Elmebeli béke egy versenyszellemű társadalomban

„HA VALAKI első akar lenni — tanácsolta Jézus Krisztus az apostolainak —, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája.” Az apostolok afelett vitáztak, hogy melyikük a legnagyobb. Tudták, hogy Jézus gyűlölte az effajta szellemet. Soha nem is fordította szembe tanítványait egymással, hogy ily módon segítse elő a szellemi előmenetelt (Márk 9:33–37, Újfordítású revideált Biblia).

Földrejövetelét megelőzően Jézus Krisztus részt vett az első emberpár megteremtésében, és ismerte e személyek formáltatását (Kolossé 1:15, 16). Az első emberek azzal a képességgel lettek megteremtve, hogy a másokkal való minden kegyetlen versengés nélkül tudjanak előmenetelt elérni. Az embereknek nem kellett harcolniuk egymással, hogy eldöntsék, ki legyen a vezetőjük, és az állatokkal sem kellett versengeniük egy életben maradásért folyó küzdelemben (1Mózes 1:26; 2:20–24; 1Korinthus 11:3).

A versenyszellem eredete

Akkor hát hogyan vált a késhegyre menő verseny szelleme ennyire uralkodó erővé az emberi társadalomban? Az emberi történelem első gyilkossága megadja a támpontot. Az első emberpár legidősebb fiánál, Káinnál megmutatkozó versenyszellem tragédiához vezetett. Káin meggyilkolta testvérét, Ábelt, mivel Ábel áldozatában kedvét lelte Jehova, míg Káinéban nem. És a Biblia szerint Káin „a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét” (1János 3:12, Úf; 1Mózes 4:4–8).

Igen, a gonosztól, Sátántól, az Ördögtől ered a versenyszellem, és ő segíti elő azt. Noha Istennek egy nagy kiváltságokkal rendelkező angyalfia volt, többet akart ennél. (Vö. Ezékiel 28:14, 15.) Amikor rászedte Évát, elárulta, mi is a saját kívánsága. Azt mondta, hogy a tiltott gyümölcsből való evés által ’olyan lesz Éva, mint az Isten’ (1Mózes 3:4, 5). Valójában Sátán volt az, aki Istenhez hasonlóvá akart válni egy Jehovával való vetélkedésben. Az Istennel való versengés szelleme lázadásra sarkallta őt (Jakab 1:14, 15).

Ez a szellem ragályos. Sátán befolyása alatt az eredeti családi elrendezés Istentől származó békéje elveszett (1Mózes 3:6, 16). Az Isten elleni lázadása óta Sátán, az Ördög egyfolytában hatalmat gyakorol az emberiség felett, táplálva a versenyszellemet, sőt abba a tévhitbe ringatva férfiakat és nőket, hogy a siker nyitja a késhegyre menő verseny. A Biblia azonban megmagyarázza: „a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van” (Jakab 3:14–16). Sátán így megfosztotta az embereket boldogságuktól és elmebeli békéjüktől.

Siker verseny nélkül

Sátán hitető módszereivel ellentétben a Biblia olyan példákkal szolgál, amelyek versenytől mentes sikerre mutatnak. E tekintetben Jézus Krisztus a legkiválóbb példa. Jóllehet Isten formájában létezett, soha nem gondolta azt, hogy egyenlő az Istennel, hanem szolgai formát vett fel, és lejött a földre. Mi több, megalázta magát, és engedelmes volt egészen a kínoszlopon elszenvedett halálig. Az ilyen engedelmes magatartás, amelyben nyoma sem volt a vetélkedés szellemének, azt eredményezte, hogy elnyerte Isten kegyét. „Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való” (Filippi 2:5–9). Érhetne-e el bármelyik teremtmény is ennél nagyobb sikert? Olyan mértékben örvendeztette meg Atyját, amelyet egyetlen más teremtmény sem tudott elérni, és mindezt a vetélkedés vagy versengés szelleme nélkül tette (Példabeszédek 27:11).

Az égben lakozó hűséges angyalok nagyszámú serege ugyanilyen magatartást tanúsít. Bár Jézus, aki feje volt az angyaloknak, valamivel kisebbé tétetett náluk a földrejövetelekor, ők készségesen kiszolgálták őt szükségleteinek megfelelően. Világos, hogy nem foglalkoztak olyan gondolattal, hogy kihasználva a helyzetet, megpróbálják elfoglalni arkangyalként betöltött helyét (Máté 4:11; 1Thessalonika 4:16; Zsidók 2:7).

A versengő magatartástól való idegenkedésük még nyilvánvalóbb akkor, ha megvizsgáljuk, hogyan reagáltak Isten azon szándékára, hogy tökéletlen embereket fog felmagasztalni, halhatatlan szellemi életet adva nekik, amely állásban ’angyalokat fognak ítélni’ (1Korinthus 6:3). Az angyalok igen nagy tapasztalattal rendelkeznek Jehova szolgálatában, és a tökéletlen emberekénél messze jobbak a képességeik a jó véghezviteléhez. Ennek ellenére az angyalok boldogan szolgálnak a földön élő felkenteknek, és soha nem irigyek az ezekre váró jutalom miatt (Zsidók 1:14). Az ő nagyszerű, versengéstől mentes magatartásuk képessé teszi őket arra, hogy továbbra is a Szuverén Úr, Jehova trónja előtt szolgáljanak.

Aztán gondolj csak Isten ősidőkben élt hűséges szolgáira, akik fel fognak támadni a földön. Ábrahám a hit kiemelkedő példája volt, és úgy nevezték őt, mint aki ’atyja minden hívőnek’ (Róma 4:9, 11, Úf). Jób kiváló példát mutatott a kitartás terén (Jakab 5:11). Mózes vezetésével, aki messze ’szelídebb volt minden embernél a föld színén’ felszabadult Izrael nemzete (4Mózes 12:3, Báró Szepesy féle fordítás). A tökéletlen emberek közül vajon ki mutatott jobb példát e férfiaknál a hit, a kitartás és a szelídség dolgában? Mindazonáltal ők azok közé tartoznak, akik Isten Királyságának földi birodalmát fogják örökölni (Máté 25:34; Zsidók 11:13–16). Keresztelő Jánoshoz hasonlóan kisebbek lesznek annál, „a ki legkisebb a mennyeknek országában” (Máté 11:11). Vajon fel fog merülni bennük a panaszkodásnak akár csak a gondolata is, és amellett erősködnek majd, hogy hitük, kitartásuk vagy szelídségük mértéke elérte vagy néhány esetben még túl is szárnyalta azokét, akiknek égi élet adatott? Biztos, hogy nem! Boldogok lesznek Isten Királyságának földi alattvalóiként.

Ma is kellemes érzéssel tölti el az embert, ha olyanok veszik körül, akik versengés nélküli magatartást tanúsítanak. Az első cikkben említett Yasuo komoly adósságba keveredett egy arannyal való spekuláció miatt, és minden vagyonát elvesztette. „Barátai” faképnél hagyták. Amikor felesége elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, Yasuo elment az összejöveteleikre, mivel bűntudat gyötörte, amiért szenvedést okozott családjának. Végül megszabadult a versenyszellemtől, és Jehova Tanúja lett. Ma már boldog, hogy keresztény barátok veszik körül, olyanok, akik készek segítséget nyújtani neki a szükség idején.

Ahogyan fenntarthatjuk az elmebeli békét

Az elmebeli béke fenntartása nem megy mindig könnyen egy szánalom nélküli, versenyszellemű társadalomban. Bölcsen tesszük, ha figyelmet fordítunk arra, hogy a Biblia elítéli az „ellenségeskedéseket, versengéseket, gyűlölködéseket, haragot, patvarkodásokat, viszszavonásokat, pártütéseket, irígységeket” mint amelyek „a testnek cselekedetei”, s amelyek megakadályozzák az embereket abban, hogy örököljék Isten Királyságát. Ezek a cselekedetek mind kéz a kézben járnak a versenyszellemmel. Nem csoda, hogy Pál apostol így buzdította a galátziabelieket: „Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást [versenyre] ingerlők, egymásra irígykedők” (Galátzia 5:19–21, 26).

Ebben a szövegösszefüggésben Pál levele megmutatta, mi a nyitja annak, hogy megálljuk helyünket a hiú versengés elleni küzdelemben. Ezt mondta: „A szellem gyümölcse a szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom. Ilyenek ellen nincs törvény” (Galátzia 5:22, 23, NW). A szellem gyümölcse segítségünkre van abban, hogy megszabaduljon elménk a vetélkedés szellemétől. Vizsgáljuk meg például a szeretet tulajdonságát. „A szeretet nem irígykedik [nem féltékeny, NW] — magyarázza Pál. — A szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra” (1Korinthus 13:4–7). A szeretet fejlesztésével gyökerestől kiirthatjuk a féltékenységet, amely hajtóerőként működik a versenyszellem mögött. A szellem többi gyümölcse szintén segít nekünk eltávolítani a késhegyre menő verseny szellemének minden olyan nyomát, amely ott él a szívünkben és elménkben. Hiszen minden olyan vágy, amelyet azért kezdünk érezni a másokkal való versengésre, hogy mindenáron győzelmet arassunk, rövid időn belül elfojtható az önuralom által! (Példabeszédek 17:27).

E tulajdonságok kifejlesztéséhez azonban engednünk kell, hogy Isten szelleme működjön rajtunk. Előmozdíthatjuk, hogy az elvégezze e jótékony hatású munkáját, ha állhatatosak vagyunk az imában, és ha Isten szelleméért könyörgünk, hogy segítségünkre legyen (Lukács 11:13). Válaszként az imánkra, mit fog adni nekünk Isten? A Biblia válaszol: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6, 7).

Ez nyilvánvaló volt Jézus apostolainak esetében. Miután Jézus bevezette az Úrvacsorát az utolsó olyan éjszakán, amelyet apostolaival töltött, ők még mindig azon civakodtak, hogy melyikük tűnik a legnagyobbnak (Lukács 22:24–27). Jézus megpróbált már segíteni nekik különböző alkalmakkor, hogy kiigazítsák gondolkodásukat, de e versengő magatartás mélyen beléjük volt gyökerezve (Márk 9:34–37; 10:35–45; János 13:12–17). Amikor azonban megkapták a szent szellemet — mintegy 50 nappal e veszekedés után —, megváltozott a magatartásuk. Nem vitáztak afelett, hogy ki szóljon nevükben a kíváncsi tömeghez, amely összegyűlt akkor, Pünkösd napján (Cselekedetek 2:14–21).

Nem volt helye annak, hogy ember uralkodjon a keresztény gyülekezet felett. Amikor egy a körülmetélkedéssel kapcsolatos problémát kellett megoldaniuk, Jakab elnökölt azon a fontos összejövetelen, aki még csak tanítvány sem volt Jézus halálának idején. Semmi jel nem mutat arra, hogy azon veszekedtek volna, hogy ki irányítsa a keresztény gyülekezet vezető testületének e fontos összejövetelét. Micsoda változás ez ahhoz az időszakhoz képest, amikor az apostolokat még beszennyezte a versenyszellem! A szent szellem segítségével emlékezetükbe idézték Jézus tanító szavait, és kezdték felfogni tanításainak jelentését (János 14:26).

Ugyanez ránk is igaz lehet. A szent szellem segítségével a bensőnkben élő minden olyan vágyat legyőzhetünk, amelyet azért érzünk a másokkal való versengésre, hogy a rovásukra érjünk el előmenetelt. Inkább minden gondolatot felülmúló elmebeli békére tehetünk szert. A Biblia biztosít minket afelől, hogy a késhegyre menő verseny forrása, Sátán, az Ördög hamarosan a mélységbe vettetik, tétlenségre kényszerül (Jelenések 20:1–3). Nem lesz többé szomszédok közötti vetélkedés. Vajon ez azt fogja eredményezni, hogy a társadalom semmilyen előmenetelt nem fog elérni? Szó sincs róla! Az emberek tökéletességre jutnak, de nem valamiféle egymás közötti verseny révén, hanem Jézus váltságáldozatának személyükre való alkalmazása által (1János 2:1, 2).

A korábbiakban már említett Keinosuke, aki tapasztalta a világi sikerből származó dicsőséget, mivel rekord számban adott el autókat, kimerült elmebelileg s fizikailag egyaránt, de végül is otthagyta az állását. „Az életemet most igazi öröm tölti be” — mondja. Felismerte, miért jellemezte igazi siker Jézus életét. Most felfrissülést talál mindenben, amit Isten egész világra kiterjedő gyülekezetében tehet. Ily módon kiképzésben részesül az új világban való életre, ahol nem lesz helye a versengésnek. Te is ízelítőt kaphatsz abból, milyen ennek az új világnak a társadalma, ha ellátogatsz a területeden lévő egyik Királyság-terembe, és kapcsolatot ápolsz Jehova Tanúival.

[Kép a 7. oldalon]

Békének és együttműködésnek fog örvendeni az emberi társadalom Isten új világában