„A feje tetején álló fa”

EZ A gúnyneve az afrikai majomkenyérfának. Amikor kizöldül és kivirágzik, igen szép látványt nyújt a majomkenyérfa. De télen a tömör törzsből rövid, csupasz ágak merednek az égnek, és olyan látványt nyújtanak, mintha a fejére lenne állítva a fa és gyökerei felül lennének.

Botswana északi részén van egy majomkenyérfa csoport, amelyet Hét Nővérnek neveztek el. Ezt Thomas Baines, festőművész és kutató is lefestette a XIX. században. Ha Baines több mint százéves festményét összehasonlítjuk a mai majomkenyérfákkal, igen kevés eltérést fogunk találni.

Ez azt mutatja, hogy a majomkenyérfa igen szívós és hosszú életű. Azt tartják, hogy a legnagyobb fák több ezer évesek. A majomkenyérfa kedveli a forró, száraz afrikai tájakat, és termése sokféle formában hasznosítható. Hüvelyes termésében krétafehér magok ülnek, amelyeknek íze hasonlít a tartármártáshoz. Az elefántok szívesen eszik a fa kérgét és magát a puha fát, amelynek nagy a nedvességtartalma. Az üreges ágak elágazásánál és a fa belsejében képződött üregekben rejtett esővíztárolók találhatók.

A majomkenyérfa egy másik figyelemre méltó vonása az óriási törzs körmérete. Beszámolók szerint Tanzániában, a Kilimandzsáró hegység déli lejtőjén található ezen óriásfák legnagyobb példánya; a fatörzs köbmérete 28 m. Zimbabwéban fedett buszváróhelyként használtak egy kivájt majomkenyérfát, mely alatt több mint 30 ember fért el.

Ellentmondásosnak tűnik, hogy míg az értelmes ember mindössze rövid ideig, hetven évig él, ugyanakkor a „feje tetején álló fa” évezredekig is elél. Szerencsére teljes biztonsággal hihetjük, hogy a minden élőlény Teremtője beteljesíti azt az ígéretét, hogy népének napjai olyanok lesznek, „mint egy fa napjai” (Ésaiás 65:22; Zsoltárok 90:10).