CSELEKEDETEK
Magyarázó jegyzetek – 22. fejezet
héber nyelven: Lásd a Jn 5:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
Gamáliel: Egy törvénytanító, akiről a Cselekedetek könyve csak itt és a Cs 5:34-ben tesz említést. (Lásd a Cs 5:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
a vének egész gyűlése: Vagy: „a vének egész testülete”. Az itt használt görög pre·szbü·teʹri·on szó rokonságban áll a pre·szbüʹte·rosz főnévvel (szó szerint: „idősebb férfi”), mely a Bibliában elsősorban olyan személyre utal, akinek egy nemzetben vagy közösségben hatalma vagy felelős tisztsége van. Bár ez a kifejezés időnként az életkort jelöli (mint például a Lk 15:25-ben és a Cs 2:17-ben), nem csak idősebb emberekre vonatkozhat. „A vének egész gyűlése” kifejezés itt nyilvánvalóan a szanhedrinre, a Jeruzsálemben ülésező zsidó legfelsőbb bíróságra utal, mely magas rangú papokból, írástudókból és vénekből állt. Ezt a három csoportot gyakran együtt említik (Mt 16:21; 27:41; Mr 8:31; 11:27; 14:43, 53; 15:1; Lk 9:22; 20:1; lásd a Lk 22:66-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).
názáreti: Lásd a Mr 10:47-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
a hangját nem hallották: Vagy: „a hangját nem értették”. A Cs 9:3–9-ben Lukács leírja, hogy mi történt Pállal a Damaszkuszba vezető úton. Úgy kapunk teljes képet a történtekről, ha összevetjük az erről szóló két beszámolót. Ahogy arról a Cs 9:7-hez tartozó magyarázó jegyzet ír, a Pállal lévők hallottak ugyan egy hangot, de nem értették tisztán a szavakat. Vagyis nem úgy hallották a hangot, ahogy Pál. Ez összhangban van azzal, ahogyan a „hall”-nak fordított görög szó a Cs 22:7-ben szerepel, ahol Pál elmondja, hogy hallott egy hangot, vagyis hallotta és értette is az elhangzottakat. Ezzel szemben Pál útitársai nem értették a neki szóló üzenetet, talán azért, mert a hang alig vagy torzultan volt hallható. Nyilvánvalóan ebben az értelemben „nem hallották” a hangot. (Vesd össze: Mr 4:33; 1Ko 14:2; ahol ugyanez a görög szó szerepel, és úgy van fordítva, hogy „felfog” vagy „figyel”.)
nyerd vissza a látásod!: Szó szerint: „nézz fel!” A görög szó alapvetően azt jelenti, hogy „feltekint” (Mt 14:19; Lk 19:5), de arra is utalhat, hogy valaki életében először lát (Jn 9:11, 15, 18), vagy pedig visszanyeri a látását (Mr 10:52; Lk 18:42; Cs 9:12).
mosd le bűneidet azáltal, hogy segítségül hívod őt: Vagy: „mosd le bűneidet, és hívd segítségül a nevét”. Ahhoz, hogy valaki lemossa a bűneit, nem elég vízben megkeresztelkednie, hanem segítségül kell hívnia Jézust. Ez azt jelenti, hogy hinnie kell Jézusban, és ki kell fejeznie a hitét keresztényekhez illő tettekkel (Cs 10:43; Jk 2:14, 18).
önkívületbe estem: Az itt „önkívület”-nek fordított görög ekʹszta·szisz szóval kapcsolatban lásd a Cs 10:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet. A Keresztény görög iratok néhány héber nyelvű fordításában (a C4-es függ. úgy utal rájuk, hogy J14, 17, 22) ez olvasható itt: „Jehova keze volt rajtam”. Egy másik fordításban (J18) pedig ez áll: „Jehova szelleme beborított”.
a te tanúdnak: A „tanú”-nak fordított görög marʹtüsz szó olyan személyre utal, aki szemtanúja egy tettnek vagy eseménynek. Néhány I. századi keresztény úgy tanúskodott Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról, hogy a szemtanúi voltak ezeknek, vagyis megerősítették ezeket a történelmi tényeket (Cs 1:21, 22; 10:40, 41). Akik később kezdtek hinni Jézusban, úgy tanúskodtak, hogy elmondták másoknak az életének, a halálának és a feltámadásának a jelentőségét (Cs 22:15). Amikor Pál Jézushoz beszélt, ebben az értelemben mondta azt Istvánról, hogy Jézus tanúja. A szanhedrin előtt István meggyőzően tanúskodott Jézusról. Emellett ő tanúskodott elsőként arról, amit egy különleges látomásban látott: Jézus visszatért az égbe, és Isten jobbján állt, ahogy azt a Zs 110:1 megjövendölte (Cs 7:55, 56). A keresztények esetében a tanúskodás sokszor ellenállással, letartóztatással és veréssel jár, sőt, még halállal is végződhet, csakúgy, mint István, Jakab és mások esetében is. Ezért később a görög marʹtüsz szóval olyan személyre is utaltak, „aki az élete árán tanúskodik, mártír”, vagyis inkább meghal, mint hogy megtagadja a hitét. Ebben az értelemben nevezhetjük Istvánt az első keresztény mártírnak, hiszen a vérét kiontották, mert Krisztusról tanúskodott. (Lásd a Cs 1:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
parancsnok: A görög khi·liʹar·khosz (khiliarkhosz) szó jelentése: ’1000 parancsnoka’, vagyis 1000 katona parancsnoka. A tribunusnak nevezett római katonai parancsnokra utal. (Lásd a Jn 18:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) I. sz. 56 táján Klaudiusz Liziász volt a jeruzsálemi helyőrség parancsnoka (Cs 23:22, 26). Ahogy arról a Cselekedetek 21–24-ig terjedő fejezetei beszámolnak, ő mentette ki Pált az utcai csőcselék és a felbolydult szanhedrin kezei közül, és ő írt magyarázatképpen levelet Félix kormányzónak, amikor Pált titokban Cezáreába vitték.
katonatiszthez: Vagy: „századoshoz”. Egy százados nagyjából 100 katona fölött rendelkezett a római seregben.
egy rómait: Vagyis egy római állampolgárt. Ez a második abból a három feljegyzett esetből, amikor Pál élt a római állampolgárságával járó jogaival. A római hatóságok rendszerint nem szóltak bele a zsidók ügyeibe. A rómaiak nemcsak azért folytak bele Pál ügyébe, mert zendülést váltott ki a jelenlétével a templomban, hanem mert római állampolgár is volt. Az állampolgárság bizonyos jogokat biztosított az egyénnek, melyeket a birodalom egész területén elismertek és figyelembe vettek. Például törvénybe ütköző volt megkötözni vagy megveretni egy rómait, aki nem volt elítélve, mert rabszolgákkal bántak így. (A másik két esettel kapcsolatban lásd a Cs 16:37; 25:11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)
vásároltam ezt a polgárjogot: Vagy: „vásároltam ezt az állampolgárságot”. A beszámolóból az derül ki, hogy bizonyos körülmények lehetővé tették, hogy valaki egy pénzösszegért megkapja a római állampolgárságot. Pál azt mondta Klaudiusz Liziásznak, hogy ő a születésétől fogva rendelkezik ezzel a joggal, ami azt feltételezi, hogy Pál egyik férfi felmenője megkapta ezt az állampolgárságot. Más módokon is szert lehetett tenni az állampolgárságra. A császár egyéneknek vagy egész városok vagy kerületek szabad lakosságának is adhatott állampolgárságot, jutalmul valamilyen szolgálatukért. Állampolgár lehetett az a rabszolga, aki egy római állampolgár tulajdonában volt, de kiváltotta magát, vagy akit egy római felszabadított. Az a leszerelt katona is megkapta, aki a római hadsereg egyik alakulatában szolgált. Ezenkívül örökölni is lehetett. Nem valószínű, hogy az i. sz. I. században sok római állampolgár élt Júdeában. Csak a III. században kapták meg a tartományok lakosai a római állampolgárságot.