Közlemények

Kedves Testvérek!

Még most is élénken él mindannyiunk emlékezetében a múlt év augusztusában megrendezett „Isteni Béke” kongresszus. Úgy gondoltuk, röviden tájékoztatunk Titeket arról, hogyan folytak le az egész országban különböző helyeken megtartott kongresszusaink. Reméljük, ez a visszapillantás újra az öröm és a hála érzését kelti szívünkben a mi szerető Istenünk iránt, és buzdítást ad az előttünk levő feladatok elvégzéséhez.

Az ország tizenkét helységében összesen tizenhárom kongresszust tartottunk két hétvégén 1986. augusztus 16-án és 17-én, majd 23-án és 24-én. Ezek a kongresszusok különös jelentőségűek voltak, mert 39 év óta először tarthattunk ilyen méretű, hatóságilag engedélyezett kongresszusokat. Kétségkívül Jehova Istent illeti a hála, hogy ez megvalósulhatott.

Az illetékes hatóságok mindenhol segítőkész módon járultak hozzá kongresszusaink megrendezéséhez. A testvérek túláradó lelkesedése és ügyessége jól megrendezett és szervezett összejöveteleket biztosítottak. A különböző hatóságok mindenhol kifejezték elismerésüket a rendért, a fegyelemért, a tisztaságért, amit a testvérek a helyszíneken tanúsítottak.

Bár a tömegtájékoztató eszközök nem adtak hírt országszerte a kongresszusainkról, mégis széles körben elterjedt és köztudottá vált. Azok a tárgyalások, amelyek az erdészeti vállalatokkal, rendőrhatóságokkal, autóbusz vállalatokkal stb. folytak, ismertté tették a kongresszusok rendezését. Sokan, akik a korábbi idők sajtómegnyilvánulásai alapján államelleneseknek tartottak minket, most csodálkoztak, hogy hatóságilag engedélyezett kongresszusokat tarthattunk. Reméljük, ezután a közvélemény gondolkozása helyes irányban megváltozik. Szeretnénk, ha a társadalom végre a valóságnak megfelelően tekintene minket és tevékenységünket az Isten-tisztelet terén.

A kongresszuson jelenlevők létszáma a várakozásunknak megfelelő volt. Bizonyára még többen is jelen lettek volna, ha szélesebb körű tájékoztatást kap a nyilvánosság. De így is örültünk a sok testvér együttlétének és az érdeklődők figyelmének (Zsoltárok 133:1). Mindenhol volt elegendő ülőhely, mindenhol biztosítva volt az alapvető szükségletek kielégítése. A tisztálkodást szolgáló eszközök, az elsősegélynyújtó helyek, a bébisátrak, a talált tárgyak helyei mind jó szolgálatot tettek. A kongresszusok kiadására összegyűlt pénzösszeg bőségesnek bizonyult a Ti önzetlen adományaitokból. Ezuton is kifejezzük köszönetünket érte. A felhasznált összeg egymillió forintot tett ki. Jehova Isten indította szíveteket önzetlen önkéntes adakozásra, ezért is Őt illeti a hála.

A rendőrhatóság minden kongresszusi helyet meglátogatott és felajánlotta a segítségét a gépkocsik irányításában, valamint a védelmét az esetleges rendzavarókkal szemben. Amint tapasztaltátok, megjelenésük feltűnés nélkül történt, hogy ne zavarják az összejövetelünket.

A felelős testvérek köszönetüket fejezték ki az Állami Egyházügyi Hivatal Elnökének, valamint a belügyminiszter helyettes úrnak a kongresszusok megrendezése és zavartalan lebonyolítása érdekében nyújtott segítségükért.

Néhány tapasztalat

Az egyik kongresszusi helyen jelen volt egy iskola igazgatónője, mint megfigyelő. Ez a hölgy többször szenvedett idegösszeroppanást az idők folyamán az irányíthatatlan iskolás fiatalok miatt. Most, hogy látta a keresztényi nevelést kapott gyermekek fegyelmezett viselkedését, Jehova Tanúira célozva így kiáltott fel: „á, á, á . . . hol voltak maguk eddig?!”

Az egyik rendőrkapitányság vezetője hosszabb ideig elbeszélgetett az engedélyt kérő testvérekkel, akiknek alkalmuk volt átadni három irodalmunkat: Jehova Tanúi a XX. században, a Paradicsom és Boldogság könyveket. A vezető megköszönte és megígérte, hogy el fogja olvasni.

Egy másik helyen a helybeli Tanács elnöknője majdnem az egész napot autójában ülve hallgatta az előadásokat.

A rendőrhatóság segítőkészségét bizonyította az az eset, amikor egy parkolóhelyet kiürítettek a külföldi turistáktól, mondván, a parkolóhely ma Jehova Tanúié.

A kongresszusi előkészületeket szemlélő két rendőr a testvérek lelkes jó munkájáról ezt mondta: látszik, hogy nem pénzért dolgoznak.

Egy erdész, akit meghívtunk a kongresszusra és aki jelen volt a családjával, ezt mondta: „Magukról eddig csak rosszat hallottam, de most kellemesen csalódtam. Amit itt maguk megvalósítottak, az meghaladja az emberi elképzelést. Remélem, jövőre is itt találkozunk” (Mi is reméljük.)

Még sok minden történt, ami örömteli tapasztalat volt a kongresszusok alatt, de az idő és a helyszűke miatt itt nem tudjuk mind közölni. Azt azonban mindannyian éreztük és tudjuk, hogy kimondhatatlan öröm és hála forrásai voltak ezek a kongresszusok. Reméljük, hatással lesznek a munkánkra és az emberek érdeklődésére.

Az 1986-ban megrendezett „Isteni Béke” kongresszusok a tartós béke Forrását, Jehova Istent dicsőítették és maradandó Királyságát, mint az emberiség békevágyának egyetlen igazi reménységét.

Meleg szeretettel Testvéreitek