Ez a kudu emlékezett

AZ ÉBREDJETEK! DÉL-AFRIKAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

A SZÉP kudubika egy olyan antilop, melynek lenyűgöző spirális szarvai és jellegzetes füle van, kifejlett állapotában pedig közel 150 centiméter a marmagassága. A tehénnek azonban általában nincs szarva, de ezt is a nagy füle különbözteti meg. A kudu félénk állat, mindig éber, és kész a futásra, hogy elbújjon. Így hát rendkívüli dolog, ami Karennel történt Zimbabwéban.

Amint arról az African Wildlife című újság beszámolt, egy kis nőstény kuduborjút találtak egy drótkerítésbe gabalyodva, kiszabadították onnan, és Karennek adták, aki pár hétig cumisüvegből etette. Az állat jól fejlődött, és annak a tejgazdaságnak a szomszédságában maradt, ahol Karen és a családja lakott, és gyakran játszott a gyerekekkel és a kutyákkal. Amikor azonban már szinte teljesen kifejlődött, fokozatosan visszatért a vadonba, míg végül többé nem lehetett a farm körül látni.

Mintegy két évvel később, amint Karen a farm felé vezető úton kocsival ment, meglepődött, hogy egy vemhes kudutehén nem illant el az autója közeledtével. Akkor sem menekült el, amikor Karen elkezdett felé sétálni. Ekkorra már tudta, hogy biztosan ugyanarról az állatról van szó, melyet ő üvegből etetett, így lágyan beszélt hozzá, amint csendben közeledett felé. A tehén is felismerte őt, mivel lehajtotta a fejét, és orrával megbökdöste, miközben engedte, hogy Karen átölelje!

Pár hónappal később a tehén újra az út mellett volt — ekkor már a pici borjával. Karen úgy érezte, hogy a mama a borját akarja büszkén bemutatni neki, s még egyszer megengedte, hogy megsimogassa. Hasonló dolog történt néhány héttel később, amikor is úgy látszott, hogy a tehén valósággal várja Karent.

Újabb néhány hónap telt el, és pár munkás, akik a farmon dolgoztak, azt mondták, hogy ugyanezt a kudutehenet látták egy hurokkal a nyaka körül. Megpróbáltak odamenni a tehénhez, hogy levegyék róla a hurkot, de a tehén elszaladt. Így hát Karen ment el a megkeresésére a bozótosba, és közben hívogatta az állatot. Nem sokkal később Karen elé lépett az állat. Karen előrelátóan hozott magával egy kis kenyeret, amit a tehén nagyon szeretett, és míg ezt a csemegét odaadta neki, Karen férje levágta a bántó hurkot róla.

Az a nyilvánvaló kötelék, mely oly hosszú ideig tartott az ember és a vadon élő állat között, ennek a családnak sok örömet szerzett.