Mi történt a dinoszauruszokkal?

„A PALEONTOLÓGIA a kövületek tanulmányozásával foglalkozik. Kövületeken az elmúlt korokból származó életmaradványokat értjük.” De, amint az egyik paleontológus mondta, „ez felettébb spekulatív és dogmatikus tudomány”. Ez nyilvánvaló a dinoszauruszokkal kapcsolatban is. Bizonyos elméleti elképzeléseket felsorolva azzal kapcsolatban, hogy mi történt a dinoszauruszokkal, G. L. Jepson, princetoni tudós ezt mondta:

„Nem egyforma szakképzettségű szerzők úgy vélik, hogy a dinoszauruszok eltűnése az éghajlat és a táplálékforrás kedvezőtlenebbé válásával függ össze . . . Más írók a betegségeket és élősködőket . . . a légköri nyomásváltozást, illetve a légkör összetételének megváltozását, a mérges gázokat, a vulkanikus hamut, a növények túlzott oxigéntermelését, meteoritokat, üstökösöket, a génállomány kimerülését, amit az apró termetű tojásevő emlősök megjelenése okozott, valamint a kozmikus sugárzást, a föld forgástengelyének elferdülését, az özönvizet, a kontinensek egymástól való elsodródását . . . a mocsarak és a tavak kiszáradását, s a napfolttevékenységet tartják kipusztulásuk okának” (The Riddle of the Dinosaur).

Ezekből az elméletekből kitűnik, hogy a tudósok teljes bizonyossággal nem képesek megmondani, mi történt a dinoszauruszokkal?

Elmélet a hirtelen kipusztulásukról

Egy legújabb elmélettel Luis és Walter Alvarez tudóskettős, apa és fia hozakodott elő. Walter Alvarez a közép-olaszországi Gubbio városkán kívül felfedezett egy furcsa, vékony vörös agyagréteget, amely a két mészkőréteg között egy kőzetképződménybe ágyazódott be. Az alacsonyabb mészkőrétegben rengeteg fosszilia volt. A felső rétegben szinte semmi kövület nem volt. Ez vezette a geológusokat arra a következtetésre, hogy az élet hirtelen tűnt el, s a vékony vöröses agyagréteg valamilyen kapcsolatban állhatott e lények eltűnésével.

Az elemzésből kiderült, hogy az agyag irídiumban (egyféle fémben) 30-szor gazdagabb, mint ami normális körülmények között kőzetekben található. Tudták, hogy ilyen nagy koncentrátumú ritka elem csak a föld magmájából, vagy a földünkön kívüli forrásból származhat. Arra következtettek, hogy az irídium egy óriási, földbe becsapódó aszteroidából származott, s ez okozta a dinoszauruszok hirtelen kipusztulását.

Az irídiumban dús agyag Gubbioban történt felfedezése után, hasonló lerakódásokat találtak a világ más részein is. Vajon ez megerősítette az aszteroidával kapcsolatos feltevést? Egyes tudósok továbbra is kétkednek ebben. De amint a The Riddle of the Dinosaur című könyv elismeri, az Alvarez-féle felfedezés „serkentőleg hat a kihalás és az evolúció körülményeinek tisztázására”. Stephen Jay Gould paleontológus elismeri, hogy ez csökkentheti „a fajok közötti verseny fontosságát”.

Egy tudományos cikkíró ehhez az új elmélethez és a dinoszauruszok szemmel látható hirtelen kipusztulásához fűzött magyarázatában elismeri: „Sikerült ezzel megrendíteni az evolúciós biológia alapjait, s kétségbe vonni a természetes kiválasztódás jelenleg elfogadott nézetét.”

Az Arizonai Egyetem tudósa, David Jablonski arra következtet, hogy sok ’növény- és állatfaj kihalása hirtelen következett be, és valamiképp különleges volt. Tömeges kipusztulásuk nem pusztán a fokozatos kihalásuk halmozódó hatásának köszönhető. Valami rendkívüli dolognak kellett történnie’. A megjelenésük is hirtelen történt. A Scientific American megjegyzi: „A kövületi leletek eléggé félreérthetetlenül azt bizonyítják, hogy a pteroszauruszok mindkét alrendje hirtelen jelent meg minden látható előzmény nélkül.” Ez jellemző a dinoszauruszokra is. A viszonylag hirtelen megjelenésük, majd hirtelen eltűnésük ellentmond a lassú kifejlődés általánosan elfogadott elméletének.

A dinoszauruszok korának megállapítása

A dinoszauruszok csontjai rendszerint alacsonyabb földrétegekből kerülnek elő, mint az emberi csontok, s ez sok tudóst arra a következtetésre vezet, hogy a dinoszauruszok korábbi időben éltek, mint az ember. Geológusok ezt a kort mezozoikumnak nevezik és három alkorszakra osztják: a kréta-, a jura- és a triászkorra. E korok megadott időkeretei több évmilliót foglalnak magukba. De vajon sikerült-e már ezt teljes bizonyossággal megállapítani?

A kövületek kormeghatározásának egyik módszere a radiokarbonos kormeghatározás. Ennél a módszernél azt mérik, mennyi radiokarbon szén bomlott el az élő szervezet halálának elteltétől. „Ha egy élő szervezet meghal, utána már nem tud a környezetéből újabb széndioxidot felvenni, s a C-12—C-14 aránya a radiokatív szén bomlásával arányosan egyre csökken” — állapítja meg a Science and Technology Illustrated című kiadvány.

Ennek a kormeghatározási módszernek azonban komoly gyenge pontjai vannak. Először is, ha a kövület becsült kora 50 000 év, a radioaktív bomlás már annyira lelassult, hogy csak nehézség árán mérhető. Másodszor, még a legfiatalabb korú mintákban is ez a bomlási szint oly lassú, hogy ezt rendkívül nehéz pontosan megmérni. Harmadszor, a tudósok a radioaktív szén keletkezésének csak a jelenlegi arányát tudják mérni, de annak megállapítására nincs módjuk, hogy az elmúlt korokban milyen lehetett a szén radioaktivitás.

Így ha a kövületek korának megállapítására radiokarbonos módszert, illetve a kövületek korának meghatározására egyéb módszereket, például radioaktív káliumot, urániumot vagy tóriumot használnak, a tudósok képtelenek megállapítani, mennyi volt ezeknek az elemeknek az eredeti radioaktivitási szintje az elmúlt korokban. Így Melvin A. Cook fémipari és kohászati professzor megjegyzi: „Az ember csak találgatja [a radioaktív anyagok] koncentrációját, ezért az így kapott eredmények legjobb esetben is csak találgatások.” Ez különösen igaz, ha figyelembe vesszük, hogy a Noé korabeli Vízözön több mint 4300 évvel ezelőtt óriási változásokat idézett elő mind a földünkön, mind a föld légkörében.

A Dartmouth Főiskola geológusai Charles Officer és Charles Drake a radiokarbonos kormeghatározás pontosságával szemben további kételyeket támaszt. Ezt mondják: „Az a következtetésünk, hogy az iridium és más társelemek nem hirtelen rakódtak le . . . inkább ezek az alkotórészek intenzíven és váltakozó minőségben áramlottak be viszonylag rövid, 10 000-100 000 éves időszak alatt.” Úgy érvelnek, hogy a kontinensek szétszakadása és elmozdulása, amit vulkáni kitörések kísértek, az egész bolygót szétdarabolta, s ez utóbbiak a napfényt elhomályosították és a légkört mérgező gázokkal töltötték be. Természetesen az ilyen vulkáni tevékenységek megváltoztathatták a radioaktivitás mértékét, és ez okozza a mai radioaktív órák által mutatott eredményekben a torzulást.

A Genezis beszámolója és a dinoszauruszok

Jóllehet a radioaktivitáson alapuló kormeghatározás újdonságnak számít, valójában elméleteken és feltevéseken alapszik. Ezzel szemben a bibliai beszámoló, a Genezis első fejezetében egyszerűen megállapítja a teremtés általános sorrendjét. Lehetségesnek tartja a Föld kialakulásához szükséges esetleges évmilliárdokat, vagy a hat teremtési korszakra vagy „napra” a több ezer éves időszakokat is, amíg a Föld az emberi lakozás számára alkalmas bolygóvá vált.

Egyes dinoszauruszok (és pteroszauruszok) lehet, hogy valóban a Genezisben felsorolt ötödik teremtési korszak alatt teremtettek, mert a Biblia azt mondja, hogy Isten megalkotta a „repülő teremtményeket” és a „nagy tengeri szörnyetegeket”. Talán más dinoszauruszfajták viszont a hatodik teremtési korszak alatt lettek megteremtve. Az óriási étvágyú és roppant nagy változatosságú dinoszauruszok nagyon is beleillettek abba a környezetbe, amelyben akkor a növényi élet dúsan fejlődött (1Mózes 1:20–24).

Amikor a dinoszauruszok betöltötték Istentől kapott céljukat, véget ért az életük. De a Biblia semmit sem mond arról, hogy ez mikor és hogyan következett be. Abban biztosak lehetünk, hogy a dinoszauruszokat Jehova egy bizonyos célból teremtette, még ha pillanatnyilag teljesen nem is értjük ezt a célt. A dinoszauruszok nem az evolúció termékei, és főleg nem elhibázott alkotások. Az, hogy hirtelen jelennek meg a kövületi rétegekben minden kövületi előzmény nélkül, és hogy ugyancsak hirtelen tűnnek el minden kövületi összekötő láncszem nélkül, világos cáfolata annak az elméletnek, hogy az effajta állatok fokozatosan emelkedtek ki az alacsonyabb életformákból az elmúlt évmilliók során. A kövületi beszámoló tehát nem támogatja az evolúciós elméletet. Ehelyett inkább összhangban van az Isten teremtési tevékenységéről szóló bibliai beszámolóval.

[Oldalidézet a 10. oldalon]

A dinoszauruszok kövületi beszámolója nem az evolúciót, hanem a teremtést támogatja