Állatkísérletek — Áldás vagy átok?

HA TE is egyike vagy azoknak a millióknak, akik századunk elején lélegezték magukba az élet első leheletét, akkor bizonyára jól tudod, hogy hosszú életed jóval meghaladja szüleid és a téged világra segítő orvosod vagy bábád életidejét. Ha történetesen az Egyesült Államokban, Kanadában vagy Európában születtél, akkor az 1900-as évben a várható életkorod mindössze 47 év lett volna. Más országokban ez az életkor még alacsonyabb volt. Ma sok országban 70 év felett van az átlagéletkor.

Akárhány éves vagy, ellentmondásos korban élsz. Nagyszüleid vagy dédszüleid sok olyan betegségnek voltak a tanúi, amelyet akkor nem tudtak gyógyítani, és amely megtizedelte annak a kornak a nemzedékét. Például a himlő ezerszámra oltotta ki az emberek életét évente, vagy csúfított el milliókat egész életükre. Az influenzajárványok nyomában is pusztítás járt — csupán egy járvány 20 millió ember halálát okozta egyetlen év alatt (1918—19-ben). Az I. világháború után fellépő tífuszjárvány hárommillió embert ölt meg Oroszországban. A II. világháború alatt sok más országban is előfordult tífusz. Becslések szerint a tífuszjárványban megfertőződött minden 100 ember közül 25 meghalt.

A rettegett gyermekbénulás, későbbi nevén poliomyelitis, évente közel 30 000 emberrel csökkentette a világ népességét, s főleg a gyermekek között pusztított, és nyomában több ezer paralízises beteg maradt hátra. És ide sorolhatjuk azokat a zsengekorú gyermekeket, akik nem élték túl a hastífusz, vagy a torokgyík, a skarlát, a kanyaró, a szamárköhögés és a tüdőgyulladás első rohamait. Szinte a végtelenségig folytathatnánk a sort. Minden, 1915-ben született 100 000 csecsemő közül megközelítően 10 000 csecsemő nem érte meg az első születésnapját. Akkor az agydaganatot sem tudták műteni. Az elzáródott ütőerek megnyitása is teljesen ismeretlen volt. Az orvosok tehetetlenül nézték, hogyan halnak meg az emberek szívroham következtében, és a rák is biztos halált jelentett.

E halálos kimenetelű csapások ellenére, amelyek a világot sújtották századfordulónk óta és azt megelőzően, az emberek mai átlagéletkora mégis körülbelül 25 évvel növekedett. A világ számos területén a ma született gyermekek körülbelül 70 éves élettartamra számíthatnak.

Az élet megóvásáért fizetett ár

Szerencsére a legtöbb ma élő fiatalnak már nem kell megismernie sok olyan halálos betegséget, amely őseiket idő előtt vitte a halálba. Ugyanakkor nem szívesen hallanak arról, hogy az ember bundás barátai — a kutyák, a macskák, a házinyulak, a majmok és egyéb állatok — közül elég sokat feláldoztak az orvostudomány oltárán azért, hogy ’a mai emberek egészségesebben és tovább élhessenek’, ahogyan ezt a tudósok megfogalmazzák.

Voltaképpen minden olyan betegséget, amelyet sikerült megfékezni vagy gyógyítani századunkban — vagyis a gyermekbénulást, a diftériát, a mumpszot, a kanyarót, a rózsahimlőt, a bárányhimlőt és egyebeket —, az állatokon folytatott tudományos kutatások révén sikerült legyőzni. Az érzéstelenítőszereket és a fájdalomcsillapítókat, az intravénás táplálást és a különféle gyógykezeléseket, a rákellenes sugárkezelést és kemoterápiát — mindezeket előbb állatokon kísérletezték és próbálták ki. És ez a felsorolás eléggé hiányos.

„Valójában nincs a modern gyógyászatban egyetlen olyan nagyobb kezelés vagy sebészeti beavatkozás sem, amelyet ne előzött volna meg tudományos állatkísérlet” — mondta egy híres ideggyógyász, Dr. Robert J. White. „Kutyákkal és más állatokkal folytatott munka vezetett az inzulin felfedezéséhez, majd a cukorbetegség gyógykezeléséhez, a nyitott-szív műtéthez, az elektromos ritmusszabályozó beültetéséhez és a legkülönfélébb szervátültetésekhez . . . A gyermekbénulás . . . szinte teljesen megszűnt az Egyesült Államokban a majmokon kikísérletezett megelőző védőoltások alkalmazása révén. Az állatokkal való együttműködés révén sikerült a kutatóknak az akut limfoid leukémiában szenvedő gyermekek gyógyítási arányát az 1965-ös négy százalékról a mai 70 százalékos gyógyítási arányra felemelni” — mondta ugyanez az orvos.

Az állatokon folytatott tudományos kutatás szerepét egy volt laborasszisztens, Harold Pierson is megerősítette, aki Dr. F. C. Robbins irányítása mellett a clevelandi (Ohio, USA) Western Reserve Egyetemen dolgozott. Az Ébredjetek!-nek elmondta, hogy a gyermekbénulás elleni szájon át bevehető oltóanyag előállítására irányuló programjukhoz majomveséket használtak fel. Egyetlen veséből származó szövet több ezer kísérlethez felhasználható volt. Így fejtegette: „A majmokat humánus körülmények között tartottuk, és műtét előtt mindig érzéstelenítőt adtunk nekik. Nem fordult elő semmilyen szándékos kegyetlenkedés. Természetesen a műtét következtében, akaraton kívül is, áldozatai lettek a tudományos kegyetlenségnek.”

Szívsebészet és Alzheimer-kór

Az állatokon folytatott tudományos kísérletezés közvetlen eredményeként új sebészeti technikákat dolgoztak ki a koleszterin lerakódás következtében elzáródott artériák megnyitására. Így sok szívrohamot sikerült megelőzni — ami a nyugati világban a leggyakoribb halálok. Az orvosok előbb állatokon végeztek kísérleteket annak a tudásnak az elsajátítása végett, hogy miképp távolítsák el sikeresen a súlyos agydaganatot az emberekből, vagy hogyan varrják vissza a levágott végtagokat — karokat, kezeket, lábszárakat és ujjakat. Dr. Michael DeBakey, aki elsőként hajtott végre sikeres szívkoszorúér-műtétet, ezt mondta: „Saját klinikai kutatási területemen voltaképpen minden úttörőnek számító előrehaladást a szívkoszorúér-műtét terén annak köszönhettem, hogy állatokon folytathattam kísérleteket.”

Dr. Zaven Khachaturian, az egyesült államokbeli National Institute of Aging vezetője az Alzheimer-kórról ezt mondta: „Nyolc évvel ezelőtt még a nullponton voltunk. Az  Alzheimer-kór kutatása tekintetében azért értünk el hihetetlen előrehaladást, mert az agyműködés terén rengeteget fektettünk az alapvető kutatásba az 1930-as évekig visszamenően.” A munka nagy része állatokra is kiterjedt, és az orvos megjegyezte, hogy a folyamatos előrehaladásban az állatok játszották a kulcsszerepet.

Az AIDS és a Parkinson-kór

A leginkább döntő fontossággal bíró kutatás, ami jelenleg nagy erőbedobásra készteti az orvosokat és az immunológusokat, egy olyan oltóanyag előállítására irányul, amely sikeresen tudná gyógyítani a halálos kimenetelű AIDS-t, ami egyes szakértők becslése szerint csupán az Egyesült Államokban körülbelül 200 000 ember halálát okozza 1991-ig. 1985-ben a New England Regional Primate Center tudósainak sikerült makákó majmoknál izolálni az STLV-3 vírust (a SAIDS-t, ami az AIDS megfelelője majmoknál), és ezzel sikerült más majmokat is megfertőzni. Dr. Norman Letvin, a New England Regional Primate Center immunológusa kijelentette: „Most, hogy a vírust sikerült izolálnunk, van egy állatmodellünk, amely alkalmas arra, hogy mind a majmok, mind az emberek esetében kifejleszthessük az oltóanyagot. Így lehetővé válik, hogy az állatok egy kis számú csoportját felhasználva irányított tudományos vizsgálatok keretében sokkal többet megtudjunk, mintha AIDS-es emberek százait figyelnénk meg.”

A Yerkes Regional Primate Research Center of Atlanta’s Emory Universityn az orvosok rhesus majmokon végzett kísérleteik révén elsőként bizonyították be, hogy lehetséges a Parkinson-kór gyógyítása céljából dopamint termelő szöveteket átültetni az agyba. 1985 óta idegsebészek több műtétet is végrehajtottak az embereken az Emory Egyetem Kórházában. Az orvosok úgy érzik, hogy sikerült áttörést elérniük e betegség gyógyítása terén.

Az embernek tehát állatokra volt szüksége ahhoz, hogy tisztázni tudja saját nyugtalanító kérdéseit a tekintetben, hogy miképp tudja saját tökéletlen életét meghosszabbítani, még ha csak átmenetileg is. Az állatok orvoskutatási célra való felhasználása jelentős erkölcsi és etikai vitakérdéseket vet fel, amelyekre nem is olyan egyszerű megadni a választ.

[Kiemelt rész az 5. oldalon]

Állatkísérletek — Ősi gyakorlat

AZ emberi élettan megértése céljából orvosok és tudósok által különféle állatokon végzett széles körű tudományos kísérletezése nem kivételes eset a mi XX. századunkban. Már legalább 2000 éves múltra tekint vissza az állatokon végzett orvostudományos munka. Az egyiptomi Alexandriából származó feljegyzésekből kitűnik, hogy időszámításunk előtt a III. században Erasistratus, filozófus és tudós, állatokon tanulmányozta az egyes szervek működését, és úgy találta, hogy ezeket a megállapításokat az emberekre is lehet vonatkoztatni. A IV. században élt híres görög tudós, Arisztotelész az állatok tanulmányozása során értékes adatokat nyert az emberi szervezet felépítéséről és működéséről. Ötszáz évvel később Galenus, görög orvos majmok és disznók tanulmányozása révén alátámasztotta azt az elméletét, hogy a véredények, az erek vért szállítanak, és nem levegőt.