki.” Ezért aztán a kereskedelem világa azt szereti a legjobban, ha a „Jingle Bells” (a csilingelő csengettyűkről szóló népszerű karácsonyi dal) dallama a pénztárgépek jelzőcsengőinek hangján szólal meg.

Világos tehát, hogy a karácsonyi ajándékozás sokszor nem okoz olyan örömet, mint amilyet kellene. „Rettegek a karácsonytól” — ismerte be egy katolikus asszony.

Nem csoda, ha kétségbe vonják a karácsonyi ajándékozás helyességét. Valóban van értelme?