Ismerkedj meg a megfoghatatlan kuduval!

Az Ébredjetek! kenyai tudósítójától

’A MEGFOGHATATLAN mivel?’ — kérdezed. A megfoghatatlan kuduval! A gyönyörű antiloppal, mely Kelet-Afrika nemzeti parkjaiban és vadrezervátumaiban él. A megfoghatatlan szó írja le a legjobban ezt a különösen félénk állatot. Menjünk el a kenyai Tsavo Nemzeti Parkba, talán megpillanthatunk egyet közülük.

Délelőtt van, amikor elérjük a park nyugati részét. Afrika legmagasabb hegyének, a Kilimandzsárónak látványa tárul szemünk elé. Fenséges hófedte csúcsa azon sok látvány egyike, melyben gyönyörködhetünk, miközben kocsinkkal végighajtunk a szép védett területen. Nem, most egyetlen kudut sem fogunk látni. Csak nagyon kora reggel, késő délután vagy éjjel táplálkoznak, illetve jönnek elő. A nappali forróság idején sűrű bozótokban pihennek. Ezért ha látni akarjuk őket, akkor nem sokkal napfelkelte után vagy néhány órával naplemente előtt, ehhez megfelelően kell elhelyezkednünk.

Az alkony közeledtével a Tsavo folyóra néző kis homokos szikla tetején levő táborhelyen ütjük fel sátrunkat. Hajnalban kelünk, és egy egyszerű reggeli után, lassan ereszkedve le egy ösvényen útra kelünk. Odanézz! Íme, egy hím kudu áll ott mozdulatlanul!

Ó, milyen gyönyörűen világítja meg a kora reggeli fény! Szép, élénk szürke színű hím. Testén 13 vagy 14 keskeny, fehér, függőleges csík van. Egy feltűnő fehér folt díszíti nyaka felső részét, és egy fehér csík az alsó részét. A bársonyfényű szemei között ék alakú fehér rész és a szája körüli fehér rész jellegzetessé teszi sötét arcát. A hűvös reggeli szellő finoman meglebegteti nyakára, vállára és hátára lehulló rövid, fehér sörényét. Fejét kettő, háromszorosan csavart szarv koronázza, mely kecsesen csavarodik felfelé és kifelé.

A kudu, amelyet nézünk, az Afrikában található két fajta egyike. Ez a fajta a kis kuduként ismeretes. ’Nagy unokatestvére’, a nagy kudu Kenya északi részén gyakori, Tsavóban ritkán látható. Amellett, hogy termete nagyobb, a nagy kudut sűrű, barna—fehér szakálla alapján is meg lehet különböztetni, mely megkapó körszakáll formában ér a melléig. Szarvai tömörebbek és fülei aránylag szélesebbek. Ennek a fajtának soha nincs 8 fehér csíknál több a testén.

Csecsemőkor és területhez ragaszkodás

Amikor a kudubébi megszületik, az anyja azonnal tisztára nyalja, hogy ne legyen szaga, ami alapján a ragadozók a nyomára bukkannának. Amikor anyja élelemért megy, az antilopbébi engedelmesen ottmarad, csendesen fekve ott, ahová anyja helyezte. Az anya rendszeresen „nyálával” fürdeti meg kicsinyét, hogy ezzel szagtalanítsa, és így védelmezze meg a ragadozókkal szemben. De a tizedik nap körül, amikor kicsinye már növényt kezd rágcsálni, akkor már saját maga fejleszt ki testszagot. Mivel a nyomravezetés elleni korábbi különleges védelem ezáltal megszűnt, ettől kezdve mindenhová követi anyját.

Feltűnő kudu jellegzetesség a területhatárok létesítése. A faj hím tagjai által kiválasztott és védett különleges földterületből áll ez. A terület kiválasztásánál a hím a testéből kiválasztott anyagok fűre és bokrokra helyezésével jelöli ki a határokat. Eztán úgy védi meg területét, hogy elűz onnan minden hím betolakodót, amely átlépi ezeket a szagos területi határokat. És mi a helyzet a nőstény betolakodókkal? Nos, azok nem számítanak betolakodóknak! Inkább vendégek, akiktől szívesen veszik, ha maradnak. A valóságban még kényszeríthetik is őket erre!

Értelmes tervezés tanúbizonysága

A területi határok kijelölésének ösztönös tette a csordákat szétszórtan tartja, és védelmet nyújt a területek teljes lelegelésével szemben. Így a legelésző kuduk számára biztosítva van, hogy folyamatosan nőhetnek a levelekben gazdag bokrok, melyeket szívesen fogyasztanak. De mi történik aszály esetén?

Daphne Sheldrick, erdészeti felügyelő a következő felvilágosítást adja az East African Wildlife Society nevű egyesület Swara folyóiratában: „Amikor nehéz idők járnak, és fogytán az élelem és a víz, a Természet olyan alapvető óvintézkedéseket hoz, amelyek pontosan ellentétben állnak a területhez ragaszkodással . . . és ez az Elvándorlás. A területhez ragaszkodás a különválás felé, valamint a harcra és a párzásra irányuló készség felé hajlik. Az elvándorlás, amint a szorosabb összetartás szükségessége növekszik, felfüggeszti ezen alapvető ösztönök működését. Mindenekfelett álló gondjuk a túlélés lesz, így hímek és nőstények . . . békésen vegyülnek el a csordában. Aztán egyszer csak, mintha isteni Parancsra történne, tömegesen hagynak el bizonyos területet és az általános kivonulás megkezdődik.” Igen, új legelőterületek keresésére indulnak, ahol bőségesen van lombkorona!

Tudna-e a Természet kitétellel illetett, értelem és irányítás nélküli ereje ilyen ellentétes viselkedési formákat kiváltani és kialakítani? Bizonyára csak egy értelmes Tervezőmester tudta ezt az összetett viselkedési ösztönt a kuduba beprogramozni.

Meglepő búcsú

Ugye örülsz, hogy a kudu iránt felkeltett kíváncsiságod arra ösztönzött, hogy velünk tarts? Miközben szemléljük, amint ott szaporán legelészik a bokrokon, egyáltalán nem látszik megfoghatatlannak! De észrevett minket! Orrlyukai és széles fülei hirtelen megrándulnak. Köhögő hangot hallatva a bokrok közé ugrik, és elviharzik onnan. Amikor éppen alábbhagy lélegzet-visszafojtott figyelmünk, újabb meglepetés ér bennünket! Valahonnan egy sárgásbarna-szürke nőstény szökken utána. Egész idő alatt ott állt egy közeli bozótban! Tökéletesen álcázta őt színezete és mozdulatlansága.

Így marad túlélő Afrika vadonjaiban a békés kudu. Az az ösztönös képessége védelmezi meg, hogy mozdulatlanul áll, és beleolvad környezetébe. Nem csoda, hogy a kudu oly megfoghatatlan! Az élete függ ettől.