Éljük túl „Jehova napját”

„Nagy az Úrnak [Jehovának, NW] napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?” (JÓEL 2:11).

1. Miért legyen ’Jehova rettenetes napja’ örömre okot adó alkalom?

„RETTENETES!” Így írja le Isten prófétája, Jóel „Jehova [nagy] napját”. Nekünk azonban, kik szeretjük Jehovát, és eljutottunk hozzá azáltal, hogy átadtuk magunkat Jézus váltságáldozata alapján, nem kell összehúznunk magunkat a félelemtől Jehova napjának a közeledtével. Valóban félelmetes nap lesz, de nagy szabadulás napja is, a dolgok egy olyan gonosz rendszeréből való szabadulás napja, amely már évezredek óta gyötri az emberiséget. Jóel erre a napra tekintve előre, felszólítja Isten népét, hogy ’örüljön és vigadozzon, mert nagy dolgokat cselekszik az Úr’, és a következőkről biztosítva hozzáfűzi: „mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül [hívja Jehova nevét, NW], megmenekül.” Majd Isten Királyság-elrendezésében „lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhí az Úr!” (Jóel 2:11, 21, 22, 32).

2. Isten szándékának a megvalósulásában mi történik a) „az Úr napján”, b) „Jehova napján”?

² Jehova rettenetes napját ne keverjük össze a Jelenések 1:10-ben szereplő „Úrnak napjával”. Az utóbbi a Jelenések 1—22. fejezetében leírt 16 látomás beteljesedését foglalja magában. Azt az időt foglalja magában, amikor beteljesedik minden esemény, melyet Jézus jövendölt, válaszolva tanítványainak a kérdésére: „mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” (NW). Jézus égi jelenlétét a földön félelmetes ’háborúk, éhínségek, gyűlölködések, járványok és törvénytelenségek’ (NW) jelzik. Ahogy e csapások sokasodnak, Jézus vigaszról gondoskodik az istenfélő emberek számára, elküldve modernkori tanítványait, hogy prédikálják ’Isten országának ezt az evangéliumát az egész világon, bizonyságul minden népnek’. Majd pedig az Úr napjának fénypontjaként tör ki a dolgok jelenlegi rendszerének „a vége”, Jehova rettenetes napja (Máté 24:3–14; Lukács 21:11). Ez lesz Jehova napja, amikor gyorsan végrehajtja majd ítéletét Sátán romlott világán. „Megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma!” (Jóel 3:16).

Jehova cselekszik Noé napjaiban

3. Mennyiben egyezik napjaink állapota Noé napjaiéval?

³ A mai világ állapota megegyezik a több mint 4000 évvel ezelőtti ’Noé napjaiéval’ (Lukács 17:26, 27). Az 1Mózes 6:5-ben ezt olvashatjuk: „látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.” Mennyire hasonlít ehhez a mai világ! Gonoszság, kapzsiság, szeretetlenség van bőségesen mindenfelé. Néha talán azt gondoljuk, hogy az emberiség ennél mélyebbre már nem süllyedhet a gonoszságban. De Pál apostolnak „az utolsó napokról” szóló próféciája továbbra is teljesedik: „A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén” (2Timótheus 3:1, 13).

4. Milyen hatása volt a hamis vallásnak a korai időkben?

⁴ Vajon a vallás enyhülést hozhatott volna az emberiségnek Noé napjaiban? Épp ellenkezőleg, az akkoriban létező hitehagyott vallás nagyban a pusztító állapotokhoz járult volna hozzá. Ősszüleink engedtek ’az ördögnek és sátánnak nevezett őskígyó’ hamis tanításának. Ádám után a második nemzedék ’kezdte hívni Jehova nevét’, nyilván káromlóan (Jelenések 12:9; 1Mózes 3:3–6; 4:26, NW). Később a lázadó angyalok, akik felhagytak azzal, hogy kizárólag Istennek szenteljék magukat, emberi testet öltöttek, hogy tiltott szexuális kapcsolatot létesítsenek az emberek csinos lányaival. Ezek a nők nefilimeknek nevezett hibrid óriásoknak adtak életet, akik elnyomták az emberiséget, és zsarnokoskodtak felette. Ilyen démoni befolyás alatt „minden test megrontotta . . . az ő útát a földön” (1Mózes 6:1–12).

5. Milyen veszélyre figyelmeztet minket Jézus Noé napjainak az eseményeire utalva?

⁵ Egy család azonban megőrizte Jehova iránti feddhetetlenségét. Isten épp ezért „Nóét az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát” (2Péter 2:5). Ez a Vízözön Jehova rettenetes napját árnyékolta elő, amely a dolgok e rendszerének a végét jelzi, és amelyről Jézus így prófétált: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele [jelenléte, NW] is. Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele [jelenléte, NW] is” (Máté 24:36–39). Ma hasonló helyzetben vagyunk, Jézus ezért arra figyelmeztet minket, hogy ’vigyázzunk magunkra, legyünk éberek, és szüntelen könyörögjünk, hogy kimenekülhessünk mindazokból, amik történni fognak’ (Lukács 21:34–36, Újfordítású revideált Biblia).

Jehova bírói büntetése Szodomán és Gomorán

6., 7. a) Mit árnyékolnak elő a Lót idejében történt események? b) Milyen világos figyelmeztetést tartalmaz ez nekünk?

⁶ Pár száz évvel az Özönvíz után, amikor Noé leszármazottai megsokasodtak a földön, a hűséges Ábrahám és az unokafivére, Lót, Jehova egy másik rettenetes napjának volt a szemtanúja. Lót a családjával Szodoma városában lakott. Ezt a várost a szomszédos Gomorával együtt elárasztotta az utálatos szexuális erkölcstelenség. Az anyagiak is középpontban voltak, ami végül még Lót feleségére is hatással volt. Jehova ezt mondta Ábrahámnak: „Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és . . . az ő bűnök felettébb megnehezedett” (1Mózes 18:20). Ábrahám szót emelt Jehovánál, hogy kegyelmezzen ezeknek a városoknak a benne lakó igazságos személyek miatt, de Jehova kijelentette, hogy még tíz igazságos embert sem talált bennük. Istentől jövő angyalok segítettek Lótnak és két lányának, hogy a szomszédos Czóár városába meneküljenek.

⁷ Mi következett ez után? ’Utolsó napjainkat’ Lót napjaival összehasonlítva a Lukács 17:28–30 elmondja: „Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; de a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.” Szodoma és Gomora végzete Jehovának azon a félelmetes napján világos figyelmeztetés nekünk Jézus jelenlétének ebben az idejében. Az emberiség modernkori nemzedéke is ’paráználkodik, és más test után jár’ (Júdás 7). Ezenkívül korunk erkölcstelen szexuális szokásai miatt van a sok ’járvány’, amelyet Jézus ezekre a napokra jövendölt (Lukács 21:11, Úf).

Izráel ’vihart arat’

8. Mennyire tartotta meg Izráel a szövetséget Jehovával?

⁸ Jehova a kellő időben kiválasztotta Izráelt, hogy ’legyen valamennyi nép közt az övé, és legyen papok birodalma és szent nép’. De ez attól függött, hogy ’figyelmesen hallgatnak-e szavára, és megtartják-e szövetségét’ (2Mózes 19:5, 6). Vajon megbecsülték ezt a hatalmas kiváltságot? Egyáltalán nem! Igaz, ebben a nemzetben voltak, akik hűségesen szolgálták Istent: Mózes, Sámuel, Dávid, Jósafát, Ezékiás, Jósiás, valamint az odaadó próféták és prófétanők. De a nemzet egészében véve hűtlen volt. Idővel a királyság kettészakadt Izráelre és Júdára. Általában véve mind a két nemzet pogány imádatba és a szomszédos országok egyéb, Istenre szégyent hozó szokásaiba bonyolódott (Ezékiel 23:49).

9. Hogyan ítélte meg Jehova a lázadó tíztörzs-királyságot?

⁹ Hogyan ítélte meg Jehova a helyzetet? Mint mindig, figyelmeztette őket, összhangban azzal az alapelvvel, melyet Ámós jelentett ki: „semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.” Éppen Ámós volt az, aki kihirdette, hogy jaj Izráel északi királyságának: „Mire való néktek az Úrnak [Jehovának, NW] napja? Sötétség az és nem világosság” (Ámós 3:7; 5:18). Ráadásul Ámós prófétatársa, Hóseás kihirdette: „szelet vetnek és vihart aratnak” (Hóseás 8:7). I. e. 740-ben Jehova az asszír hadsereget használta fel, hogy egyszer s mindenkorra elpusztítsa Izráel északi királyságát.

Jehova leszámol a hitehagyott Júdával

10., 11. a) Miért nem akart megbocsátani Jehova Júdának? b) Milyen utálatos dolgok rombolták a nemzetet?

¹⁰ Jehova Júda déli királyságához is elküldte prófétáit. Júda királyai, például Manassé, és az utódja, Amon ennek ellenére továbbra is azt tette, ami rossz Isten szemében, ’nagyon sok ártatlan vért ontott ki, és bálványoknak szolgált, azokat imádta’. Bár Amon fia, Jósiás azt tette, ami helyes Jehova szemében, az utána következő királyok és a nép olyannyira elmerült újra a gonoszságban, hogy „nem akart az Úr megbocsátani” (2Királyok 21:16–21; 24:3, 4).

¹¹ Jehova kijelentette prófétáján, Jeremiáson keresztül: „Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek e földön: A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésök szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?!” Júda nemzetét rendkívüli mértékben terhelte vérbűn, s a nép romlott volt — loptak, gyilkoltak, házasságtörést követtek el, hamisan esküdtek, más istenek után jártak, és egyéb utálatosságokat cselekedtek. Isten temploma „latrok barlangjává” lett (Jeremiás 2:34; 5:30, 31; 7:8–12).

12. Hogyan büntette Jehova az áruló Jeruzsálemet?

¹² Jehova kijelentette: „veszedelmet hozok észak felől [Káldeából] és nagy romlást!” (Jeremiás 4:6). Jehova ezáltal elhozta a babiloni világhatalmat, mely akkoriban „az egész föld pőrölye” volt, hogy üssön rá az áruló Jeruzsálemre és annak templomára (Jeremiás 50:23). I. e. 607-ben, egy heves ostrom után a város Nabukodonozor hatalmas hadseregének a kezére került. „És megölé a babiloni király Sedékiásnak [a királynak] fiait szeme láttára Riblában, és Júdának minden nemeseit is megölé a babiloni király. A Sedékiás szemeit pedig kitolatá, és vasba vereté őt, hogy elvigye őt Babilonba. A király házát pedig és a nép házait felgyújták a Káldeusok tűzzel, és Jeruzsálem kőfalait leronták. A nép többi részét pedig, a mely a városban maradt vala: és a szökevényeket, a kik hozzá szöktek vala, a nép többi részét, a még megmaradottakat elvivé Nabuzáradán, a poroszlók feje, Babilonba” (Jeremiás 39:6–9).

13. Kik menekültek meg Jehova napján i. e. 607-ben, és miért?

¹³ Rettenetes nap valóban! De néhány lélek, mely engedelmeskedett Jehovának, ott volt azok között, akik megmenekültek ettől a tüzes ítélettől. Köztük voltak a nem izraelita rékábiták, akik a júdeaiakkal ellentétben alázatos és engedelmes szellemet tanúsítottak. Megmenekült a hűséges eunuch, Ebed-Melek is, aki megmentette a haláltól a sáros veremben lévő Jeremiás életét, valamint Jeremiás lojális írnoka, Báruk is (Jeremiás 35:18, 19; 38:7–13; 39:15–18; 45:1–5). Jehova az ilyeneknek mondta: „tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok . . . békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.” Ennek az ígéretnek a kisebb beteljesedése i. e. 539-ben volt, amikor az istenfélő zsidókat kiszabadította Babilon meghódítója, Czírus király, és visszatértek, hogy felépítsék Jeruzsálem városát és a templomát. Akik ma kijönnek a babiloni vallásból és Jehova tiszta imádatához térnek, azok hasonlóképpen várhatják örömmel az örök béke dicsőséges jövőjét Jehova helyreállított Paradicsomában (Jeremiás 29:11; Zsoltárok 37:34; Jelenések 18:2, 4).

Az első századi „nagy nyomorúság”

14. Miért vetette el Jehova véglegesen Izráelt?

¹⁴ Lépjünk tovább i. sz. az első századhoz. Akkorra a helyreállított zsidók újra hitehagyottak lettek. Jehova elküldte egyetlen-nemzett Fiát a földre, hogy legyen a Felkentje vagy Messiása. I. sz. 29—33-ig Jézus prédikált egész Izráelben, ezt mondva: „Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa” (Máté 4:17). Ezenkívül tanítványokat gyűjtött és képzett, hogy vegyenek részt vele a Királyság jó hírének hirdetésében. Hogyan reagáltak erre a zsidó uralkodók? Megrágalmazták Jézust, végül pedig elkövették azt az égbekiáltó bűnt, hogy egy kínoszlopon végezték ki, s gyötrelmes halált kellett halnia. Jehova eltaszította magától a zsidókat, nem voltak többé a népe. A nemzetnek ez az elvetése végleges volt.

15. Mit valósíthattak meg kiváltságként a bűnbánó zsidók?

¹⁵ Időszámításunk szerint 33 pünkösdjén a feltámasztott Jézus kitöltötte a szent szellemet, és ez erőt adott tanítványainak, hogy nyelveken beszéljenek a hirtelen összegyűlt zsidóknak és prozelitáknak. Péter apostol a tömeghez szólva kijelentette: „Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk . . . Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.” Hogyan reagáltak erre a becsületes zsidók? „Szívökben megkeseredének”, megbánták bűneiket, és megkeresztelkedtek (Cselekedetek 2:32–41). A Királyság prédikálása felgyorsult, és 30 éven belül eljutott ’minden teremtményhez az ég alatt’ (Kolossé 1:23).

16. Hogyan irányította Jehova az eseményeket, amelyek ahhoz vezettek, hogy végrehajtotta a test szerinti Izráelen az ítélet?

¹⁶ Ekkor elérkezett Jehova előtt az idő, hogy végrehajtsa ítéletét a már elvetett népén, a test szerinti Izráelen. Az akkor ismert világ nemzeteiből sok ezren sereglettek a keresztény gyülekezethez, és kenettek fel „Isten [szellemi] Izráeleként” (Galátzia 6:16). Az akkor élő zsidóság azonban a gyűlölet és a szektás erőszak útjára tévedt. Épp ellenkezőleg azzal, amit Pál írt, hogy ’engedelmeskedjenek a felső hatalmasságoknak’, nyíltan lázadtak a felettük uralkodó római hatalom ellen (Róma 13:1). Nyilvánvalóan Jehova irányította az ez után következő eseményeket. I. sz. 66-ban a római csapatok közeledtek Gallus tábornok vezetésével, hogy megostromolják Jeruzsálemet. A támadó rómaiak olyannyira előrenyomultak a városban, hogy aláásták a templom falait. Amint Josephus történelmi feljegyzése írja, valóban nyomorúság sújtotta a várost és az embereket.a Ám hirtelen a támadó katonák menekülni kezdtek. Ez lehetővé tette Jézus tanítványainak, hogy „fussanak a hegyekre”, amint a Máté 24:15, 16-ban feljegyzett próféciája figyelmeztetett.

17., 18. a) Milyen nyomorúsággal szolgáltatott Jehova igazságot a zsidóság felett? b) Milyen hústest ’menekült meg’, és mit árnyékolt ez elő?

¹⁷ Ám Jehova ítéletének teljes végrehajtása a nagy nyomorúság tetőpontjaként még hátravolt. I. sz. 70-ben a római csapatok, ekkor már Titus tábornok vezetésével, visszatértek, s újra támadtak. A csata ekkor döntő volt! A zsidók, akik még egymással is háborúztak, nem voltak méltó ellenfelei a rómaiaknak. A várost templomával együtt a földdel tették egyenlővé. Több mint egymillió lesoványodott zsidó szenvedett és halt meg, s mintegy 600 000 holttestet vetettek ki a város kapuin. Miután a város elesett, 97 000 zsidót vittek fogságba, akik közül sokan később gladiátori látványosságként haltak meg. Igen, az egyedüli hústestek, akik megmenekültek ennek a nyomorúságnak az idején, az engedelmes keresztények voltak, akik elmenekültek a Jordánon túlra, a hegyekbe (Máté 24:21, 22; Lukács 21:20–22).

¹⁸ Így tehát Jézus „dolgok rendszere befejezéséről” mondott nagy próféciájának megvolt az első beteljesedése, és Jehova napjában érte el a tetőpontját azáltal, hogy Isten i. sz. 66—70-ben igazságot szolgáltatott a lázadó zsidó nemzet felett (Máté 24:3–22, NW). De ez csupán az előárnyékolása volt „az Úr [Jehova, NW] nagy és rettenetes napjának”, a végső nyomorúságnak, amely már hamarosan elárasztja az egész világot (Jóel 2:31). Hogyan ’menekülhetsz meg’? A következő cikk elmondja.

[Lábjegyzet]

Ismétlő kérdések

◻ Milyen összefüggés van „az Úr napja” és „Jehova napja” között?

◻ Visszatekintve Noé napjaira, milyen figyelmeztetést kell megfogadnunk?

◻ Hogyan vonhatunk le Szodoma és Gomora esetéből hathatós tanulságot?

◻ Kik részesültek megmentésben az első századi „nagy nyomorúságban”?

[Képek a 15. oldalon]

Jehova gondoskodott a megmentésről Noé és Lót családja számára, csakúgy mint mások számára is i. e. 607-ben és i. sz. 70-ben