Vajon a verseny a siker nyitja?
„NEM minden a győzelem; a győzelem a mindenem.” Napjainkban sokan élnek e szavak szellemében, amelyeket gyakran egy amerikai futballt játszó csapat edzőjének, Vince Lombardinak tulajdonítanak. Ma már volt kommunista országok is a verseny alapelvét dicsőítik. Úgy mondják, a verseny bevezetése a piacaikon eszköz a meggazdagodáshoz. Keleten sok szülő szembefordítja gyermekeit másokkal, és gyorstalpaló magániskolákba küldi őket, ahol megtanulják, milyen mesterfogásokkal tehetnek sikeres felvételi vizsgát. A megszállott szülők meg vannak győződve arról, hogy a jövőbeni boldogulás nyitja egy tekintélyes iskolába való bejutás.
Sokan hiszik szilárdan, hogy a verseny a siker nyitja. Nézetük szerint az emberek az egymással való versengés által értek el eddig előmenetelt. „A japán vállalatok működőképességének forrása az előléptetésért folyó verseny” — mondta a főbb vállalatok vezetőinek 65,9 százaléka a Japán Gazdasági Szervezeteinek Szövetsége által végzett felmérés során. És úgy tűnik, a japán társaságok sikereket értek el egy ideig. De valóban a verseny a siker nyitja?
Igazán jutalommal jár?
A másokkal versengő emberek önző, „először én” magatartást tanúsítanak. Boldogok, ha rosszul megy másoknak, azt gondolva, hogy ez csak emelni fogja saját értéküket. Hogy nyereséghez jussanak önzésükben, esetleg olyan taktikákat alkalmaznak, amelyekkel fájdalmat okoznak másoknak. Hová vezet, ha ily módon, azaz verseny által törekszünk a sikerre? Yasuo, aki belevetette magát a versenyfutásba, hogy legyen belőle valaki a vállalatánál, visszaemlékezve múltbeli életútjára ezt mondja: „A versenyszellemtől és az előléptetésre összpontosító gondolkodástól átitatva másokkal hasonlítottam össze magamat, és úgy éreztem, különb vagyok náluk. Amikor ezek az emberek magasabb beosztásba kerültek az enyémnél, bosszankodtam, és mindennap a vállalat személyzeti igazgatásáról panaszkodtam. Nem voltak barátaim a szó igazi értelmében.”
A versenyszellem ezenkívül korai halálhoz vezethet. Hogyan? Egy japán újság a karoshit, vagyis a túlhajtott munka okozta halált az A típusú magatartással kapcsolja össze (Mainichi Daily News). Az A típus olyan magatartásformát jelöl, amely küzdelmet folytat a versengés, az ellenségeskedés és az idő sürgető volta miatti stresszel. Friedman és Rosenman, amerikai kardiológusok az A típusú magatartást összefüggésbe hozzák a szívkoszorúér megbetegedésekkel. Igen, a versenyszellem végzetes lehet.
A munkahelyi verseny egyéb fizikai és elmebeli rendellenességekhez is vezethet. Példa erre Keinosuke, aki Japán egyik leghíresebb autókereskedőjének volt az első számú eladója. Rekordot ért el azzal, hogy összesen 1250 autót adott el. Fényképét bekeretezték, és kifüggesztették a falra az igazgatói testület által használt szobában a vállalat központjában. Noha irtózott attól, hogy munkatársait használja fel ugródeszkaként az előléptetésekhez, a vállalat belehajszolta a versenybe. Ennek eredményeként egy év múlva gyomor- és nyombélfekély fejlődött ki nála. Ugyanabban az évben vállalatának 15 vezetőjét szállították kórházba, és egy vezető öngyilkosságot követett el.
Az otthoni környezetben megnyilvánuló „nem maradhatunk el a szomszédéktól” magatartás belekergeti az embereket, hogy látványosan mutogassák az életben megszerzett javaikat egy soha véget nem érő vetélkedésben (1János 2:16). Ez csak az üzleties szellemnek kedvez, mivel a pénz a föld kereskedőinek kezébe kerül. (Vö. Jelenések 18:11.)
Noha a vetélkedés és a versenyszellem által szakértelemre lehet szert tenni a munkában, nem csodálkozhatunk azon, hogy Salamon a következőket jegyezte meg: „látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irígységből [versengésből, NW] rendeli; annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!” (Prédikátor 4:4). Nos hát miként őrizhetjük meg elmebeli békénket, miközben egy versenyszellemű társadalomban élünk? Hogy választ kapjunk erre, először nézzük, honnan ered a verseny gondolata.