Az egyszerű élet sok örömmel jár

DANIEL ÉS MIRIAM 2000 szeptemberében házasodtak össze, és Spanyolországban, Barcelonában kezdték el a közös életüket. „Úgy éltünk, mint sokan mások – meséli Daniel. – Jól fizető állásunk volt, így sokszor étteremben ettünk, külföldre jártunk üdülni, és márkás ruhákat hordtunk. Emellett rendszeresen részt vettünk a szántóföldi szolgálatban.” De aztán valami megváltozott.

Egy 2006-os kongresszuson Danielre nagy hatással volt az egyik előadás, amelyben elhangzott a következő kérdés: „Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy segítsünk a levágatás felé tántorgóknak az örök élethez vezető útra lépni?” (Péld 24:11). Arról volt szó ebben a programban, hogy felelősségünk megismertetni másokkal a Biblia életmentő üzenetét (Csel 20:26, 27). „Úgy éreztem, mintha Jehova személy szerint hozzám szólna” – mondja Daniel. Az előadó arról is beszélt, hogy ha valaki többet tesz a szolgálatban, annak az öröme is több lesz. Daniel tudta, hogy így van, ugyanis Miriam akkor már úttörő volt, és tapasztalta Jehova áldását.

Daniel így fogalmaz: „Rájöttem, hogy ideje 180 fokos fordulatot vennem.” Ezért csökkentette a munkaidejét, és elkezdte az úttörőszolgálatot. Azon is elgondolkodott, hogy mennyi örömük lehetne, ha ott szolgálnának, ahol nagyobb szükség van hírnökökre.

AZ ÁLDOZATOS SZOLGÁLATUK JUTALMA

2007 májusában Daniel és Miriam otthagyták a munkahelyüket, és Panamába költöztek. Korábban már jártak ott látogatóban. A Karib-tenger egyik szigetcsoportján, a Bocas del Toro-szigeteken prédikáltak, ahol főként őslakos guajmik élnek. A házaspár úgy gondolta, hogy a megtakarított pénzükből körülbelül nyolc hónapig maradhatnak Panamában.

A szigeteket csónakkal és biciklivel járták be. Még jól emlékeznek az első biciklis útjukra, amikor több mint 30 kilométert tekertek meredek hegyi utakon, tűző napsütésben. Daniel majdnem elájult a kimerültségtől. A guajmi családok szeretettel fogadták őket, különösen azután, hogy megtanultak néhány kifejezést a helyiek nyelvén. Kis idő múltán már 23 bibliatanulmányozásuk volt.

De aztán kezdtek kifogyni a tartalékaik. Daniel ezt meséli: „Elszorult a szívünk, amikor arra gondoltunk, hogy vissza kell térnünk Spanyolországba, és itt kell hagynunk a bibliatanulmányozóinkat.” Azonban egy hónap múlva izgalmas hírt kaptak. „Kineveztek minket különleges úttörőknek – mondja Miriam. – Annyira örültünk, hogy itt maradhatunk!”

PÁRATLAN ÖRÖM

A szervezetben végbemenő változások miatt Danielt és Miriamot 2015-ben megkérték, hogy általános úttörőkként folytassák a szolgálatukat. Nem estek kétségbe, hanem bíztak a Zsoltárok 37:5 ígéretében: „Bízd Jehovára utadat, támaszkodj rá, és ő majd cselekszik.” Mindketten találtak munkát, így most Veraguas tartomány egyik gyülekezetében úttörőznek Panamában.

Daniel ezt mondja: „A költözés előtt nem voltunk benne biztosak, hogy nekünk való az egyszerű élet. Most már tudjuk, hogy igen, és mindenünk megvan, ami igazán fontos.” Mi az, ami a leginkább boldoggá teszi őket? Így fogalmaznak: „Páratlan öröm, hogy segíthetünk az alázatos embereknek megismerni Jehovát!”