Bepillantás a hírekbe

Bevallják a vérbűnüket

„Mi a háborút [a II. világháborút] szent háborúnak neveztük, s az embereket a harcterekre küldtük” — ismerte be Shingen Hosokawa, az Igaz Tiszta Ország Otani buddhista felekezet egyházi főhivatalának főtitkára Japánban. „Nem tehetünk mást, mint hogy mélységesen szégyenkezünk a szent Buddha előtt.” Egy nemrégiben lezajlott, „az összes háborús halottakról megemlékező istentisztelet” keretében a több mint ötmillió hívőt számláló felekezet 45 évvel a II. világháború után beismerte abbeli felelősségét, hogy „a II. világháború alatt készségesen együttműködött [a háborús erőfeszítésekben]”. „Példa nélkül áll, hogy egy hagyományos buddhista rend világosan kijelentse saját háborús felelősségét egy vallási szertartás keretein belűl” jegyezte meg az Asahi Shimbun.

De vajon nem kellene jóval több vallásnak „mélységesen szégyenkeznie”, hogy oly sok fiatalembert arra ösztönzött: vegyenek részt a háborúban? A Kodansha Encyclopedia of Japan, szerint 1941-ben gyakorlatilag az összes buddhista, „keresztény” és sintoista felekezet Japánban Vallásos Szövetséget hozott létre, „hogy a nemzet számára szellemi védőbástyáról gondoskodjon háborús időkben”.

Nem ér meglepetésként tehát, hogy a hamis vallás világbirodalmára utalva, amelyet Nagy-Babilonnak nevez, a Biblia ezt mondja: „Igen, őbenne találták meg . . .  mindazoknak a vérét, akiket lemászároltak a földön” (Jelenések 18:24). Vajon nem fogja Jehova Isten, az emberi élet Adományozója számon kérni a vérbűnt azoktól a vallásoskodóktól? A Jelenések ugyanazon fejezete szemléltető leírást ad arról, mi fog történni Nagy-Babilonnal, kijelentvén: „És egy erős angyal nagy malomkőhöz hasonló követ emelt fel és bevetette azt a tengerbe e szavakkal: ’Ilyen gyorsasággal taszítják le Babilont, a nagy várost, és soha többé nem találják meg’ ” (Jelenések 18:21).

Nincs elég pap

Japánban a buddhista felekezetek a sorsukra hagyott templomok problémájával küszködnek. A papok által elhagyott templomok szomszédságában élők tiltakoznak az ellen, hogy a templomterületet hajléktalan csavargók szállják meg, akiknek hanyagsága tűzzel veszélyezteti életüket és javaikat. A Zen Buddhista Myoshinji felekezet úgy oldotta meg e nehézséget, hogy vagy eladta, vagy összevonta az egymáshoz közel fekvő templomokat. A Myoshinji felekezet Japán egész területén elszórtan álló 3500 templomának több mint 20 százaléka nem rendelkezik helyben lakó pappal, itt részben a közeli templomok papjai szolgálják ki a hívőket.

Vajon mi az oka ennek az állapotnak? „A felekezet azzal a nehézséggel küszködik, hogy a nyugalomba vonuló papok helyébe utódot találjon — fejtegeti a The Daily Yomiuri —, másrészt a fiatal papok visszautasították az elnéptelenedett területeken fekvő templomokba történő kijelölésüket.” A felekezet megpróbált nyugalmazott munkásokat kiképezni papoknak, de már ezt a tervüket is elvetették. Bár a Myoshinji szekta kijelenti, hogy „Nem olyan korban élünk, amikor a fennálló templomok száma az erő bizonyítéka lenne”, nem lehet letagadni, hogy befolyásuk csökkenőben van.

Figyelemre méltó, hogy a Bibliában a Jelenések könyve a világméretű vallásrendszert „Nagy-Babilon”-ként írja le és megjövendöli, hogy az Eufrátesz vizei, amelyeken ül, ’ki fognak száradni’ (Jelenések 16:12; 18:2, 9, 11). S vajon a vizek mit ábrázolnak? „A vizek, amelyeket láttál . . .  népeket, tömegeket, nemzeteket és nyelveket jelentenek” (Jelenések 17:15). „A vizek” vagyis a híveik kiapadása Nagy-Babilon keleti birodalmát képező részében nyilvánvaló, hogy máris végbe megy.

A tökéletes megoldás

„A fenyegetően közelgő veszélyek, amelyekkel szembenézünk . . .  oly sok bonyodalmat rejtenek magukban, hogy ha nem lépünk akcióba, hogy visszafordítsuk őket, kikerülhetetlenek lesznek a bénítóan költséges gazdasági következmények, valamint a társadalmi és politikai intézmények összeomlása” — állapítja meg a Worldwatch Institute, amelyet Washington D.C.-ben (USA) alapítottak. Az intézet múlt évi beszámolója figyelmeztetett, hogy a gyilkos hőség-hullámok, szárazságok és árvizek pusztán ízelítői a komolyabb szerencsétlenségeknek, amelyek a már így is tönkre tett földre következnek. A beszámolóban kiemelt területek, amelyekre sürgősen figyelmet kell fordítani, magukba foglalják a népesedés ellenőrzését, az energiaellátás hatékonyságát, az újra erdősítést, valamint az éhínség megakadályozását. Az intézet azonban kifejezésre juttatja, hogy szükség van egy közvetlen ’globális cselekvési tervre’, valamint ’az ember viselkedési módjának alapos megváltoztatására’ ahhoz, hogy pozitív eredményeket érjenek el.

Vajon számíthatunk egy olyan „globális terv” létrejöttére, amely ’alapos változásokat’ hoz még a mi időnkben? Igen, de nem egy ember vagy az emberek egy csoportja révén. S hogy miért nem? Mert Jeremiás próféta évszázadokkal ezelőtt ezt írta: „Nem a földi emberre tartozik az ő útja. Nem a járókelő emberre tartozik, hogy irányítsa lépteit.” Ehelyett a Biblia megígéri, hogy Jehova Isten fogja „egyenesbe hozni a dolgokat” a föld lakosait illetően és „elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják” (Jeremiás 10:23; Mikeás 4:3, 4: Jelenések 11:18).