Titkolózás az Úr nevében

A TOKIÓI (Japán) metróban 1995 márciusában végrehajtott mérgesgáztámadás során 12 ember meghalt, és ezrek betegedtek meg, valamint egy titokra is fény derült a támadás révén. Az Aum Sinrikjo (Legfelsőbb Igazság) néven ismert vallási szekta titokban a szaringáz egész arzenálját halmozta fel, hogy elérje titokzatos céljait.

Egy hónappal később egy bombarobbanás egy szövetségi épületet döntött romba Oklahoma Cityben (USA), és 167 ember halálát okozta. A bizonyítékok mintha arra mutattak volna, hogy a támadás valamelyest kapcsolatban volt azzal az esettel, amikor a kormány tehetetlenül állt a Branch Davidian (Dávidi Ág) nevű vallási szektával szemben Wacóban (Texas), pontosan két évvel korábban. Akkor közel 80 szektatag vesztette életét. A bombarobbanás valami másra is fényt derített, ami addig sok ember előtt titok volt: az Egyesült Államokban már számos, katonailag megszervezett milicista csoport működik, s gyanítják, hogy ezek közül néhány titokban kormányellenes akciókat szervez.

Később, ahogy az 1995-ös év a vége felé közeledett, 16 személy szénné égett holttestére bukkantak egy Grenoble-hoz (Franciaország) közel eső, erdős területen. Ők egy kisebb vallási szektának, a Naptemplom Rendnek voltak a tagjai, amely 1994 októberében már szerepelt a hírekben Svájcban és Kanadában, amikor is a szekta 53 tagja öngyilkosságot követett el, vagy gyilkosság áldozata lett. A szekta azonban még ez után a tragédia után is tovább működött. Indítékait és céljait mind a mai napig homály fedi.

A vallási titkolózás veszélyei

Az ilyen események láttán vajon csoda, hogy sokan gyanús szemmel néznek a vallási csoportokra? Természetesen senki sem kívánna egy olyan titkos szervezetet támogatni — legyen az akár vallási, akár nem —, amely visszaél az illető bizalmával, és arra készteti, hogy olyan célokra törekedjen, amelyekkel nem is ért egyet. Mit tehetnek viszont az emberek, amivel elkerülhetik, hogy csapdába essenek, kétes jellegű, titkos társaságokba keveredve?

Nyilvánvaló, hogy bárki, aki fontolgatja, hogy tagja lesz egy titkos társaságnak, bölcsen teszi, ha megbizonyosodik annak valódi céljairól. Védjük ki a barátok vagy az ismerősök részéről jövő nyomást, a döntéseinket tényekre alapozzuk, ne érzelmekre. Emlékezzünk arra, hogy minden bizonnyal magának az egyénnek — nem pedig másnak — kell elszenvednie minden lehetséges következményt.

A bibliai alapelvek követése a legbiztosabb módja annak, hogy valaki nagy ívben elkerülje a cseppet sem tiszteletre méltó indítékú, veszélyes csoportokat (Ésaiás 30:21). Ezen alapelvek követésébe beletartozik a politikai semlegesség megőrzése, a szeretet kimutatása mások — még az ellenségeink — iránt is, a „testnek cselekedeteitől” való tartózkodás és Isten szelleme gyümölcseinek az ápolása. Mindenekelőtt pedig az igaz keresztények nem alkothatják részét a világnak, mint ahogy Jézus sem alkotta részét — ez eleve kizárja, hogy a világ titkos társaságaihoz tartozzanak (Galátzia 5:19–23; János 17:14, 16; 18:36; Róma 12:17–21; Jakab 4:4).

Jehova Tanúi őszinte tanulmányozói a Bibliának, és komolyan veszik hitüket, valamint szemmel láthatólag próbálnak aszerint is élni. A világon mindenhol jól ismerik őket mint olyan vallási csoportot, amely ’keresi a békességet, és követi azt’ (1Péter 3:11). Egyik könyvük, a Jehovah’s Witnesses​—Proclaimers of God’s Kingdom helytállóan jegyzi meg a következőt: „Jehova Tanúi semmilyen értelemben sem titkos társulat. Biblián alapuló hitnézeteik világosan ki vannak fejtve kiadványaikban, amelyek bárki számára elérhetők. Ezenkívül különleges erőfeszítéseket tesznek, hogy meghívják a nyilvánosságot összejöveteleikre, hogy ők maguk lássák és hallják, mi történik ott.”

Az igaz vallás semmi esetre sem gyakorolja a titokzatoskodást. Az igaz Isten imádóit nem arra oktatják, hogy palástolják el kilétüket, vagy hogy ködösítsenek arra vonatkozóan, hogy mi a céljuk mint Jehova Tanúinak. Jézus első tanítványai betöltötték Jeruzsálemet a tanításukkal. Hitnézeteiket és tevékenységüket tekintve nyitottak voltak. Ez Jehova Tanúi esetében is ugyanígy van napjainkban. Érthető, hogy ha a diktatórikus kormányrendszerek igazságtalanul korlátozzák is az imádat szabadságát, a keresztényeknek körültekintően, de bátran tovább kell folytatniuk tevékenységüket, ’Istennek engedelmeskedve inkább, hogynem az embereknek’; ez egy olyan helyzet, amelybe a bátor, nyilvános tanúskodásuk miatt kényszerülnek bele (Cselekedetek 5:27–29; 8:1; 12:1–14; Máté 10:16, 26, 27).

Ha valaha is eszedbe ötlött volna, hogy Jehova Tanúi talán titkos szektát alkotnak, az valószínűleg azért lehetett, mert te magad túl keveset tudtál róluk. Az első században is sokak esetében ez lehetett a helyzet.

A Cselekedetek könyvének 28. fejezete arról ír, hogy Pál apostol összejött a „zsidók közül való főemberekkel” Rómában. Ezek ezt mondták neki: „Akarnók azért tőled hallani, micsoda értelemben vagy. Mert e felekezet felől tudva van előttünk, hogy mindenütt ellene mondanak” (Cselekedetek 28:16–22). Válaszul Pál „nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől”, s „némelyek hivének” (Cselekedetek 28:23, 24). Mindenképpen tartós előnyük származott abból, hogy valóságos tények birtokába jutottak az igaz keresztényiségre vonatkozóan.

Mivel Jehova Tanúi Isten nyílt és nyilvános szolgálatának szentelik magukat, tevékenységük és hitnézeteik közérthető tényeit örömmel feltárják bárkinek, aki szeretné megismerni a tényeket. Miért ne vizsgálnád meg te magad a tényeket, hogy így abban a helyzetben légy, hogy megfelelő információid legyenek a hitükről?

[Kép a 6. oldalon]

Jehova Tanúi örömmel feltárják, hogy kik is ők, és mivel foglalkoznak