Múltban élt ’óriás hüllők’ felfedezése
HA megállsz a Red Deer folyó völgyének peremén a kanadai Albertában lévő Drumheller városkától délre, két különböző világ határán találod magadad. Szemmagassában körös-körül az albertai prérik véget nem érő búzatáblái sorakoznak. De letekintve a szirtekről a száraz és a kopár völgybe, a látogatók egy más múltbeli, a maitól merőben különböző világot — a dinoszauruszok világát — láthatnák képzeletben maguk előtt.
Ebben a völgyben, ahol a víz meredek szurdokot vájt ki a sokszínű üledékes kőzetrétegekben, több száz dinoszaurusz csont került a felszínre. Az itt lakó emberek ezt a kopár szurdokot „kopárvidéknek” nevezik. Az ide látogató turistákat, fiatalokat és öregeket egyaránt nagy ámulattal tölti el a valaha földön élt legbámulatbaejtőbb állatokról fennmaradt gazdag kövületi örökség látványa.
A dinoszauruszok felfedezése
1824-ig az emberek szinte semmit sem tudtak a dinoszauruszokról. Ebben az évben, Angliában néhány megkövült hüllőfaj csontjai kerültek felszínre. Richard Owen brit paleontológus ezeket az állatokat a görög deinos és sauros szó alapján elnevezte dinoszauruszoknak, magyarul sárkánygyíkoknak. Ez a név mindmáig fennmaradt annak ellenére, hogy a dinoszauruszok jóllehet hüllők, de nem gyíkok.
1824 óta minden kontinensen előkerültek dinoszaurusz kövületek. Az üledékes kőzetrétegekben vagy vízhordalékokban fennmaradt kövületi leletek azt bizonyítják, hogy a dinoszaurusz állatfaj a Dinoszauruszok Korá-nak nevezett földtörténeti korban rendkívül nagy számban és változatban élt. Egyesek szerint otthonuk a szárazföld volt, mások szerint viszont a mocsárvilág. Némely fajta vízben élt, ugyanúgy, mint a mai víziló.
Rengeteg dinoszaurusz maradványra, csontváz nélküli bizonyítékokra, például lábnyomokra bukkantak az észak-amerikai Középső Nagy Alföldön. Az Alberta közepén elterülő prériken is sok dinoszaurusz maradvány került elő, többek között 500 ép csontváz. Az 1920-as években Közép-Ázsiában a Góbi sivatagban is kutattak expedíciók dinoszaurusz csontok után, s találtak is. Az 1940-es években egy szovjet expedíció Mongóliában egy 12 méter hosszú dinoszaurusz csontváz leletre bukkant.
1986-ban argentin tudósok egy növényevő dinoszaurusz kövületeit találták meg az Antarktiszon. Eddig az ideig a Déli sarkvidék volt az egyedüli földrész, ahol nem találtak még dinoszaurusz kövületeket. Nem sokkal ezelőtt egy amerikai kutató Alaszka északi lejtős területén bukkant dinoszaurusz csontokra. Az utolsó száz évben oly sok helyen ástak ki dinoszaurusz csontokat, hogy egyértelművé vált az a megállapítás, hogy a régmúltban mindenütt éltek dinoszauruszok.
De mikor éltek?
A dinoszauruszok a maguk korában fontos szerepet játszottak a földi életben. De egyszer csak megszüntek létezni. Az emberi csontváz kövületeket tartalmazó kőzetrétegek általában a dinoszaurusz kövületeket tartalmazó rétegek fölött helyezkednek el. Emiatt a tudósok arra következtetnek, hogy az emberek később jelentek meg a föld színterén.
E tekintetben James Scott Palaentology című könyve megállapítja: „Még a Homo sapiens (ember) legkorábbi fajtái is jóval a dinoszauruszok eltűnése után éltek . . . Miután a (földmozgás következtében) a földrétegek elcsúsztak, a fosszilis embermaradványokat tartalmazó kőzetek következetesen azon kőzetek felett maradtak, amelyekben a nagy dinoszaurusz hüllők csontjai jól konzerválódva megmaradtak, s ebből következőleg az utóbbiak egy korábbi korszakban kellett, hogy éljenek, mint amelyből az emberi maradványok származnak.”
A Red Deer folyó völgyében van egy üledékes kőzetréteg, amelyben dinoszaurusz csontok is vannak. Pontosan efölött van egy bíborban játszó barna réteg, amely a domboldal vonulatát követi. A bíborban játszó barna réteg tetején van egy barnás üledékes kőzetréteg, amelyben szubtropikus páfrány megkövült példányai láthatók. Ez forró égövi éghajlatra utal. Efölött több szénréteg található. A domboldalon még feljebb durvább szemcséjű agyagrétegek vannak. De egyetlen magasabb rétegben sem találtak dinoszaurusz csontokat.
Az A Vanished World: The Dinosaurs of Western Canada című könyv azt írja, hogy „a dinoszauruszoknak mind a 11 fő válfaja . . . körülbelül egy időben szűnt meg létezni az ország nyugati részén”. Ez és az a tény, hogy emberi csontok nem voltak a dinoszauruszok csontjai között, arra a következtetésre vezette a tudósokat, hogy a Dinoszauruszok Kora előbb ért véget, mint ahogy az emberek megjelentek volna a föld színén.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy olyanok is akadnak, akik szerint dinoszaurusz csontok és ember csontok azért nem találhatók együtt, mert a dinoszauruszok olyan területen éltek, ahol emberek nem laktak. Az ilyen eltérő nézetek jelzik, hogy a kövületi bizonyíték nem könnyen értelmezhető, s ma a földön már senki sem tudja pontosan megmondani, mi törént a régmúltban.
Jellegzetességek
Tudósoknak az a következtetésük, hogy valamikor az észak-amerikai Sziklás-hegységtől keletre egy óriási sekély vizű tenger terült el. Ez a tenger több száz kilométer széles volt, s a jelenlegi Északi-Jeges-tengertől egészen Mexikóig húzódott. A lapos tengerpart mentén buja, lápos erdők díszlettek. A kövületek arra engednek következtetni, hogy sokféle dinoszauruszfajta létezett ebben a kedvező ökológiai környezetben. Az Edmontosaurusok, ezek a körülbelül 9 méter hosszú kacsacsőrű dinoszauruszok úgy tűnik a tehenekhez hasonlóan, csordákba verődve legeltek itt a mocsárban. Jól kivehető formában megmaradt három ujjú lábnyomuk és a gyomortartalom megkövült maradványai erre az egyértelmű következtetésre vezették a paleontológusokat.
Egyéb bizonyítékok viszont azt sugallják, hogy egyes dinoszauruszfajták a társas együttlét szokásait mutatták. Szerettek együtt legelni csoportosan, olykor talán több száz példány is összeverődött. Ugyanazon a helyen az egymásra rakott fészkekből és tojásokból arra lehetett következtetni, hogy egyes dinoszauruszok ugyanarra a fészkelőhelyre tértek vissza minden évben. A fészkek közelében fellelt dinoszaurusz fiókák csontváz maradványai — írja a Scientific American — ’erőteljesen azt sugallják, hogy a kicsik szerettek együtt lenni, és költésük után a szülők is együtt maradtak kicsinyeikkel’.
A kövületi bizonyítékok tehát azt mutatják, hogy a dinoszauruszok nagy számban és sok-sok változatban léteztek. De milyen volt a külsejük? Csakugyan félelmetes, gigantikus méretű szörnyek — úgynevezett „sárkánygyíkok” — voltak? Miért tűntek el a — külső látszat alapján — oly hirtelen?
[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]
Smithsonian Institution, Washington, D.C.: Photo Number 43494