Áldozatok vagy Mártírok — Mi a különbség?

A TÖRTÉNELEM folyamán az emberiség embertelensége végtelen szenvedést okozott férfiaknak, nőknek, gyermekeknek, és több millió áldozatot követelt. Akár politikai, nemzeti, faji, akár vallási okokból ártatlan vért ontottak és ontanak ma is. A gyűlölet győzedelmeskedik a szeretet és a megértés felett. A fanatizmus elfojtja a türelmet, és a gyilkolás folytatódik.

Az elmúlt századokban hadsereg hadsereggel állt szemben a háborúkban és a polgári lakosságot ez viszonylag kevéssé érintette. Huszadik századunkban a légi bombázás, a nagy hatótávolságú tüzérség és a rakéták megjelenésével a polgári áldozatok száma annyira megemelkedett, hogy egy tanulmány kijelenti: „A háború mostanában legfőképpen a civilek közül szedi áldozatait. Ebben a században sokkal több fegyvertelen polgár halt és hal meg a háborúkban, mint hivatásos katona.” Ártatlan emberek lettek az ágyútöltelékek a háború gépezetében, amelyet politikai vezetők indítottak el. Csak a mi századunkban százmillió fölé emelkedett a halálos áldozatok száma, további százmilliók pedig megsebesültek és szenvedtek szeretteik elvesztése miatt.

A modernkori összecsapások áldozatai mellett ott voltak és vannak még a mártírok is.a Mi a különbség közöttük? Zsidók, szlávok, cigányok, homoszexuálisok milliói és mások haltak meg a náci Németország áldozataiként csak azért, mert ezekhez tartoztak. Nem volt kihez fordulniuk, nem volt választási lehetőségük. Haláluk ebben a gonosz rendszerben elkerülhetetlen volt. Másfelől voltak olyanok, akiknek nem kellett volna meghalniuk. Számukra volt kivezető út, ám elveik miatt nem éltek ezzel a lehetőséggel.

Ennek egyik híres példája volt Makszymilian Kolbe, katolikus pap, aki a második világháború idején segítséget nyújtott zsidó menekülteknek. 1941-ben „az auschwitzi koncentrációs táborba zárták, ahol önként feláldozta életét a vele együtt bebörtönzött Franciszek Gajowniczek helyett. Először éheztették, majd fenol-injekciót adtak neki és elhamvasztották” (Encyclopædia Britannica). Önfeláldozó mártír lett — kivétel a protestáns és katolikus vallásokra jellemző általános szabály alól.

A náci Németországban (1933—1945) Jehova Tanúi szörnyű üldözést szenvedtek el, mert bátran kiálltak semlegességük mellett, és mert megtagadták, hogy Hitler háborús erőfeszítéseit támogassák. Közülük ezrek kerültek a rettegett koncentrációs táborokba, ahol sokakat kivégeztek, mások pedig a rossz bánásmód miatt haltak meg. Ám nekik nem kellett volna szenvedniük és meghalniuk. Választhattak. Felajánlották nekik a kiutat. Szabadon elmehettek volna, ha csak annyit tesznek, hogy aláírnak egy papírt, amelyben megtagadják hitüket. A nagy többség azt választotta, hogy ezt nem teszi meg, így nem csupán áldozatai, hanem mártírjai is lettek a náci terrornak. Tehát, bár minden mártír áldozat, csak néhány áldozat választhatta és választotta a mártíromságot. Ők győzedelmeskedtek a halál felett.

Sok kívülálló pártatlan tanúbizonysága igazolja ezt a tényt. „A svájci Bruppacher lelkész 1939-ben megállapította, hogy ’míg a magukat kereszténynek valló emberek elbuknak ezen a döntő próbán, addig Jehova ezen ismeretlen tanúi keresztény mártírokként szilárdan ellenállnak a lelkiismeretük elleni erőszaknak és a pogány bálványimádásnak . . . Szenvednek és elvéreznek, mert mint Jehova tanúi és Krisztus Királyságának várományosai, nem hajlandók imádni Hitlert és a horogkeresztet.’ ”

Ám nem a náci Németország az egyetlen, ahol Jehova Tanúi a halál árnyékában is megőrizték feddhetetlenségüket. Ugyanúgy bátorságot kellett tanúsítaniuk a kommunizmussal, a fasizmussal és másfajta politikai zsarnoksággal szemben, mint a vallási ellenállással szemben. Még a Nyugat úgynevezett demokratikus országaiban is erőszakkal kerültek szembe Jehova Tanúi. Következő cikkünk részletesen bemutat néhány esetet, amelyekben a Tanúk győzedelmeskedtek a halál felett.

[Lábjegyzet]

[Kép a 3. oldalon]

A második világháború után a keletnémet bíróságok igazságtalanul ítélték el Jehova Tanúit mint amerikai kémeket

[Forrásjelzés]

Neue Berliner Illustrierte