Behatóan foglalatoskodva a Jóhírrel

PÁL apostol kellemetlen helyzete nem ismeretlen Jehova Tanúi közül azok számára, akik teljes idejű szolgák — Pálnak kevés pénze volt. Ezért az egyszerű sátorkészítő szakmát kezdte el űzni, amit fiatal korában tanult. A munka nehéz volt és időnként a keze vérzett a sátor durva anyagának a kezelésétől. A kereset éppen hogy fedezte a létfenntartás költségeit, de ő mégis elégedett volt, mert minden egyes nap, amikor a világi munkája véget ért, letette a szermámokat és azt tette, amiért elsősorban Korinthusba jött — prédikálta a Jóhírt! (Filippi 4:11, 12).

Sabbath napon Pál a zsinagóga felé igyekezett. Igaz, Pál először „erőtlenség, félelem és nagy rettegés közepette” közeledett a korinthusi hallgatósághoz (1Korinthus 2:1, 3). De attól a választól, amit egyesek az üzenetére adtak, Pál később arra érzett ösztönzést, hogy ’minden sabbath napon beszédet mondjon a zsinagógában és igyekezzen meggyőzni a zsidókat és a görögöket” (Cselekedetek 18:1–4).

Pál egy ideig nem tehetett sokkal többet annál, mint hogy részidőben prédikált. Azután Silás és Timótheus nagylelkű adománnyal lejöttek Macedóniából, ami ’bőségesen pótolta a hiányát’ (2Korinthus 11:9; Filippi 4:15). Bátorító volt az a hír is, hogy a thessalonikabeli testvérek az üldözés ellenére szilárdan kitartanak (1Thessalonika 3:6).

Hogyan hatott ez Pálra? ’Pál behatóan foglalatoskodott a Szóval [„minden idejét a prédikálásnak szentelte”, The Jerusalem Bible; Today’s English Version], tanúskodva a zsidóknak, hogy bebizonyítsa: Jézus a Krisztus’ (Cselekedetek 18:5). Egy időre megszabadulva a pénzügyi nyomástól, Pál nem nyugodott, amíg vissza nem tért a teljes idejű prédikáláshoz. Nagy élvezettel tért vissza a munkájához, nem csupán a zsidóknak prédikálva, hanem az első ihletett apostoli levelét is megírva — a thessalonikabeliekhez.

Minta napjainkra

Pál hathatós korinthusi munkájáról a feljegyzés fennmaradt, hogy arra buzdítson minden keresztényt, behatóan foglalatoskodjon a Jóhírrel. Pál felismerte, hogy maga az Úr Jézus adta át tanítványainak azt a nagy megtiszteltetést, hogy ők legyenek ’a világ világossága.’ Nem akarták elrejteni ezt a világosságot. Jézus ezt mondta nekik: „Úgy ragyogjon a ti fényetek az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti égi Atyátokat” (Máté 5:14–16). Ez azt jelentette, hogy teljes mértékben osztozzanak a Jézus által megjövendölt prédikálómunkában (Máté 24:14; 28:19, 20; Cselekedetek 1:6–8). E Királyság jó hírének a prédikálása volt a legfőbb oka a keresztény gyülekezet létrejöttének.

A korai keresztények Pálhoz hasonlóan komolyan vették ezt a prédikálómunkát. Ezért, amikor Isten ellenségei azt gondolták, hogy kioltották ezt az igaz fényt azáltal, hogy könyörtelenül halálra adták „az élet Főközvetítőjét”, a követői erőteljesen tovább prédikálva megmaradtak a világ világosságának (Cselekedetek 3:15). Még az üldözés sem szüntette meg az erőfeszítéseiket. A Biblia feljegyzése ezt mondja: „Mindennap a templomban és házról házra továbbra is szüntelenül tanítottak és hirdették a Krisztus Jézusról szóló Jóhírt” (Cselekedetek 5:42). Semmi sem tarthatta őket vissza!

A mai időkben a keresztények hasonlóan behatóan foglalatoskodnak a tanúskodó tevékenységgel. A XIX. század vége felé Isten Szavának a lelkiismeretes kutatói kezdték szükségét látni annak, hogy a bibliai igazságokat megosszák másokkal. A Sioni Őr Torony Traktátus Társulat — egy szervezet, amelynek működése nemzetközi lett — 1884-ben alakult törvényesen bejegyzett testületté. Ezek a Bibliakutatók, akik 1931 óta Jehova Tanúiként ismertek, betű szerint betöltötték a földet Isten Szavának az ismeretével. Beható tevékenységük több mint négymilliós nagy sereget eredményezett! És Jehova irányítása alatt számuk kétségkívül továbbra is gyarapodni fog (Ésaiás 60:22).

Te is kiveszed a részed?

Jézus ezt mondta: „Az aratás nagy, de a munkás kevés” (Máté 9:37, 38). Krisztus halálának az Emlékünnepén 1990-ben majdnem tízmillióan vettek részt. Milyen csodálatos lehetőség van még a világméretű aratás növelésére! De mialatt örvendezünk ennek a folyamatos növekedésnek, mindannyiunknak ezt kell kérdeznünk magunktól: ’Milyen mértékig veszek részt én ebben az óriási munkában? Rendszeresen végzem — ha lehet, minden héten?’

A véneknek elöl kell járniuk ebben a munkában, mint akik „példaképei a nyájnak” (1Péter 5:3). Igaz, a legtöbb vénnek világi munkája is van. Pál apostolnak is volt, amikor Korinthusban tartózkodott. Mégis, időt szakított a rendszeres prédikáló tevékenységre. Sok vén ma ugyanilyen behatóan foglalkotik a szellemi tevékenységekkel a hétvégeken. Ez erőteljes és buzdító hatással lehet mindenkire a gyülekezetben. Bizonyos hónapokban, amikor különleges erőfeszítéseket hoznak, számos gyülekezetben a hírnökök többsége úttörőszolgálatot végez. Mi ennek a titka? Az, hogy a vének elöl járnak mind a prédikálásban mind a szántóföldi szolgálat megszervezésében.

A kisegítőszolgák hasonlóképpen egészséges hatással lehetnek a gyülekezetre, ha rendszeresen részt vesznek a szántóföldi szolgálatban. Emlékezzetek arra, hogy az Írások azt követelik tőlük, hogy „legyenek komolyak . . . akik ugyanis jól végzik a szolgálatukat” (1Timótheus 3:8, 13). A hűség a szántóföldi szolgálat terén lényeges ahhoz, hogy egy testvér vénnek vagy kisegítőszolgának minősüljön (Titus 1:8, 9).

Pálhoz hasonlóan néhányan képesek kevesebb világi munkát végezni és úttörőként szolgálni. Az általános, a kisegítő és a különleges úttörők száma mindössze tíz év alatt 137 861-ről 536 508-ra növekedett 1990-ben. Minden bizonnyal csak Jehova áldása és jóváhagyása vihette ezt véghez. Az úttörőknek azonban gondot kell fordítaniuk arra, hogy bölcsen használják ki az idejüket, ne egyszerűen csak az időt számolják. Úttörők, jól felkészültek és hatásosak vagytok a szolgálatban? Küzdötök a folyamatos előrehaladásért annak érdekében, hogy a szolgálatotok valóban gyümölcsöző legyen?

A kiegyensúlyozott szolgálat jutalma

Értékeled-e azokat az életfenntartó felvilágosításokat, melyek minden hónapban Az Őrtorony-ban és társfolyóiratában az Ébredjetek!-ben megjelennek? Kétségtelenül értékeled. Indított-e a nagyraértékelésed arra, hogy részt vegyél ezeknek a folyóiratoknak az elterjesztésében? Egy botswanai testvérnőt igen. Korábban ellenezte az igazságot, de a férje felolvasott neki a folyóiratokból. Idővel megváltozott a szívállapota és Tanú lett. Bár ő maga írástudatlan, mégis nagyon sikeres a folyóirat elhelyezésben, amikor is ezt mondja: „Én nem tudok olvasni, de a férjem felolvassa nekem ezeket a folyóiratokat. Nagy örömömre szolgálnak és biztos vagyok benne, hogy Önnek is tetszenek majd.”

Miért ne vennél részt hetente ebben az életmentő munkában? Amint megszerzed a szellemi képesítést, a keresztény gyülekezet örömmel segítene neked, hogy elkezdd. A folyóirat elhelyezés azonban csak a szolgálat egyik ága. Bárki, aki behatóan foglalatoskodik a Jóhírrel, arra törekszik, hogy kiegyensúlyozott szolgálatot végezzen. Például, az Őr Torony Társulat milliószám adja ki a bekötött könyveket, és ezeket a nagyközönségnek kínáljuk fel, mint ami a kitűnő szellemi táplálék maradandóbb forrása. Elég gyakorlott vagy már a szolgálatodban ahhoz, hogy olyan könyveket helyezz el, mint például az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön?

És mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik érdeklődést mutatnak? Készítesz megfelelő feljegyzéseket azért, hogy újralátogatást végezz náluk? Az ilyen látogatások a szolgálatnak ahhoz az ágához vezethetnek, amelyek mindenkinek a nagy örömet szereznek — a házi bibliatanulmányozási munkához. Emlékezz rá, Jézus azt parancsolta nekünk a Máté 28:19, 20-ban, hogy ’tegyük tanítványokká és merítsük alá őket’. Ez azt jelenti, hogy tanulmányozzuk velük a Bibliát. Igaz, egy tanulmányozás beindítása gyakran kitartást követel meg. Az egyik Tanú találkozott egy idősebb házaspárral, akik szívesen beleegyeztek a házi bibliatanulmányozásba. A tanulmányozást azonban három egymás utáni héten elhalasztották máskorra. Idővel mégis beindult a tanulmányozás. Ezután egy ideig majdnem minden második héten lemondták a tanulmányozást. Végül a feleség előrehaladt az alámerítkezésig. „Miután alámerítkezett —, emlékszik vissza a testvér — szemei telve voltak a boldogság könnyeivel, ami a feleségem és az én szemembe is a boldogság könnyeit csalta.” Igen, a Jóhírrel való foglalatoskodás leírhatalan örömet szerez!

Tedd alkalmassá magad!

Jézus Krisztus és Pál apostol szép példát fektetett le számunkra az önátadás követésében. És sok nagyszerű példát találunk Jehova Tanúi között a mai időkben is. Mindenki számára, aki ismeri a Jóhírt, megérett az idő arra, hogy teljesen tevékeny legyen abban, hogy megismertesse azt másokkal is. A Biblia arról biztosít minket, hogy az ilyen munka „nem hiábavaló” (1Korinthus 15:58).

Pálhoz hasonlóan legtöbbünknek pénzügyi kötelezettségeket kell teljesítenünk. Ezért sokan képtelenek arra, hogy úttörőszolgálatot végezzenek. De Jehova segítségével mindannyian követhetjük a Róma 12:11-ben adott jó tanácsot: „Ne legyetek hanyagok a tennivalóitokban! Izzatok a szellemtől! Rabszolgaként szogáljatok Jehovának!” És ha a körülmények úgy változnak meg, hogy több időt engednek eltölteni Jehova szolgálatában, akkor aki igazán szereti Jehovát, az Pálhoz hasonlóan megragadja majd a lehetőséget. Foglalatoskodj behatóan a Jóhírrel! Ha így teszel, az nemcsak áldásokat fog hozni, hanem örökké tartó életet vég nélküli örömmel és boldogsággal a jövőben! (Máté 19:28, 29).