’Szeressétek Jehovát mind, ti lojálisak!’
Április 4-én emlékezünk meg Jézus haláláról
1 Évekkel ezelőtt, amikor Ukrajnában kommunista uralom volt, a hatóságok a testvérek minden lépését figyelték, különösen olyankor, amikor közeledett az Úr Vacsorájának napja. Azt remélték, hogy sikerül megtalálniuk az összejöveteli helyeket. Ez bizony mindig gondot okozott a testvéreknek, mert a hatóságok nagyjából tudták, mikor van az Emlékünnep. Mit tehettek? Egy testvérnő házának pincéjét elöntötte a víz. Mivel a hatóságok nem gyanították, hogy egy ilyen helyen gyűlnek össze emberek, a testvérek építettek egy emelvényt a térdig érő víz fölé. Igaz, hogy guggolniuk kellett, mert alacsonyan volt a mennyezet, de senki sem zavarta meg őket, miközben gyülekezetként örömmel megtartották az Emlékünnepet.
2 Ukrán testvéreink azáltal, hogy szilárdan ragaszkodtak ahhoz a parancshoz, hogy meg kell emlékezniük Jézus haláláról, bámulatos módon bizonyították az Isten iránti szeretetüket (Luk 22:19; 1Ján 5:3). Valahányszor akadályokkal nézünk szembe, szolgáljanak buzdításunkra az ilyen példák, és határozzuk el, hogy ott leszünk az Úr Vacsorájának megünneplésén április 4-én. Ezzel azt fejezzük ki, hogy osztjuk a zsoltáríró érzéseit, aki így énekelt: „Ó, szeressétek Jehovát mind, ti lojálisai!” (Zsolt 31:23).
3 Segítsünk másoknak, hogy elmélyüljön az Isten iránti szeretetük: Az Isten iránti szeretetünk ezenkívül arra indít minket, hogy meghívjunk másokat, vegyenek részt ők is a megemlékezésen. A Királyság-szolgálatunk februári számának a melléklete arra buzdított mindannyiunkat, hogy írjuk össze, kiket szeretnénk meghívni az Emlékünnepre. Törekszel rá, hogy meghívj mindenkit, aki fel van írva a listádra? Szánj időt arra, hogy elmagyarázod nekik az alkalom jelentőségét. Ösztönzést érezhetnek arra, hogy eljöjjenek, ha kedvesen emlékezteted őket az Emlékünnep időpontjára, és ha szükséges, felajánlod nekik, hogy elkíséred őket.
4 A megemlékezésen törekedjünk rá, hogy üdvözöljük azokat, akik elfogadták a meghívásunkat, és éreztessük velük, hogy szívesen látjuk őket. Hogyan segíthetünk nekik, hogy elmélyüljön a Jehova iránti szeretetük? Készségesen válaszoljunk a kérdéseikre. Ha úgy adódik, habozás nélkül ajánljuk fel a bibliatanulmányozást. Hívjuk meg őket a hetenkénti gyülekezeti összejöveteleinkre. A jelen lévő tétlen keresztényekre különösen a vének figyeljenek oda. Megbeszélhetik velük, hogy meglátogatják őket, és — esetleg az emlékünnepi előadásban elhangzottakra építve — buzdíthatják őket, hogy váljanak tevékennyé (Róma 5:6–8).
5 Mi is mélyítsük el a Jehova iránti szeretetünket: A váltság ajándékán elmélkedve elmélyülhet a Jehova és a Fia iránti szeretetünk (2Kor 5:14, 15). Egy testvérnő, aki már hosszú évek óta mindig részt vesz az Emlékünnepen, ezt mondta: „Nagyon várjuk az Emlékünnepet. Minden évben egyre különlegesebbé válik. Emlékszem, mikor húsz évvel ezelőtt ott álltam a ravatalozónál, néztem drága édesapám holttestét, és igazi, szívből jövő értékelést kezdtem érezni a váltságdíj iránt. Azelőtt csupán elméleti síkon gondoltam rá. Persze minden bibliaverset ismertem, és meg is tudtam magyarázni őket. De csak akkor töltötte el szívemet örömmel igazán, hogy mit is fog megvalósítani számunkra az a drága váltságáldozat, amikor megéreztem a halál rideg valóságát” (Ján 5:28, 29).
6 Amint közeleg az idei Emlékünnep napja, szakítsunk időt arra, hogy felkészítsük a szívünket erre az alkalomra (2Krón 19:3). Elmélkedjünk a különleges emlékünnepi bibliaolvasáson, melynek terve a Vizsgáljuk az Írásokat naponta! 2004 című kiadványban és a 2004-es naptárban van feltüntetve. Vannak, akik szívesen átveszik a családi tanulmányozásukon a Legnagyobb ember könyv 112—6. fejezetét. Mások további kutatást végeznek a hű és értelmes rabszolga osztálytól kapott egyéb tanulmányozási segédeszközöket használva (Máté 24:45–47). Mindannyian belefoglalhatjuk a váltság ajándékát szívből jövő imáinkba (Zsolt 50:14, 23). Igen, az emlékünnepi időszakban folyton elmélkedjünk Jehova irántunk tanúsított szeretetéről, és keressük a módját, hogy kifejezzük iránta a szeretetünket (Márk 12:30; 1Ján 4:10).