A Jehova Tanúiról szóló tévhit eloszlatása

MIKÖZBEN Jehova két Tanúja a házról-házra végzett prédikálómunkájában tevékenykedett, találkozott egy férfival, aki azt mondta nekik, hogy nem érdekli, amit mondanak. A Tanúk csendben távoztak, de amikor sétáltak a járdán, észrevették, hogy a férfi követi őket. „Kérem, álljanak meg! — kiáltott oda a férfi. — Szeretnék bocsánatot kérni. Semmit sem tudok a Tanúkról, és azt hiszem, sok embert tévesen tájékoztattak önökkel kapcsolatban.”

Majd a férfi bemutatkozott, hogy Renan Domingueznek hívják, és a Kaliforniában lévő South San Franciscó-i Rotary Club programelnöklője. Megkérdezte, hogy egy Tanú elmenne-e a klubjukba előadást tartani Jehova Tanúi hitnézeteiről és tevékenységeiről. Megvitatták a napirendet. A Tanú 30 percig fog beszélni, azután nyitva áll a lehetőség arra, hogy a hallgatóság kérdéseket tegyen fel. Ernest Garrettet, aki már évek óta Tanú a San Franciscó-i területen, felkérték, hogy 1995. augusztus 17-én tartsa meg az előadást a Rotary Club számára. Megosztotta velünk a következőket:

„Eltűnődtem azon, és imádkoztam azért, hogy mit mondhatnék a Rotary Club tagjainak, akik üzlet- és közösségi vezetők, például bankárok, ügyvédek és orvosok. Egy kis kutatást végeztem, és megtudtam, hogy a Rotary Club közzétett célja a társadalom megszilárdítása. Ezért a Jehova Tanúi a huszadik századbana című füzet 23. oldalán található felvilágosítást adtam elő, melynek címe: »A jó hír gyakorlati értéke a társadalomban«.

Kifejtettem, hogy Jehova Tanúi befolyást gyakorolnak ezen a téren. Jehova Tanúi a hét minden napján bekopogtatnak a környékükön élő emberek ajtaján. Az a vágyuk, hogy arra befolyásolják a felebarátaikat, hogy erős legyen a családjuk — az erős családi egység pedig erős társadalmat eredményez. Minél több egyént és családot befolyásolnak Jehova Tanúi arra, hogy keresztény alapelvek szerint éljen, annál inkább csökken a társadalomban a kötelességmulasztás, az erkölcstelenség és a bűnözés. Ezt a felvilágosítást nagyon jól fogadták a tagok, mivel összhangban volt a Rotary Club céljaival.”

„Miért nem vesznek részt a politikában?”

„Amikor az összejövetelen lehetőség nyílt arra, hogy kérdéseket tegyenek fel, az első kérdések egyike ez volt: »Miért nem vesznek részt a politikában és a kormányzásban?« Az úriember, aki ezt a kérdést feltette, ezután hozzátette: »Tudja, a Szent Könyv azt mondja: ,Adjátok meg a császárnak, ami a császáré.’« Elmondtam neki, hogy teljesen egyetértünk ezzel a kijelentéssel, és teljes mértékben helyeseljük is. Rámutattam, hogy az emberek többsége, akiktől hallottam idézni ezt az írásszöveget, sohasem idézi a másik felét, amely ezt mondja: »Adjátok meg . . . a mi az Istené, az Istennek« (Máté 22:21). Ebből tehát azt a következtetést kell levonnunk, hogy nem minden a császáré. Van néhány dolog, ami az Istené. Foglalkoznunk kell azzal, hogy megállapítsuk, mi a császáré, és mi az Istené.

Megmutattam neki, hogy amikor Jézustól megkérdezték: »Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?«, ő nem válaszolt sem igennel, sem nemmel. Azt mondta: »Mutassátok nékem az adópénzt«, egy római dénárt. Majd megkérdezte: »Kié ez a kép, és a felírás?« Azt felelték: »A császáré.« Jézus ezután azt mondta: »Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak« (Máté 22:17–20). Más szóval, fizessük meg az adót a császárnak, mert bizonyos szolgáltatásokban részesülünk a császár részéről, és tisztességesen megfizetjük az adót ezekért. Elmagyaráztam neki, hogy Jehova Tanúi megfizetik a rájuk kiszabott adót, és nem károsítják meg a kormányzatot abban, ami jogosan az övé.

Majd kijelentettem, hogy Jehova Tanúi nem hisznek abban, hogy az életükkel a császárnak tartoznak. Abban hisznek, hogy imádatukkal Istennek tartoznak, és ezt jogosan meg is adják neki. Ezért amikor emellett foglalunk állást, nem áll szándékunkban tiszteletlenséget mutatni a császár iránt. A császár minden törvényének engedelmeskedünk, de tiszteletteljesen inkább az Istennek mint uralkodónak való engedelmesség mellett döntünk, semmint az embereknek való engedelmesség mellett, amikor a kettő összeütközik. A férfi, aki ezt a kérdést feltette, ezután ezt mondta az egész csoport előtt: »Ez ellen nem tudok több ellenvetést felhozni!«

A prédikálótevékenységünkkel kapcsolatban is számos kérdésre tudtunk válaszolni. Sok tag odajött hozzánk az összejövetel után, és kezet fogott velünk, majd azt mondta, hogy teljesen egyetért velünk — azzal, hogy a család az erős társadalom gerince. Azután minden tagnak adtunk egy példányt a Jehova Tanúi a huszadik században című füzetből.

Az összejövetel után a programelnöklő, Dominguez úr felhívott, és megkérdezte, hogy elmennék-e az irodájába, ugyanis több kérdést is szeretne feltenni a hitnézeteinkkel kapcsolatban. Jól elbeszélgettünk több írásszövegről. Különösen azt szerette volna, ha elmagyarázom neki a vérrel kapcsolatos álláspontunkat. Önként úgy határozott, hogy ő maga nem fogadna el vérátömlesztést, és annyira nagy hatást tett rá az a felvilágosítás, amit a Hogyan mentheti meg a vér az életedet? című füzetből adtam neki, hogy meghívott, menjek vissza, és tartsak egy beszédet a klub tagjainak a vérrel kapcsolatos álláspontunkról. Meghívtam egy másik Tanút, Don Dahlt, hogy jöjjön el velem erre a programra. Ő kórházakba jár megbeszélni a kérdést az orvosokkal, ha egy Tanúnak műtéten kell átesnie. Együttes erővel, részletesen elmagyaráztuk, hogyan működünk együtt az orvosokkal és a kórházi ügyintézéssel annak érdekében, hogy tisztázzuk Írás szerinti álláspontunkat, és sikeres alternatív módszereket ajánljunk a vérátömlesztés helyett” (3Mózes 17:10–12; Cselekedetek 15:19–21, 28, 29).

„Úgy érti, hagyná, hogy a fia meghaljon?”

„Az összejövetel után egy úriember odajött hozzám, és bizalmasan megkérdezte: »Úgy érti, hagyná, hogy a fia meghaljon, ha baleset érné, és bevinnék az ambulanciára, miközben erősen vérezne?« Biztosítottam őt afelől, hogy osztozom az aggodalmában, hiszen nekem is volt egy fiam, akit a skóciai Lockerbie felett történt repülőgép-szerencsétlenségben vesztettem el 1988-ban. Válaszolva a kérdésére, először elmondtam neki, hogy nem akarnám, hogy a fiam meghaljon.

Nem vagyunk orvos-, gyógyszer- vagy kórházellenesek. Nem vagyunk hitgyógyítók sem. Szükségünk van az orvosi kar szolgáltatásaira. Istenbe vetettük a bizalmunkat, és biztosak vagyunk abban, hogy a vér kérdésében adott útmutatásai tartós javunkat szolgálják. A Biblia úgy írja le Istent, mint ’aki tanít hasznosra, és vezet oly úton, amelyen járnunk kell’ (Ésaiás 48:17). Megadta a Fiának azt a képességet, hogy feltámassza a halottakat. Jézus ezt mondta: »Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; és a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?« (János 11:25, 26).

Azt kérjük az orvosoktól, hogy mindössze azt értsék meg, hogy az álláspontunk lelkiismereti kérdés, és nem lehet alkudozni vele. Nem alkudozhatunk többet ebben a dologban, mint ahogy Istennek a házasságtöréssel kapcsolatos törvénye kapcsán sem. Nem alkudozhatunk Istennel, azt mondván neki: »Isten, van olyan körülmény, amikor elkövethetnék házasságtörést?« Majd ezt mondtam a férfinak: »Azt kérdezte, hagynám-e, hogy a fiam meghaljon azért, mert visszautasítja a vérátömlesztést. Kérem tisztelettel, szeretném megkérdezni öntől, hogy hagyná-e, hogy a fia meghaljon valamelyik nemzet oldalán katonai szolgálat teljesítése közben?« Azonnal és lelkesen azt válaszolta: »Igen! Mert ez kötelessége!« Ezt feleltem: »Ön hagyná, hogy a fia meghaljon, mert olyan okból halna meg, amelyben ön hisz. Engedje meg nekem ugyanezt a kiváltságot a saját fiammal kapcsolatban.«

Egy érdekes kiegészítés mindehhez, hogy a programelnöklő, Dominguez úr meghívott a feleségemmel együtt, hogy vacsorázzunk vele és a feleségével. Úgy gondolta, hogy a feleségét tévesen tájékoztatták Jehova Tanúiról, és tévhitben él őket illetően. Igaza volt. Tényleg tévesen tájékoztatták. Kellemes esténk volt, és a felesége sok kérdést tett fel velünk meg a munkánkkal kapcsolatban, melyekre engedte is, hogy részletesen válaszoljunk. Másnap Dominguez úr felhívott, és elmondta, hogy a felesége igazán élvezte a feleségemmel és velem való találkozást, s úgy véli, nagyon kedves emberek vagyunk.

Továbbra is rendszeresen meglátogatom Dominguez urat, és élénk érdeklődést mutat a Biblia iránt. Azt is mondta nekem: »Nem riadok vissza attól, hogy arra buzdítsam, lépjen kapcsolatba a Greater San Franciscó-i-öbölben lévő összes Rotary Club programelnöklőjével, és ajánlja fel, hogy ahhoz hasonló beszédet tart a klubjukban, amilyet a miénkben tartott. Hivatkozhat rám, és ha kapcsolatba lépnek velem, én örömmel fogom ajánlani önt, hogy hívják meg vendégszónoknak.«

A Rotary Club nemzetközi. Lehet, hogy az Egyesült Államokban és szerte a világon más klubok is alkalmat adnak arra, hogy Jehova Tanúi előadást tarthassanak?”

[Lábjegyzet]

[Kép a 18. oldalon]

Renan Dominguez úr balra, valamint Ernest Garrett testvér