Tikhikus, egy megbízható szolgatárs

TIKHIKUS több ízben utazott együtt Pál apostollal, és tevékenykedett a hírvivőjeként. Olyan küldött volt, akire pénzt és felvigyázói felelősséget lehetett bízni. Mivel az Írások a megbízhatóságát emelik ki — mely tulajdonság minden kereszténynél elengedhetetlen —, talán szeretnél többet megtudni Tikhikusról.

Pál úgy írta le Tikhikust, mint ’szeretett atyjafiát és hív szolgát és szolgatársát az Úrban’ (Kolossé 4:7). Miért volt az apostolnak ilyen véleménye róla?

A jeruzsálemi segélyszállítmány

A júdeai keresztények i. sz. 55 körül szűkös anyagi helyzetbe kerültek. Az európai és kis-ázsiai gyülekezetek segítségével Pál gyűjtést szervezett a megsegítésükre. Tikhikus, aki ázsiai területről származott, szerepet játszott a segély elszállításában.

Pál utasítást adott arra, hogyan bánjanak ezzel az adománnyal, majd javasolta, hogy küldjenek megbízható férfiakat Jeruzsálembe, vagy Pállal együtt menjenek oda, amikor az adományt elviszik (1Korinthus 16:1–4). Görögországból Jeruzsálembe tartó hosszú útján több férfi kísérte őt, egyikük nyilvánvalóan Tikhikus volt (Cselekedetek 20:4). Talán azért volt szükség ilyen népes társaságra, mert több gyülekezet rájuk bízott pénzét vitték. A biztonság fontos tényező lehetett, mivel útonállók veszélyeztették az utazás biztonságát (2Korinthus 11:26).

Mivel Aristárkhus és Trofimus Pállal ment Jeruzsálembe, egyesek úgy gondolják, hogy valószínűleg Tikhikus és a többiek is vele mentek (Cselekedetek 21:29; 24:17; 27:1, 2). Minthogy Tikhikus részt vett ebben a segélyakcióban, ő az egyik férfi, akit javasoltak, az az „atyafi”, aki együtt munkálkodott Titusszal Görögországban azon, hogy gyűjtést rendezzenek, és akit ’a gyülekezetek Pál útitársának is megválasztottak ebben a jó ügyben’ (2Korinthus 8:18, 19; 12:18). Ha a Tikhikus által teljesített első megbízatás felelősségteljesnek mondható, akkor a második megbízatása sem volt kevésbé az.

Rómából Kolosséba

Pál öt-hat évvel később (i. sz. 60—61 körül) abban reménykedett, hogy kiszabadul első római bebörtönzéséből. Ott volt vele Tikhikus, aki több száz kilométerre volt otthonától. Ekkor Tikhikus visszament Ázsiába. Pálnak lehetősége nyílt arra, hogy levelet küldjön az ázsiai területen levő keresztény gyülekezeteknek, és visszaküldje Filemon szökevény rabszolgáját, Onézimust Kolosséba. Tikhikus és Onézimus legalább három levelet vitt magával, melyek ma a bibliai kánon részét alkotják — egyet az efézusiaknak, egyet a kolossébelieknek és egyet Filemonnak. Lehet, hogy a laodiczeai gyülekezetnek is vittek egy levelet; ez a város körülbelül 18 kilométerre volt Kolossétól (Efézus 6:21; Kolossé 4:7–9, 16; Filemon 10–12).

Tikhikus azonban nem csupán postás volt. Megbízható, privát hírvivő volt, hiszen Pál ezt írta: „Minden én dolgaimat megismerteti veletek Tikhikus, a szeretett atyafi és hív szolga és szolgatárs az Úrban; a kit épen a végett küldtem hozzátok, hogy megismerje a ti dolgaitokat és megvígasztalja a ti szíveteket” (Kolossé 4:7, 8).

E. Randolph Richards tudós arra hívja fel a figyelmet, hogy a levelet vivő személy „az írással fenntartott kapcsolaton felül gyakran a személyes kapocs szerepét is betöltötte a levél szerzője és a levél címzettjei között . . . [Annak egyik oka, amiért] megbízható küldöncre volt szükség, az volt, [hogy] . . . a küldönc sokszor még külön információval is szolgált. Egy levél esetleg röviden vázol egy helyzetet, sokszor csak a szerző megállapításait tartalmazza, a küldönctől ellenben elvárják, hogy minden részletet fejtsen ki a címzettnek.” Egy levél talán tanításokkal és sürgős ügyekkel foglalkozik, a többi dolgot pedig egy megbízható hírvivő adja át szóban.

Az efézusiaknak, a kolossébelieknek és a Filemonnak írt levélben kevés szó esik arról, hogy hogyan ment Pál sora. Tikhikusnak ezért személyes információval kellett szolgálnia, ki kellett fejtenie, milyen körülmények között volt Pál Rómában, valamint elég jól meg kellett értenie a gyülekezetek állapotát ahhoz, hogy képes legyen buzdítani őket. Ilyen üzeneteket és felelősségeket csak olyan személyekre lehetett bízni, akiknél számítani lehetett arra, hogy hűségesen képviselik az őket elküldő személyt. Tikhikus ilyen személy volt.

Felvigyázói megbízatás távoli területen

Miután Pál kiszabadult a római házi őrizetből, azt fontolgatta, hogy Tikhikust vagy Ártemást elküldi Titushoz Kréta szigetére (Titus 1:5; 3:12). Pál második római bebörtönzése idején (valószínűleg i. sz. 65 körül) az apostol megint elküldte Tikhikust Efézusba, feltehetően azért, hogy betöltse Timótheus helyét, aki így Pálhoz tudott utazni, hogy mellette legyen (2Timótheus 4:9, 12).

Nem tisztázott, hogy Tikhikus ez idő alatt Krétára és Efézusba is elment volna. Az ehhez hasonló utalások azonban azt sugallják, hogy az apostol szolgálatának utolsó éveiig Pál egyik közeli társa maradt. Abból, hogy Pál azon gondolkodott, hogy felelősségteljes és talán nehéz küldetést bízzon rá Timótheus és Titus helyett, nyilvánvaló, hogy Tikhikus érett keresztény felvigyázó lett. (Vesd össze: 1Timótheus 1:3; Titus 1:10–13.) Aziránti készsége, hogy távoli területekre utazzon és megbízatásokat végezzen ott el, hasznossá tette őt Pál és az egész keresztény gyülekezet számára.

Ma önfeláldozó keresztények szolgálják készségesen Istent Jehova Tanúi helyi gyülekezeteiben, vagy ajánlkoznak arra, hogy máshol támogassák a Királyság-érdekeket. Ezrek fogadtak el örömmel megbízatást misszionáriusokként, utazófelvigyázókként, építkezéseken nemzetközi szolgákként, és a Watch Tower Society világközpontjában vagy egyik fiókhivatalában. Tikhikushoz hasonlóan személyiségük nem feltűnő, ellenben szorgalmas munkások, ’hív szolgák’, akik kedvesek Istennek, és úgy szereti őket a többi keresztény, mint megbízható ’szolgatársakat az Úrban’.