’Megvették az igazságot!’

„VEDD meg, és ne add el az igazságot” (Példabeszédek 23:23, Újfordítású revideált Biblia). Így intett a bölcs férfi, Salamon. Bár ez elmondható az igazságról általánosságban véve, különösen igaz ez az Isten Szavában, a Bibliában található igazságra. Ez az igazság örök élethez vezethet! (János 17:3, 17). Figyeld meg azonban, hogy az ilyen igazságot nem lehet megszerezni költségek nélkül. Az embernek késznek kell lennie ’megvenni’ azt, vagyis áldozatot hozni érte, vagy lemondani valamiről annak megszerzéséért. (Vö. Máté 13:45, 46.) Az emberek általában nem hajlandók ezt megtenni. Sok országban viszont egyre több bátor személy veszi meg a Biblia igazságát — gyakran nagy személyes árat fizetve érte.

Figyeld meg például Jehova Tanúit a nyugat-afrikai Ghánában. Ebben az országban 1989 júniusára több mint 34 000-en voltak azok a személyek, akik magukévá tették a Biblia igazságát, és aktívan részt vettek a másokkal való megosztásában. Ezt követően törvényes korlátozást vezettek be a nyilvános prédikálómunkára vonatkozóan. A tiszta szívű egyének azonban nem szűntek meg ’megvenni az igazságot’ — még a törvényes akadályok ellenére sem. A korlátozásokat 1991. október 31-én feloldották, és mindössze három és fél évvel a korlátozások eltörlése után, 1995 közepére Jehova aktív Tanúinak száma 46 104-re nőtt Ghánában! Ebben az évben pedig már több mint 52 800-an vannak.

Mi vonzza az embereket Isten Szavának igazságához? Milyen áldozatokat kellett egyeseknek hozniuk, hogy ’megvegyék az igazságot’? Válaszként figyeljük meg három ghánai keresztény tapasztalatát.

A bibliai tanítás vonzásában

Figyeljük meg először egy huszas éveinek elején járó fiatal nő példáját. Az édesapja lelkész volt, ő mégis úgy döntött, hogy elhagyja édesapja vallását. Miért? Mert szerette az igazságot.

Így magyarázta: „A Tanúk rendszeresen felkerestek minket a házról házra végzett látogatásaik során. Néhány velük folytatott beszélgetés után felismertem, hogy amit tanítanak, az szilárdan a Biblián alapul. Kérdéseket tettem fel a Háromság, a pokoltűz, a lélek halhatatlansága és különösen a hitgyógyítás témáját illetően. Szilárdan hittem, hogy ezek a tantételek a Biblián alapulnak. De a Tanúk segítettek megérteni, hogy ez nem így van.” (Kérjük, nézd meg ezekkel a témákkal kapcsolatban a Biblia nézőpontjára való utalásként a Márk 13:32; Róma 6:23; Cselekedetek 10:40 és az 1Korinthus 13:8–10 verseit.)

A fiatal nő hozzátette: „A családom — különösen édesapám — részéről azonban erős ellenállást tapasztaltam. Úgy érezte, félrevezettek. Én viszont tudtam, hogy amit Jehova Tanúitól tanulok, az az igazság. Megpróbáltam feltárni édesapámnak ezeket a dolgokat a Bibliából, de ő nem hallgatott meg. Sőt, az ellenállás csak fokozódott.

De én tántoríthatatlan voltam. Tudtam, hogy csak az igaz ismeret vezet örök élethez a Paradicsomban, és elhatároztam, hogy kitartok emellett. Amikor a helyi Tanúk hallottak a nehézségekről, melyekkel szembenéztem, szeretetteljesen a segítségemre siettek, bátorítottak és gondoskodtak bizonyos alapvető szükségleteimről. Ez segített megértenem Jézus szavait, melyek a János 13:35-ben olvashatók: »Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.« Megerősödött az a meggyőződésem, hogy Jehova Tanúi gyakorolják az igaz vallást. Később, amikor a szüleim észrevették, hogy jó irányú változtatásokat tettem az életemben, tetszett nekik, amit láttak, és megváltozott a magatartásuk velem szemben — olyannyira, hogy az édesapám megkérte a Tanúkat, hogy a bátyámmal is tanulmányozzák a Bibliát!”

Bebizonyította magának az igazságot

’Megvenni az igazságot’ olyan fiataloknak is kihívást jelent, akiket Tanú szülők neveltek fel. Egyes fiatalok hajlamosak arra, hogy magától értetődőnek vegyék a Biblia igazságát. Ha elmulasztják magukévá tenni ezeket az igazságokat, hitük meggyengül, felszínessé válik. (Vö. Máté 13:20, 21.) Nathaniel, egy 30-as éveiben járó ghánai férfi, elmondja, hogyan ’vett igazságot’, míg fiatal volt.

„Szüleim csecsemőkoromtól tanították nekem a Bibliát — emlékezik vissza. — Amint nagyobb lettem, elkísértem őket a prédikálómunkába, de igazán nem határoztam el, hogy Tanú leszek. Idővel felismertem, hogy személyesen kell utánanéznem a dolgoknak.

Először is meg kellett győződnöm arról, hogy a Biblia, minden más vallásos szent könyvvel ellentétben, Isten Szava. A személyes tanulmányozás során megtanultam, hogy ez az egyetlen szent könyv, amely világos próféciák egész sorát tartalmazza, melyek pontosan beteljesedtek. Azt is megtanultam, hogy a Biblia számos tudományos igazságot is tartalmaz, például hogy a föld a semmiség fölött függ (Jób 26:7). Ezeket a szavakat több ezer évvel azelőtt jegyezték fel, hogy a tudósok bármit is tudtak volna naprendszerünkről. Csakis Isten ihletése alatt írhattak le az emberek ilyen dolgokat!a

Azután szerettem volna megállapítani, melyik vallási szervezet tanítja és gyakorolja a Bibliában tanított igazságokat. A legtöbb vallás tanítja a pokoltűz, a Háromság és a halált túlélő halhatatlan lélek tantételeit. Ezeknek a tantételeknek azonban semmi értelme nem volt számomra. Így érveltem: Vajon nem gonosz apa volna az olyan, aki gyermekei kezét büntetésként egy fazék forró vízben tartaná? Akkor hogyan tudná a szeretet Istene gyermekeit a tüzes pokolba vetni, és hagyni, hogy szenvedjenek? Ezzel ellentétben Jehova Tanúi összhangban tanítanak az olyan bibliaszövegekkel, mint a Róma 6:23, amely azt mondja, hogy »a bűn zsoldja halál« — nem pedig valami tüzes pokol. Ezt ésszerűnek tartottam.

Megfigyeltem azt is, hogy Jehova Tanúi mindegyikétől megkívánják, hogy összhangban éljen a Biblia alapelveivel, és kiközösítenek minden olyan személyt, aki megbánást nem tanúsítva bűnt gyakorol. Mindezt figyelembe véve arra a következtetésre jutottam, hogy Jehova Tanúinál van az igazság, és arra a személyes elhatározásra jutottam, hogy én is Tanú leszek. Keményen dolgoztam azért, hogy alkalmas legyek a megkeresztelkedésre mint Tanú” (1Korinthus 5:11–13).

Nathaniel tapasztalata jól megmutatja, hogy még ha a fiatalokat keresztény szülők nevelték is, ’meg kell venniük az igazságot’. Nem szabad csupán passzívan eljárniuk a gyülekezeti összejövetelekre. Az ókori bereaiakhoz hasonlóan kell ’naponként tudakozniuk az írásokat, ha úgy vannak-é ezek’ (Cselekedetek 17:11). Ez időt és erőfeszítést igényel, de szilárd hitet és meggyőződést eredményezhet. (Vö. Efézus 3:17–19.)

Csalódva a hamis vallásban

Egy ghánai férfi, Godwin már majdnem hetvenéves volt, amikor elhagyta a presbiteriánus egyházat és a szabadkőműves-páholyt. „Olyan dolgok történtek az egyházban, melyeket kifogásolhatónak tartottam — mondja Godwin. — Például számtalan belharc folyt és folyik jelenleg is. Néha a rendőrségnek kellett kijönnie, hogy helyreállítsa a békét és a rendet! Úgy gondoltam, ez nem helyénvaló Krisztus követőinél. Később probléma merült fel egy presbiteriánustársam és énközöttem. A nyilvános bíróság meghallgatta az ügyet, és bűnösnek ítélte a másik személyt. Az egyház lelkésze mégis igazságtalanul a férfi mellett foglalt állást, és megpróbált az egész gyülekezet előtt elítélően bírálgatni engem! Megmondtam neki a magamét, azután kisétáltam a templomból — és soha nem tértem vissza.

Kis idő elteltével Jehova Tanúi megkerestek az otthonomban. Kezdetben csak azért figyeltem, mert nem akartam visszautasítani olyan embereket, akik Istenről beszélnek. De kezdtem rájönni, hogy bár évtizedek óta presbiteriánus voltam, igen sok dolgot nem tudok a Bibliáról. Például soha nem hallottam, hogy a Biblia az örök élet reménységét tárja elénk egy paradicsomi földön.b És amikor kezdtem eljárni Jehova Tanúi összejöveteleire, a közöttük lévő fiatalok modora és különösen az öltözködése és ápoltsága nagy hatást gyakorolt rám. Olyan emberek voltak, akik igazán a Biblia alapelvei szerint élnek!”

Mégis ’megvenni az igazságot’ megkívánta tőle, hogy néhány fájdalmas kiigazítást tegyen az életében. Godwin így emlékezik vissza: „A szabadkőműves-páholy tagja voltam. És bár ez egy testvéri közösségként ismert, amely segítséget nyújt tagjainak, olyan szertartásokat tartottam, melyekben többek között koponyákat és csontokat is használtam, és szellemeket hívtam segítségül. Ezek a szellemek állítólag segítenek a szellemi fejlődésben azoknak, akik kapcsolatba lépnek velük.

A tanulmányozás segített nekem, hogy felismerjem, Jehova Isten gyűlöli a spiritizmusba való bármilyen belekeveredést, mivel ez Sátánnak és gonosz szellemi erőinek befolyása alá vonhatja az embereket.c Folytassam tevékenységemet mint a szabadkőműves-páholy tagja, annak minden misztikumával együtt, vagy hagyjam ott, és szerezzek örömet Jehovának? Az utóbbit választottam. Megsemmisítettem minden szabadkőműves kellékemet, még a ruhát is, melyet az üléseken használtam. Tapasztaltam, mennyire igaz Jézus ígérete, amely így szól: »az igazság szabadokká tesz titeket«! (János 8:32). Most boldogan osztom meg a tanultakat másokkal. Egyáltalán nem bántam meg.”

Ehhez hasonlóan a tiszta szívűek ezrei hoznak komoly áldozatokat, hogy ’megvegyék az igazságot’. Az itt említett három keresztényhez hasonlóan nem bánják meg azokat a változtatásokat, melyeket megtettek. A Biblia igazsága „jó alapot” nyújt nekik a „jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet” (1Timótheus 6:19, Úf). Ez az „igazi élet”, a vele járó minden áldással együtt, a tiéd is lehet egy örökké tartó életen át, ha ’megveszed az igazságot’.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 9. oldalon]

Nathaniel

[Kép a 9. oldalon]

Godwin