Garnélarák — Ínyencség egy halgazdaságból?
AZ ÉBREDJETEK! ECUADORI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
IGEN, ez a milliók által kedvelt tengeri ételínyencség gyakran egy halgazdaságból származik. A fogyasztó azonban talán sohasem tudja ezt, mivel a halgazdaságban tenyésztett garnéla csak egy kicsit különbözik, ha egyáltalán különbözik, az óceánban felnőtt fajtától. Ecuadorban valójában sok garnélatenyésztő tavat fiatal, közvetlenül az óceánból kifogott garnélákkal látnak el.
Ezeket a fiatal, másfél centiméternél nem nagyobb garnélákat a tengerpart mentén a mangrovékkal szegélyezett tölcsértorkolatokból vagy az óceán habjaiból a larveróknak nevezett halászok fogják ki hálóval. Ezután a tavakba viszik őket, hogy ott fejlődjenek. Ezzel a módszerrel azonban nem lehet elegendő mennyiségű garnélát beszerezni. Így sok garnélatenyésztő gazdaság a haltenyésztő helyek modern, akvakultúrás módszereire van utalva, hogy fiatal garnélákkal lássa el tavait. Nézzük meg közelebbről, hogyan működnek a garnélatenyésztő gazdaságok.
Látogatás egy haltenyésztő helyre
Az a haltenyésztő hely, melyet meglátogattunk, egy gyönyörű tengerparton helyezkedik el a Csendes-óceán partján. Egy garnélatenyésztő helynek nagy tömegű, sós víz közelében kell lennie, hogy így kielégítse összetett vízelosztó rendszerének szükségleteit. Az óceán vizét beszivattyúzzák, megszűrik, amennyire kell, hevítik, és belül különböző tartályokba engedik.
Tengerbiológusokból, szakemberekből és más munkásokból álló, megfelelően felöltözött, barátságos csoporttal találkoztunk. Első állomásunk az a szoba volt, ahol az állatok kifejlődnek. Itt teljesen kifejlett, vadon tenyésző garnélákat tartanak 17 000 literes kifejlődőtartályokban. „Ezek a garnélák nem valók étkezésre — magyarázta a vezetőnk. — Teljesen kifejlett példányokként fogták ki őket, és idehozták, hogy tenyészállományban legyenek.”
Szigorú megvilágítási időbeosztást követnek a kifejlődőszobában. Délután 3 óra és éjfél között — a párzási időszakban — a gyengén világító lámpákat lekapcsolják, és a munkások zseblámpával kutatnak azok után a nőstények után, amelyek készen állnak a peték lerakására. A Penaeus vannemei faj nőstényeit azért könnyű észrevenni, mert a hím a hasi részükhöz kívülről hozzátapaszt egy spermacsomagot. Ha egyszer a munkások észrevesznek egy peterakás előtt álló nőstényt, kiveszik onnan, és egy kisebb, 260 literes ívótartályba rakják.
Ott ezt a nőstényt rárakják egy kiemelkedő részre a kúp alakú tartály tetejéhez közel — minden tartályba egy nőstényt tesznek —, míg le nem rakja a 180 000, vagy még ennél is több petéjét. Amikor lerakják a petéket, ezek a kocsonyás spermákhoz érnek, ami megtermékenyíti őket. Ezután a peték és a víz annak a tartálynak a tölcsérszerű alján keresztül vezetődnek el, amelyben világra jönnek az utódok. A szakemberek minden ívásnál feljegyzik a peték számát.
A kikelés után néhány órával a lárvákat korlátozott számban a tenyésztőtartályokként ismeretes helyre viszik. Ezeknek hatalmas fürdőkádakhoz hasonló kinézetük van, és körülbelül 11 000 liter vizet tartalmaznak. A következő 20-25 napban ezek a tartályok a fejlődő lárvák otthonául szolgálnak, és a lárvák algával és szárított tengeri eledellel táplálkoznak.
Ahol a garnélák növekednek
A garnélákat, melyeket ebben a szakaszban utólárvának nevezünk, átviszik a halgazdaságokba. Ha már ott vannak, mind a haltenyésztő helyen kifejlődött garnélákról, mind pedig az óceánban született rokonaikról hasonlóképpen gondoskodnak. Az utólárvákat kis tavakba rakják, hogy ott ellenőrizzék az új hőmérséklethez és a víz sótartalomszintjéhez való igazodásukat. Pár nap múlva készek arra, hogy nagy tavakba rakják őket. Ezek az ember által készített tavak egy víztároló csatorna közelében vannak. Ebbe a csatornába az óceánból vagy a tölcsértorkolatból rendszeresen vizet szivattyúznak. Az egymáshoz kapcsolt tavak méretei úgy 5-10 hektárosak lehetnek. Hagyják, hogy a fiatal garnélák három-öt hónapig ezekben a tavakban fejlődjenek.
A fejlődési időszak alatt a tavak vizeinek oxigénszintjét naponta megfigyelik. A garnélák fejlődésének mértékét is hetente ellenőrzik, hogy így be tudják szabályozni az etetési programot. Heti 1-2 grammos súlygyarapodás elérésére törekszenek.
A begyűjtés időszaka
A begyűjtéskor, mialatt a tavat kiszárítják, a garnélákat hálóval kifogják, vagy kiszivattyúzzák, amikor a zsilipkapuhoz közelednek. Majd a frissen begyűjtött garnélákat leöblítik, és jéggel beborítják, hogy azonnal elszállíthassák a konzervgyárba. Ott, ha a vásárló másképp nem határoz, eltávolítják a garnélák fejét, farkukat azonban nem veszik ki a héjukból. A garnélákat megmossák, méretük szerint szétválogatják, majd a szállítás miatt két kilogrammos adagokban dobozokba csomagolják, és lefagyasztják.
Következő alkalommal tehát, amikor élvezettel eszed a garnélát, talán emlékezni fogsz arra, hogy ez a tengeri ételínyencség éppen egy latin-amerikai vagy ázsiai tavacskában nőhetett fel.
[Kép a 24. oldalon]
A garnéla mérete a begyűjtéskor
[Kép a 24. oldalon]
A halászok fiatal garnélákat fognak ki hálóikkal
[Kép a 25. oldalon]
Tenyésztőtartályok a haltenyésztő belsejében
[Kép a 25. oldalon]
A garnélák megtisztítása a konzervgyárban
[Kép a 25. oldalon]
Méretük szerint csomagolják be a garnélákat