Előrehaladás a fájdalom kezelésében

EGÉSZEN mostanáig kevés orvos tudott nagyon sokat a fájdalomról, és számtalan még mindig nem sokat tud róla. Dr. John Liebeskind, a Nemzetközi Fájdalom Alapítvány korábbi elnöke néhány évvel ezelőtt megjegyezte: „Nem hiszem, hogy van olyan orvosi egyetem a világon, ahol a négy év alatt négy óránál többet töltöttek volna azzal, hogy megtanítsák a hallgatókat a fájdalommal kapcsolatos problémák diagnosztizálására és kezelésére.”

A fájdalom megértésében elért áttörések azonban egybeestek a kezelésben tett nagyobb erőfeszítésekkel. Így a fájdalomban szenvedők számára kecsegtető kilátás nyílt. „Mindannyian hálásak lehetünk — tudósított az American Health folyóirat —, hogy az orvostudomány most felismeri: a krónikus fájdalom nem csupán tünet, hanem önmagában véve egy kezelhető betegség.” Ez a nézet hozzájárult az olyan klinikák számában bekövetkezett hatalmas növekedéshez, amelyeket a fájdalom kezelésére szentelnek.

Ahol a fájdalmat kezelik

Dr. John J. Bonica nyitotta meg az Egyesült Államokban az első multidiszciplináris fájdalomklinikát. „1969 előtt csak tíz ilyen klinika volt a világon” — jelentette. De azoknak a klinikáknak a száma, amelyeket a fájdalom kezelésére szentelnek, drámai módon megnövekedett az elmúlt 25 évben. Most már ezernél is több fájdalomklinika van, és egy nemzeti, krónikus fájdalommal kapcsolatos bizonyos társaság azt mondta, hogy „majdnem mindennap nyílik egy új”.a

Gondold csak el, mit jelent ez! „Azok a betegek, akiknek eddig több száz vagy több ezer kilométert kellett utazniuk a súlyos fájdalomtól való enyhülés érdekében, most otthonukhoz közel találhatják meg azt” — jegyezte meg dr. Gary Feldstein, New York-i aneszteziológus. Ha te vagy az egyik, aki szenved, micsoda áldás lehet segítséget kapni a szakemberek egy olyan csoportjától, akik képzettek a fájdalom kezelésének területén!

Linda Parsons, Jehova Tanúi egyik utazófelvigyázójának felesége sok éven keresztül hátfájástól szenvedett. Egyik orvos után a másiknál keresett segítséget, fájdalma ennek ellenére változatlan maradt. Tavaly májusban egyik nap a férje, már-már végső kétségbeesésben, felkapta a telefonkönyvet és megnézte a fájdalom címszó alatt. A felsorolásban szerepelt egy fájdalomklinika telefonszáma, amely nem messze volt attól a helytől, ahol Dél-Kaliforniában szolgáltak. Megbeszéltek egy időpontot, és pár nap múlva Linda találkozott egy orvossal, hogy kezdeti tanácsadásban részesüljön és vizsgálatokon essen át.

Megbeszélték az időpontokat, amikor Lindát mint járóbeteget kezelik. Hetente háromszor kezdett eljárni a klinikára kezelés céljából, és otthon is követett egy kezelési programot. Néhány héten belül határozott javulást kezdett érezni. A férje így magyarázza: „Emlékszem, amint egyik este szinte megdöbbenten azt mondta: »Nem tudom elhinni, hogy alig érzek fájdalmat«.” Hónapokon belül abba lehetett hagyni a klinika rendszeres látogatását.

Az a segítség, melyet Linda a fájdalmával való boldoguláshoz kapott, hasonló ahhoz, amelyet sok multidiszciplináris fájdalomklinika nyújt. Az ilyen klinika egy egészségügyi szakemberekből álló csapat szaktudását használja fel, amely — dr. Bonica szerint — „a legjobb megközelítés ahhoz, hogy foglalkozzanak a krónikus fájdalommal”. Lindát például hogyan kezelték a fájdalma miatt?

Ahogyan a fájdalom kezelhető

Egy klinikai füzet leírja az érkezéskor történő eljárásokat: „Egy orvos minden egyént megvizsgál, hogy megállapítsa a fájdalom kiindulási pontját, majd ezután körvonalazza a megvalósítható célokat és a kezelési programokat . . . Speciális technikákat és megközelítéseket alkalmaznak, hogy segítsenek a testnek felszabadítani az »endorfinokat« (a testben természetes úton termelődő vegyi anyagok), hogy enyhítsék a fájdalmat és az aggodalmat, valamint hogy elkerüljék a gyógyszer okozta függő viszonyt.”

A kezelések között, melyekben Linda részesült, volt akupunktúra és TENS, amely perkután (bőrön keresztüli) villamos idegingerlést jelent. Villamos ingerléssel járó kezeléseket kapott a klinikán, és adtak neki egy kis TENS-egységet, hogy otthon alkalmazza. Biofeedbacket — olyan eljárást, amelynek során a beteget megtanítják, hogy figyelje teste reakcióit, és módosítsa azokat a fájdalom kihatásának csökkentése végett — is alkalmaztak.

A mélymasszázst magában foglaló fizikoterápia a kezelés rendjének jellemző vonása volt. Idővel, de csak amikor Linda kész volt rá, bevezették a testmozgási programot a klinika tornatermében, és ez a kezelés lényeges részévé vált. A testmozgás létfontosságú, mivel arra jöttek rá, hogy az helyreállítja a krónikus fájdalom által elhasznált endorfinok mennyiségét. Kihívást jelent azonban az, hogy segítsenek a fájdalomtól szenvedő embereknek boldogulni a hasznos testmozgási programmal.

Sok, krónikus fájdalomban szenvedő beteg, aki a klinikára megy, nagy mennyiségű fájdalomcsillapítót szed, és ez alól Linda sem volt kivétel. De hamarosan leszoktatták a gyógyszereiről, ami fontos cél a fájdalomklinikákon. Linda nem tapasztalt elvonási tüneteket, ami nem is szokatlan. Dr. Ronald Melzack, fájdalomkutató megjegyezte, hogy „egy több mint 10 000, égési sérülést szenvedett személyről készült tanulmányban . . . egyetlen későbbi függőség esetét sem lehetett azoknak a narkotikumoknak tulajdonítani, melyeket a kórházi tartózkodásuk alatt a fájdalom enyhítésére kaptak”.

Mivel a krónikus fájdalomnak gyakran jelentősebb pszichológiai oldala van, a klinikák megpróbálnak segíteni a betegeknek, hogy gyakorlatilag felejtsék el fájdalmukat. „Amire gondolsz — magyarázta dr. Arthur Barsky, a Harvard Orvosi Egyetem professzora —, amire számítasz, amennyi figyelmet fordítasz az érzéseidre — mindezek a dolgok óriási mértékben befolyásolják azt, amit ténylegesen érzel.” Tehát a klinikák segítenek a betegeknek a fájdalmon kívül más dolgokra összpontosítani.

Kilátások a gyógyulásra

Vajon ezek az új fájdalomklinikák jelentik a megoldást az emberiség fájdalommal kapcsolatos problémáira? Jóllehet az itt leírt fájdalomkezelő módok hasznosak lehetnek, gondosnak kell lenni az illetékes klinika, vagy a fájdalomspecialista megválasztásában. Az elvárásoknak még akkor is reálisaknak kell lenniük.

Hogy szemléltessük egy jellegzetes sikertörténettel: Stephen Kaufman, korábbi olimpiai súlyemelő majdnem nyomorék maradt attól a krónikus fájdalomtól, amelyet akkor szenvedett el, amikor egy útonálló nyakon lőtte. Nyolchónapi fájdalomkezelő program után vissza tudott térni a teljes munkaidejű foglalkozáshoz és végül még a versenyszerű súlyemeléshez is. Mégis ezt mondta: „Az idő nagyobb részében a lábujjaim úgy égnek, mintha forrásban lévő vízben lennének.”

Tehát minden izgalmas előmenetel ellenére a Biblia azon ígéretének beteljesítése, hogy „fájdalom nem lesz többé”, nyilvánvalóan meghaladja az emberi képességeket (Jelenések 21:4). Akkor hát, hogyan lehet elérni ezt a célt?

[Lábjegyzet]

[Képek a 9. oldalon]

A fájdalomkezelés módjai, beleértve a villamos idegingerlést is

[Forrásjelzés]

A Pain Treatment Centers of San Diego szíves engedélyével