Segítsünk a tétleneknek, hogy megerősödjenek a hitben!
1 1982 januárjában különleges erőfeszítésbe kezdtünk, hogy felkutassuk és megsegítsük a tétleneket. És mi lett az eredmény? Vajon tehetnénk-e még többet a gyengék és a tétlenek megsegítésére? Hogyan tudnánk bátorítani, buzdítani a testvéreinket?
2 Örömmel tudatjuk veletek, hogy számos korábbi tétlen ismét velünk vállvetve végzi a szolgálatot. Ezek hasonlók voltak a zsoltároshoz, aki azt írta: „Bolyongtam, mint az eltévedt juh. Ó keresd meg szolgádat, mert én nem felejtem el parancsolataidat!” (Zsolt 119:176). Egy testvérnő, aki felismerte, hogy elveszítette Jehovával való szoros kapcsolatát, imában könyörgött hozzá és az ő vezetését kérte. Másnap egy vén jelent meg nála és felkínálta neki a bibliatanulmányozást. A testvérnő így értékeli a történteket: „Hogyan is tehetném meg, hogy ne szolgáljam ezután Jehovát?” Egy boldogtalan családot, amelynek tagjai anyagi törekvések következtében tétlenekké lettek, felkeresett két vén. Ezek felkínálták a bibliatanulmányozást. A családtagok így nyilatkoztak: „Pontosan erre vártunk.” Most az egész család örömmel vesz részt a szolgálatban, mivel csökkentették világi elfoglaltságukat.
3 Természetesen a vének és a velük együttműködők szorgalmas erőfeszítéseit gazdagon megáldotta a Nagy Pásztor, Jehova (1Pét 2:25). Texasból egy utazó felvigyázó jelenti, hogy egy bizonyos területen a testvérek 75 újra tevékeny hírnöknek örvendhetnek, ami új gyülekezet létrehozását tette szükségessé. Számos körzet jelent 25-100 személyen felüli újra tevékeny hírnököt. Sok százan kezdték újra látogatni az összejöveteleket, és szépen növekednek a hitben a számukra létesített külön bibliatanulmányozások segítségével.
4 A korábbi „elveszett juhok” közül sokan fejezik ki mélységes hálájukat. Amikor a vének felkerestek egy családot, a házassági kötelék ott éppen felbomlóban volt. A gyermekek zavarban voltak: nem tudták, hogy egyáltalán Jehova Tanúihoz tartoznak-e még. Ám a család elfogadta a felkínált bibliatanulmányozást és visszaállította a gyülekezettel való kapcsolatát. A testvér hozzáfűzi: „Jehova megáldotta erőfeszítéseinket és szellemileg megerősített minket. A házasságunk megszilárdult; mint család együtt tanulmányozunk; mindannyian ott vagyunk az összejöveteleken és részt veszünk a szolgálatban. Igen hálásak vagyunk Jehovának az irántunk tanúsított türelméért, és a testvérek segítségéért.” Egy másik újra tevékeny testvérnő boldogan jelentette ki: „A múlt héten adtam le tíz év óta az első munkajelentésemet. Jehova ki nem érdemelt kedvességéből, a jövőben egyetlen hónapot sem akarok kihagyni a prédikálásból.” Egy házaspár így nyilatkozott az őket meglátogató vénnek: „Tizenkét éves házaséletünk legboldogabb ideje az a két utóbbi hónap volt, amely alatt tanulmányozást végeztünk és részt vettünk az összejöveteleken.”
5 Hogyan tudnánk további segítséget nyújtani a tétleneknek? Folytassuk ésszerű erőfeszítéseinket, hogy felkutassuk és segítsük azokat, akik eltévelyedtek. Beszéljünk velük határozottan, érthetően. Imádkozzunk velük együtt. Hozzunk fel ésszerű okokat, amiért reménykedhetnek és értékesnek tekinthetik magukat Isten szemében.
6 Ha egy tétlen személlyel tanulmányozol, ne feledd, hogy a szellemi gyógyulás néha igen lassú, lépésről-lépésre való folyamat. Türelemre, hosszútűrésre van szükség. Amikor megkérdezték, hogy mi segítette hozzá a visszatéréshez, egy testvérnő elmondta, hogy a vele tanulmányozást végző személy „egyszerűen nem akarta őt elhagyni”. Segítsünk az ilyeneknek megérteni, milyen értékes dolog „egyenes úton járni”, a tanulási és szolgálati jó szokások elsajátításával (Zsolt 50:23). Az egész gyülekezet segítséget nyújthat azáltal, hogy szerető társaságába bevonja az ilyen személyeket. Egy újra tevékennyé lett hírnök elmondta, hogy nagy segítséget jelentett számára az a „határtalan kedvesség és szeretet, amelyet a barátaim tanúsítottak irántam, amikor ismét megjelentem az összejöveteleken. Valóban egyetlen nagy család vagyunk”.
7 Amikor igyekszünk segítséget nyújtani a tétleneknek, soha ne feledkezzünk meg azokról sem, akik jelenleg kapcsolatban vannak velünk, de segítségre szorulnak (Csel 20:35). Sokszor megelőzhetjük, hogy tétlenségbe süllyedjenek, ha törődünk a testvéreink szellemi állapotával. Van talán olyan személy a könyvtanulmányozási csoportunkban, aki lelassult a szolgálatban vagy kezd hiányozni az összejövetelekről? Talán buzdításra van szüksége. Meghívhatnád esetleg a családi vagy a személyes bibliatanulmányozásodra. Vagy együtt munkálkodhatnál vele a szolgálatban. Ahelyett, hogy engednénk az ilyeneket hit hiánya következtében ’elsodródni Jehovától’, naponta „buzdítsuk egymást”! (Zsid 3:12).