Boldogok az alázatosak
„Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád” (1PÉTER 5:5).
1., 2. Hogyan kapcsolta össze Jézus a Hegyi beszédében e két dolgot: boldognak lenni és alázatosnak lenni?
BOLDOGNAK lenni és alázatosnak lenni — összefügg e két dolog? Leghíresebb beszédében a valaha élt legnagyobb ember, Jézus Krisztus, kilenc boldogságot vagy örömet ír le (Máté 5:1–12). Vajon Jézus összekapcsolta e két dolgot: boldognak lenni és alázatosnak lenni? Igen, mert az általa említett boldogságok között számos olyan van, amely magában foglalja azt, hogy alázatos valaki. Egy személynek például alázatosnak kell lennie ahhoz, hogy tudatában legyen szellemi szükségletének. Csak az alázatosak tudják éhezni meg szomjúhozni az igazságosságot. És a büszkék nem szelídek és nem irgalmasok, s nem olyanok, akik békét szereznek.
2 Az alázatosak boldogok, mert helyes és becsületes dolog alázatosnak lenni. Ezenfelül az alázatosak boldogok, mivel bölcs dolog alázatosnak lenni; ez hozzájárul ahhoz, hogy jó kapcsolatban legyenek Jehova Istennel és a keresztény társakkal. Továbbá az alázatos emberek boldogok, mert azzal, hogy alázatosak, a szeretetüket juttatják kifejezésre.
3. Miért kötelez bennünket arra a becsületesség, hogy alázatosak legyünk?
3 Miért követeli meg tőlünk a becsületesség azt, hogy alázatosak legyünk? Mindenekelőtt azért, mert mindannyian tökéletlenséget örököltünk és állandóan hibázunk. Pál apostol ezt mondta magáról: „tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom” (Róma 7:18). Igen, mindnyájan vétkeztünk és nem érjük el Isten dicsőségének mértékét (Róma 3:23). Az elfogulatlanság vissza fog tartani bennünket attól, hogy büszkék legyünk. Egy hiba beismerése alázatosságot kíván, és a becsületesség segítségünkre lesz abban, hogy elfogadjuk a feddést minden esetben, amikor hibázunk. Mivel állandóan elmaradunk attól, amit igyekszünk megtenni, alapos okunk van arra, hogy alázatosak legyünk.
4. Milyen kényszerítő okkal szolgál az 1Korinthus 4:7 arra, hogy alázatosak legyünk?
4 Pál apostol egyéb okot is ad arra, hogy miért kellene a becsületességnek alázatossá tennie minket. Ezt mondja: „kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” (1Korinthus 4:7). Kétségtelen, hogy nem lenne becsületes dolog tőlünk, ha önmagunkat dicsőítenénk, ha a vagyonunkkal, képességeinkkel vagy tehetségünkkel büszkélkednénk. A becsületesség hozzájárul ahhoz, hogy jó lelkiismeretünk legyen Isten előtt, hogy ’minden dologban becsületesen járhassunk el’ (Zsidók 13:18, NW).
5. Hogyan lesz segítségünkre a becsületesség olyankor is, amikor hibát követünk el?
5 A becsületesség segít nekünk alázatosnak lenni, amikor hibát követünk el. Készségesebbé fog tenni minket arra, hogy elfogadjuk a feddést ahelyett, hogy megpróbálnánk igazolni magunkat vagy más valakire hárítani a felelősséget. Ilyenformán, míg Ádám Évát hibáztatta, addig Dávid nem hibáztatta Betsabét mondván: ’Nem lett volna szabad úgy fürödnie, hogy bárki megláthatja. Nem tehettem róla, hogy kísértésbe estem’ (1Mózes 3:12; 2Sámuel 11:2–4). Valójában azt lehetne mondani, hogy egyfelől ha becsületesek vagyunk, az segít nekünk alázatosnak lenni, másfelől ha alázatosak vagyunk, az segít nekünk becsületesnek lenni.
A Jehovába vetett hit segít nekünk alázatosnak lenni
6., 7. Hogyan segít nekünk alázatosnak lenni az Istenbe vetett hit?
6 A Jehovába vetett hit szintén segíteni fog nekünk alázatosnak lenni. Ha tisztán látjuk, hogy milyen nagy a Teremtő, az Egyetemes Szuverén, az valóban meg fogja akadályozni, hogy túl fontosnak tartsuk magunkat. Milyen találóan emlékeztet erre bennünket Ésaiás próféta! Az Ésaiás 40:15, 22-ben ezt olvassuk: „Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek . . . Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte.”
7 A Jehovába vetett hit olyankor is segítségünkre lesz, amikor úgy érezzük, hogy jogtalanságot szenvedtünk el. Ahelyett, hogy bosszankodnánk a dolog miatt, inkább Jehovára fogunk várni alázatosan, ahogyan a zsoltáros emlékeztet minket arra a Zsoltárok 37:1–3, 8, 9-ben. Pál apostol ugyanezt hangsúlyozza: „Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr” (Róma 12:19).
Alázatosság — a bölcsesség útja
8. Miért járul hozzá az alázatosság ahhoz, hogy jó kapcsolatban legyünk Jehovával?
8 Sok oka van annak, hogy miért a bölcsesség útja az, ha alázatos valaki. Az egyik — amint már korábban rámutattunk —, hogy ez hozzájárul az Alkotónkkal való jó kapcsolathoz. Isten Szava félreérthetetlenül kijelenti a Példabeszédek 16:5-ben: „Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott.” Ezenkívül a Példabeszédek 16:18-ban (Újfordítású revideált Biblia) ezt olvassuk: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” A büszke ember előbb vagy utóbb pórul jár. Ennek egész egyszerűen azért kell így lennie, mert az 1Péter 5:5-ben ezt olvassuk: „mindnyájan . . . az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.” Látni fogod, hogy ugyanez a lényege annak a példázatnak, amelyet Jézus a farizeusról és az adószedőről mondott, s amelyben mindkét személy imádkozott. Az alázatos adószedő volt az, aki igazságosabbnak bizonyult (Lukács 18:9–14).
9. Milyen segítséget jelent az alázatosság, amikor csapások érnek minket?
9 Az alázatosság a bölcsesség útja, mert megkönnyíti nekünk a Jakab 4:7-ben található tanács megfogadását: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek.” Ha alázatosak vagyunk, nem fogunk lázadozni, amikor Jehova megengedi, hogy csapást szenvedjünk el. Az alázatosság képessé fog tenni arra, hogy elégedettek legyünk a körülményeinkkel, és kitartsunk. A büszke személy elégedetlen, mindig többet akar, és lázadozik a lesújtó körülmények között. Másfelől az alázatos személy kitart a nehézségek és megpróbáltatások közepette, éppen úgy, mint Jób. Jób elszenvedte azt, hogy minden vagyonát elvesztette, és fájdalmas betegség sújtotta őt, sőt a felesége ezután olyan tanácsot adott neki, hogy válassza a büszkeség útját mondván: „Átkozd meg az Istent, és halj meg!” Hogyan reagált erre Jób? A bibliai feljegyzés elmondja nekünk: „Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival” (Jób 2:9, 10). Mivel Jób alázatos volt, nem lázadozott, hanem bölcsen alávetette magát mindennek, ami Jehova engedelmével érte őt. És végül gazdag jutalomban részesült (Jób 42:10–16; Jakab 5:11).
Az alázatosság hozzájárul a másokkal való jó kapcsolathoz
10. Hogyan javít a keresztény társainkkal való kapcsolatunkon az alázatosság?
10 Az alázatosság a bölcsesség útja, mert hozzájárul a keresztény társainkkal való jó kapcsolathoz. Helyesen tanácsolja nekünk Pál apostol: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:3, 4, Úf). Az alázatosság bölcsen visszatart bennünket attól, hogy versenyezzünk másokkal vagy megpróbáljunk felülmúlni másokat. Az ilyen és ehhez hasonló elmebeli hozzáállás problémákat okozna nekünk és keresztény társainknak.
11. Miért segíthet nekünk az alázatosság elkerülni azt, hogy hibákat kövessünk el?
11 Az alázatosság időről időre segíteni fog nekünk elkerülni azt, hogy hibákat kövessünk el. Hogy lehet ez? Úgy, hogy az alázatosság megóv attól, hogy önteltek legyünk. Inkább tisztán látjuk majd Pál apostolnak az 1Korinthus 10:12-ben adott tanácsát: „a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.” A büszke személy túlzottan magabiztos, így hajlamos arra, hogy hibákat kövessen el a külső hatások vagy a saját gyengeségei következtében.
12. Milyen Írás szerinti kötelesség teljesítésére fog indítani bennünket az alázatosság?
12 Az alázatosság segítségünkre lesz abban, hogy megfeleljünk az alárendeltségre vonatkozó követelményeknek. Az Efézus 5:21-ben (NW) ilyen tanácsot kapunk: „Legyetek egymás alárendeltjei Krisztus félelmében.” Valóban, nemde mindannyiunknak alá kell rendelni magunkat valakinek? A gyermekeknek alá kell rendelniük magukat a szüleiknek, a feleségeknek alá kell rendelniük magukat a férjüknek, és a férjeknek pedig a Krisztusnak (1Korinthus 11:3; Efézus 5:22; 6:1). Aztán bármelyik keresztény gyülekezetről legyen is szó, mindenkinek — beleértve a kisegítőszolgákat is — ki kell mutatnia, hogy alárendeli magát a véneknek. Ezenkívül, vajon nem úgy van, hogy a vének alárendeltjei a hűséges rabszolga osztálynak, különösképpen annak, ahogy a körzetfelvigyázó képviseli azt? Továbbá a körzetfelvigyázónak alá kell rendelnie magát a kerületfelvigyázónak, és a kerületfelvigyázónak pedig azon ország Fiókbizottságának, ahol szolgál. Mit mondhatunk a Fiókbizottság tagjairól? „Egymás alárendeltjeinek” kell lenniük és a „hű és értelmes rabszolga” osztályt képviselő Vezető Testületnek is alá kell rendelniük magukat, amely viszont számadással tartozik Jézusnak, a trónra emelt Királynak (Máté 24:45–47). Miként a vének minden testületében, a Vezető Testület tagjainak is tiszteletben kell tartani mások nézőpontját. Valaki például azt gondolhatja, hogy nagyszerű ötlete van. De ha a többi tag nem elegendő számban ért egyet a javaslatával, akkor egyszerűen el kell állnia a dologtól. Valóban, mindannyiunknak szüksége van az alázatra, mert mindannyian alárendeltjei vagyunk valakinek.
13., 14. a) Milyen különleges helyzetben lesz segítségünkre az alázatosság? b) Milyen példát mutatott Péter, ami a tanács elfogadását illeti?
13 Különösen abból látszik, hogy az alázatosság a bölcsesség útja, hogy az alázatosság megkönnyíti számunkra a tanács és a fegyelmezés elfogadását. Időnként mindannyiunknak szükségünk van a fegyelmezésre, és jól tesszük, ha megfogadjuk a Példabeszédek 19:20 (Úf) tanácsát: „Hallgass a tanácsra és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy!” Amint azt valaki helyesen állapította meg, az alázatosság kihúzza a feddés vagy a fegyelmezés méregfogát. Ezenfelül Pál apostol a Zsidók 12:4–11-ben tanácsot ad azzal kapcsolatban, hogy bölcs dolog alávetni magunkat a fegyelmezésnek. Csak ily módon remélhetjük, hogy bölcsen irányítjuk jövőbeni utunkat, és hogy viszonzásképpen elnyerjük az örök élet jutalmát. Micsoda boldogságot fog ez eredményezni!
14 Ebben a tekintetben rámutathatunk Péter apostol példájára. Ő szigorú tanácsot kapott Pál apostoltól, amint azt a Galátzia 2:14 beszámolójából megismerjük: „mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangyéliom igazságához képest, mondék Péternek mindnyájok előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?” Vajon sértve érezte magát Péter apostol? Nem tartósan — ha egyáltalán szó volt ilyesmiről —, ami abból látható, hogy később úgy utalt Pálra, mint „a mi szeretett atyánkfiára” (2Péter 3:15, 16).
15. Hogyan függ össze az, hogy alázatosak vagyunk azzal, hogy boldogok vagyunk?
15 Aztán itt van az önmagunkkal való megelégedés, az elégedettség. Egyszerűen nem lehetünk boldogok, ha nem vagyunk elégedettek azzal, ami osztályrészünkül jut az életben, a kiváltságainkkal és az áldásokkal, amelyekben részesülünk. Az alázatos keresztény így gondolkodik: „Ha Isten megengedi ezt, akkor el is tudom viselni”; s pontosan ezt mondja Pál apostol is, ahogy azt az 1Korinthus 10:13-ban olvassuk: „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” Így hát megint csak azt látjuk, hogy mennyire a bölcsesség útja az alázatosság, mivel segít nekünk boldognak lenni tekintet nélkül arra, hogy mi jut osztályrészünkül az életben.
A szeretet segíteni fog abban, hogy alázatosak legyünk
16., 17. a) Milyen Írás szerinti példa emeli ki a legnagyobb tulajdonságot, amely segítséget nyújt ahhoz, hogy alázatosak legyünk? b) Milyen világi példa szemlélteti úgyszintén ezt a gondolatot?
16 Az önzetlen szeretet, az a·gá·pe mindennél többet fog segíteni abban, hogy alázatosak legyünk. Jézus miért volt képes kitartani oly alázatosan a kínoszloppal kapcsolatos tapasztalatai során, amiről Pál apostol írt a filippibelieknek? (Filippi 2:5–8, NW). Miért nem gondolt arra, hogy egyenlő legyen Istennel? Azért, mert ahogy ő maga mondta: „szeretem az Atyát” (János 14:31). Ezért irányította minden időben Jehovára, égi Atyjára a figyelmet: Övé legyen a dicsőség és a tisztelet. Ennélfogva egy másik alkalommal kihangsúlyozta, hogy egyedül égi Atyja jó (Lukács 18:18, 19).
17 Ezt a gondolatot szemlélteti egy esemény, amely John Greenleaf Whittiernek, Amerika egyik korai költőjének életében történt. Ennek a férfinak volt egy gyermekkori szerelme és egyszer, amikor helyesírási versenyt játszottak, a lány helyesen írt le egy szót, míg ő maga helytelenül. A lány nagyon kényelmetlenül érezte magát emiatt. Miért? A költő visszaemlékezése szerint ezt mondta: „Sajnálom, hogy én írtam le helyesen ezt a szót. Gyűlölök föléd kerekedni . . . mert tudod, szeretlek.” Igen, ha szeretünk valakit, akkor azt szeretnénk, ha felettünk, nem pedig alattunk állna, mivel a szeretet alázatos.
18. Milyen Írás szerinti tanács megfogadásához fog hozzásegíteni az alázatosság?
18 Ez minden keresztény számára jó lecke, különösen a testvérek számára. Amikor egy különleges szolgálati kiváltságról van szó, vajon örülni fogunk annak, ha a testvérünk kapta meg azt helyettünk, vagy pedig ott motoszkál majd bennünk a féltékenység és az irigység érzése? Ha igazán szeretjük a testvérünket, akkor örülni fogunk, hogy ő kapta meg azt a különleges megbízatást vagy elismerést vagy szolgálati kiváltságot. Igen, az alázatosság meg fogja könnyíteni a tanács megfogadását: „tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10). Egy másik fordításban ez így hangzik: „tiszteletadás dolgában legyetek előzékenyek” (Békés—Dalos fordítás). Aztán megint csak ilyen tanácsot kapunk Pál apostoltól: „szeretettel szolgáljatok egymásnak” (Galátzia 5:13). Igen, ha van bennünk szeretet, akkor örömnek fogjuk tekinteni, hogy a testvéreink szolgálatában lehetünk, rabszolgaként szolgálhatunk nekik, előbbre helyezve az ő érdekeiket és jólétüket a magunkénál, ami alázatosságot követel. Az alázatosság ezenkívül vissza fog tartani minket a dicsekvéstől és így attól is, hogy a féltékenység vagy az irigység szellemét ébresszük fel másokban. Pál azt írta, hogy a szeretet „nem kérkedik, nem fuvalkodik fel”. Miért nem? Mert a kérkedés és a felfuvalkodottság mögötti indíték önző, egoista, míg a szeretet maga az önzetlenség (1Korinthus 13:4).
19. Milyen bibliai példák szemléltetik azt, hogy az alázatosság kéz a kézben jár a szeretettel, miként a büszkeség is az önzéssel?
19 Dávid kapcsolata Saul királlyal és fiával, Jonatánnal kiemelkedő példája annak, hogyan jár a szeretet kéz a kézben az alázatossággal, és hogyan jár a büszkeség hasonlóképpen kéz a kézben az önzéssel. Dávidnak a csatában elért sikereitől indíttatva így énekeltek az izraelita a nők: „Megverte Saul az ő ezerét és Dávid is az ő tízezerét” (1Sámuel 18:7). Mivel Saul egyáltalán nem volt alázatos, hanem inkább halálosan büszke, ettől fogva vérszomjas gyűlöletet táplált Dávid iránt. Mennyire eltért ez Jonatánnak, a fiának szellemétől! Azt olvassuk, hogy Jonatán úgy szerette Dávidot, mint a saját lelkét (1Sámuel 18:1). Így hát hogyan reagált Jonatán, amikor az események előrehaladtával nyilvánvaló volt, hogy Jehova Dávidot áldja meg, és ő az — nem pedig Jonatán —, aki Sault követően Izrael királya lesz? Vajon féltékenységet vagy irigységet érzett Jonatán? Távol legyen! Mivel nagyon szerette Dávidot, elmondhatta, amit az 1Sámuel 23:17-ben olvasunk: „Ne félj, mert Saulnak, az én atyámnak keze nem fog utólérni téged, és te király leszesz Izráel felett, és én második leszek te utánad, és Saul is, az én atyám, tudja, hogy így lesz.” Dávid iránti nagy szeretete arra indította Jonatánt, hogy alázatosan elfogadja, amit Isten akarataként értett meg arra vonatkozólag, hogy ki kövesse apját Izrael királyaként.
20. Hogyan mutatta be Jézus a szeretet és az alázatosság közötti szoros kapcsolatot?
20 Továbbá az is kihangsúlyozza a szeretet és az alázatosság közötti kapcsolatot, ami az utolsó olyan éjszakán történt, amelyet még tanítványaival töltött Jézus Krisztus a halála előtt. A János 13:1-ben azt olvassuk, hogy Jézus „szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket”. Ezt követően arról olvasunk, hogy Jézus megmosta apostolainak lábát úgy cselekedve, mint egy alantas munkát végző szolga. Milyen erőteljes lecke ez az alázatosságból! (János 13:1–11).
21. Mindent egybevetve, miért legyünk alázatosak?
21 Valóban, sok okunk van rá, hogy alázatosak legyünk. Helyes és becsületes dolog alázatosnak lenni. A hit útja ez. Hozzájárul ahhoz, hogy jó kapcsolatban legyünk Jehova Istennel és hívőtársainkkal. A bölcsesség útja ez. Mindenekelőtt pedig a szeretet útja, és igazi boldogságot eredményez.
Hogyan válaszolnál?
◻ A becsületesség milyen módokon jelent segítséget ahhoz, hogy alázatosak legyünk?
◻ Miért segíthet nekünk alázatosnak lenni a Jehovába vetett hit?
◻ Mi mutatja, hogy a bölcsesség útja az, ha alázatosak vagyunk?
◻ Miért jelent különleges segítséget a szeretet ahhoz, hogy alázatosak legyünk?
[Kép a 21. oldalon]
Jób alázatosan alávetette magát Jehovának. Visszautasította azt a gondolatot, hogy „átkozd meg az Istent, és halj meg”
[Kép a 23. oldalon]
Péter alázatosan engedelmeskedett, amikor Pál a nyilvánosság előtt tanácsot adott neki