Afrika bámulatos „élet fája”

AZ ÉBREDJETEK! TANZÁNIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

„NEM hiszem, hogy valaha is láttam ehhez hasonlót a világ bármely részén.” Mi volt az, amit Michel Adanson, francia férfi látott, amikor 1749-ben Szenegálba látogatott? Egy fa! Körülbelül 20 méter magas, roppant széles törzsű, és 8 méter átmérőjű. David Livingstone később úgy utalt a fára, mint egy „fejjel lefelé ültetett sárgarépára”.

A legenda szerint „az ördög tövestül kitépte [a fát], az ágait a földbe dugta, és a gyökereit a levegőben hagyta”. Ennélfogva sokan úgy ismerik a fát, mint a „fejjel lefelé álló fa”. Felfedezője után latinul Adansonia digitatának hívják, de legtöbbünk baobabnak hívja, mely az egyik legismertebb fa Kelet-Afrikában, jóllehet magasabb rokonai Madagaszkárban, néhány pedig Ausztráliában is megtalálható.

A fejjel lefelé álló fa

Több órán keresztül kocsikáztunk a tanzániai vidéken át. Öröm volt látni a festői településeket, a szalmatetős lakóhelyeket, a tűzifát fejükön cipelő asszonyokat, a mangófák alatt játszadozó gyermekeket és a marhájukat gondozó néhány marhapásztort. Végre megpillantjuk azt, amit Adanson látott még a XVIII. században.

„Ott vannak!” — kiált Margit. Masszív, méltóságteljes baobabfák tűnnek fel itt-ott a trópusi Afrika szárazabb részein. A szavannában honos, a part mentén, sőt a Kilimandzsáró-hegy lejtőin. „Egyetlen fához sem hasonlít, amit valaha is láttam” — fűzi hozzá egyik társunk. A szürkés és óriási baobabfa olyan növény, melynek kérge 5-10 centiméter vastag. „Tényleg úgy néz ki, mint egy fejjel lefelé ültetett fa!” Az év legnagyobb részében, a hat-hét hónapig tartó száraz évszakban a fának egyáltalán nincsenek levelei. Hogyan marad életben? Miért nem kérdezünk meg valakit, aki tudhatja?

Átutazóban a baobab földjén végül szóba elegyedünk Shemmel, egy bennszülöttel. „Tudjátok — mondja a férfi —, ez egy palackfa.” Palackfa? „Igen, a rövid, esős évszakban a fa szivacsos rostjai nagy mennyiségű vizet szívnak fel, mely a száraz évszak idejére a törzsben raktározódik.” A Baobab—​Adansonia Digitata című kiadvány megjegyzi: „A törzs teteje általában üreges, az eső és a harmat itt gyűlik össze, s lehet, hogy több kilométeres körzetben ez az egyetlen rendelkezésre álló vízforrás . . . A törzsnek nagy a víztartalma. Becslések szerint egy körülbelül 200 köbméteres fa 140 000 liter vizet tartalmaz . . . A törzsből jókora darabokat is ki lehet vágni, és ivásra alkalmas vizet lehet nyerni belőlük.” Shem így viccelődik: „Hatalmas fa, de a szíve lágy.” Addigra több falubeli is közeledett, és áhitattal hallgatták a beszélgetést. „Tudtad, hogy a baobab az élet fája?” — kérdezi Emmanuel.

Az „élet fája”

Sok bennszülött számára a fa Isten ajándéka. Miért? „Először is nagyon sokáig képes élni. Talán ezer évig, vagy még tovább — folytatja egy falubeli. — Ellát minket élelemmel, vízzel, ruházattal, tetőnek való anyaggal, ragasztóval, gyógyszerrel, menedékkel, nyaklánccal, sőt még édességgel is a gyermekek számára.” És tűzifával? „Azzal nem, mert a kéreg túl nedves a benne tárolt víztől. Általában más fákat keresünk erre a célra.” A fiatal Daniel ezt mondja: „De a kérget arra használjuk, hogy madzagot és kötelet készítsünk belőle.” Sőt mi több, hálót, fonatot, szövetet, sapkát, kenut, tálcát, dobozt, kosarat és papírt is készítenek belőle. A kéreg hamuját trágyának lehet használni, és sokan szappant készítenek belőle. „A fiatal hajtásokat és leveleket megesszük — teszi hozzá az egyik fiatal anyuka, aki a hátán hordja a kisbabáját. — A magokat is megpörköljük, és kávénak használjuk. A mag húsából sört készítünk, valamint olajat is lehet sajtolni belőle.”

A rövid, esős évszakban a fa gyönyörű, fehér virágokat hoz. Az illatuk nem annyira jó, mint amennyire szép a látványuk! Késő délutántól kezdve nem sokkal a naplemente utánig terjedő időszak alatt kezdenek nyílni, majd másnap reggelre teljesen kinyílnak. Így az éjszaka folyamán a gyümölcsevő repülőkutyák (nagydenevérek) meghívást kapnak a beporzásra. A bennszülöttek a virágport összekeverik vízzel, és így ragasztónak használják. A hosszú (40 centiméteres) termés szárakon lóg le. Megérintjük a zöldes termést, és olyan, mintha bársony lenne. Úgy néz ki, mint egy majom farka. „Á, hát ezért hívják a fát még majomkenyérfának!” Levágjuk a termést és megnézzük a belsejét? Miért ne?

„Tisztított borkőfa”

A termésben a magvakat fehér, savanykás hús veszi körül, mely C-vitaminban, B₁-vitaminban és kalciumban nagyon gazdag. A terméshúst sütésnél a tisztított borkő helyett használhatják fel. Ezért is hívják néhányan borkőfának. Shem ezt mondja: „Néha italokat készítünk a terméshúsból. Olyan íze van, mint a citromnak.” Ezért van, hogy mások meg citromfának hívják. Mi másra használják még?

Shem így válaszol: „A fának szinte minden részét felhasználjuk. A termés héját úszónak, vízmerítőnek és leveses csészének használjuk, valamint jó patkányfogó is készíthető belőle. Amikor a marháinkat zavarják a rovarok, egyszerűen csak elégetjük a termés húsát, és a füst rovarirtóként szolgál. Időnként összekeverjük a terméshús őrleményét tejjel, és kiváló joghurtot nyerünk belőle.” Mit mondhatunk a gyógyszerről? „Persze a fa jelenti a patikánkat is” — nevet Shem.

A baobabpatika

Mire használjátok? „Mindenre!” Sokféle felhasználása miatt nem csoda, hogy sok helybeli tiszteli a fát, fél tőle, igen, még imádja is. Azt vesszük észre, hogy a szoptatós anyák összekeverik a terméshús porát tejjel, és azt adják a kisbabájuknak, hogy kicsinyeiknek ne fújódjon fel a hasuk, és megóvják őket a vérhastól és a láztól. A fából készült „orvosságot” a helyi piacokon árulják, és állítólag gyógyítja a gyulladásokat, a fogfájást és más betegségeket. Helyi viszonylatban a vérszegénység, a hasmenés, az influenza, az asztma, vesegondok, légzési zavarok, sőt daganatok kezelésére használják.

Ezt a rendkívüli fát természetesen mítoszok és legendák övezik. Egyesek úgy vélik, hogy „nem lehet eladni azt a farmot, amelyen [baobabfa] áll, mivel a közhit szerint a jelenléte jó előjel . . . Egy másik történet úgy szól, hogy egy Oroszlán fel fog falni mindenkit, aki annyira elhamarkodott, hogy leszakít egy virágot a fáról. Nézetük szerint a virágokban szellemek lakoznak. Azt is beszélik, hogy az a víz, amelyben áztatják és kavargatják a fa magvait, védelmet nyújt a krokodiltámadásokkal szemben, valamint az, aki iszik a kéregfőzetből, hatalmas és erős lesz” (Baobab—Adansonia Digitata).

Édesség a gyermekek számára

Sok új dolgot tanultunk a baobab földjén élő bennszülöttektől. Dar es Salaamban most megpillantjuk Navinát, Sumát és Kevint. Találd ki, mit rágnak és mit szopogatnak. Baobabmagvakat! A piros színű magvakat édességként árulják az út mentén, és úgy tűnik, ezek a gyermekek szeretik. „Savanyú?” „Egy kicsit, de nekünk ízlik! — mondják a gyermekek egyhangúlag. — Légy szíves, vegyél! Kóstold meg!” Igen, miért is ne kóstolnék meg valamit Afrika „élet fájából”?

[Kép a 24. oldalon]

A baobabfa, mely sok mindenre hasznos

[Kép a 24. oldalon]

Magvak, melyeket édességnek használnak, és megpörkölik kávé gyanánt

[Kép a 25. oldalon]

Virágai nagyok

[Kép a 25. oldalon]

A száraz évszakban lombtalan