Amit a fajokról tudunk

AMIKOR az európaiak kb. 500 évvel ezelőtt hajóra szálltak és elindultak föld körüli felfedező útjukra, kíváncsiak voltak, milyen emberekkel fognak majd találkozni. Ugyanis legendák terjengtek olyan óriásokról, akik képesek begyalogolni az óceánok vizébe és félkézzel szétmorzsolni egy hajót. Tűznyelő, kutyafejű emberek is szerepeltek a mesékben. Vajon találkoznak-e ilyen mesés „zord külsejű”, nyers húst evő emberekkel, akiket a széles, előrenyúló ajkuk véd a naptól? Vagy esetleg száj nélküli emberekre fognak bukkanni, akik úgy tartják fenn életüket, hogy almát szagolgatnak? És mi a helyzet azokkal a nagy fülűekkel, akiknek a fülük szárnyként szolgál, vagy azokkal, akik állítólag a hátukon feküsznek egyetlen óriási lábuk árnyékában?

De amikor átszelték a tengereket, megmászták a hegyeket, átküszködték magukat a dzsungeleken, hosszú és fárasztó utat tettek meg a sivatagokon át, végül is sehol sem találtak ilyen különös lényeket. Ehelyett a felfedezők meglepődve tapasztalták, hogy az ottani emberek nagyon is hozzájuk hasonlók. Kolumbusz Kristóf ezt írta: „Ezeken a [nyugat-indiai] szigeteken nem találtam egyetlen emberi óriást sem, ahogy sokan várták volna, ellenkezőleg, mindezek a népek jó megjelenésűek . . . Vagyis sem rémséges alakot, sem ehhez hasonlókat nem találtak, kivéve . . . egy olyan embercsoportot . . . amely emberhússal élt . . . De ők sem torzabbak a többieknél.”

Az emberiség osztályozása

A felfedező utak eredményeként eltűntek a tündérmesék és a mítoszok világából az emberi sokféleségről szóló elképzelések. A népeket meg lehetett figyelni és tanulmányozni lehetett őket. Sőt a tudósok megpróbálták különféle osztályokba sorolni őket.

1735-ben a svéd biológus, Linné Károly kiadta a Systema Naturae című könyvét. Ebben az embert Homo sapiens-nek keresztelte el, amely szó szerint „bölcs ember”-t jelent. Egy író szerint ez a név talán a legostobább és legönteltebb név, amelyet valaha is valamely fajnak adtak! Linné az emberiséget öt csoportra osztotta az alábbi leírás szerint:

AFRIKAI: Fekete, flegmatikus, nyugodt; haja fekete, göndör; bőre selymes tapintású; orra lapos, ajka telt, húsos; ravasz, nemtörődöm, hanyag; zsírral keni magát; a szeszélyek irányítják.

AMERIKAI: Rézbőrű, lobbanékony, egyenes testtartású; haja fekete, sima, vastag; orrlyuka széles; arca szigorú; szakálla ritkás; makacs, elégedetlen; szép vörös vonalakkal festi magát; a szokások rabja.

ÁZSIAI: Mélabús, szigorú; haja fekete, szeme sötét; kimért, gőgös, mohó; laza ruhákat visel; vélemények irányítják.

EURÓPAI: Fehér bőrű, szőke, heves vérmérsékletű, izmos; haja szőke, barna, leomló; szeme kék; kedves, éles eszű, leleményes; testre feszülő ruhát visel; törvények irányítják.

VADEMBER: Négylábú, néma, szőrös.

Jegyezzük meg, hogy bár Linné az emberi nemet genetikailag szerzett tulajdonságok (bőrszín, hajszerkezet stb.) alapján csoportosította, a személyiségbeli tulajdonságok tekintetében elfogult volt. Linné azt állította, hogy az európaiak „kedvesek, éles eszűek, leleményesek”, míg az ázsiaiak az ő leírása szerint „kimértek, gőgösek, mohók”, az afrikaiak pedig „ravaszak, nemtörődöm [emberek], hanyagok”!

Linnének nem volt igaza. A rasszok modernkori csoportosításában nincs helye ilyen nem biológiai személyiségbeli vonásoknak, mivel a tudományos kutatásból kiderült, hogy minden emberi népcsoporton belül az emberi alkat előbb említett összes formája előfordul, és az intelligencia is hasonló széles skálán mozog. Más szóval, minden emberi rasszban egyformán megtalálhatók a pozitív és a negatív tulajdonságok is.

A modern rendszerek gyakran három csoportba sorolják az embereket, méghozzá szigorúan a testi különbségek alapján. Ezek a következők: 1. kaukázusiak, akiknek világos bőrük és egyenes vagy hullámos hajuk van; 2. mongoloidok, akiknek sárgás bőrük és belső szemzugukban mongolredőjük van; és 3. negroidok, akiknek sötét bőrük és gyapjas hajuk van. De nem mindenki sorolható be egyértelműen ezen kategóriákba.

Például a dél-afrikai szanok és koikok rézbőrűek, gyapjas hajúak és mongoloid arcvonásuk van. Egyes indián népeknek bőrszíne sötét, de kaukázusi arcvonásaik vannak. A bennszülött ausztrálok sötét bőrszínűek, de gyapjas hajuk gyakran szőke. A mongolok közül egyeseknek kaukázusi szemük van. Nem lehet tehát éles határvonalat húzni közöttük.

E nehézségek miatt több antropológus egyszerűen feladta a küzdelmet, hogy megpróbálja besorolni az emberiséget bizonyos csoportokba, azt állítván, hogy a „rassz” szónak tudományosan nincs értelme és értéke.

UNESCO nyilatkozatok

A rassz témakörben talán a leghitelesebb tudományos nyilatkozatok az UNESCO (az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) által összehívott szakértői csoport részéről hangzottak el. 1950-ben, 1951-ben, 1964-ben és 1967-ben tartottak értekezletet, amelyen antropológusokból, zoológusokból, orvosokból, anatómusokból és másokból álló nemzetközi bizottság vett részt, és közösen négy megállapítást tettek a rasszokra vonatkozóan. A végső nyilatkozat a következő három pontot hangsúlyozta ki:

A „Minden ma élő ember ugyanahhoz a fajhoz tartozik, és ugyanabból a törzsből származik.” Ezt az állítást egy sokkal kiválóbb szaktekintély is megerősítette. A Biblia ezt mondja: „[Isten] egy emberből [Ádámból] alkotta meg az emberek minden nemzetét, hogy lakozzanak a föld egész színén” (Cselekedetek 17:26).

Az UNESCO nyilatkozat így folytatódik:

B „Az emberi nem felosztása ’rasszokra’ részben hagyományos, részben önkényes, de nem jelent semmilyen hierarchiát . . .”

C Jelenlegi biológiai ismeretünk alapján a kulturális vívmányokat nem a genetikai adottságokban rejlő különbségeknek tulajdoníthatjuk. A különböző népek vívmányaiban mutatkozó eltérések kizárólag a kulturális történelmüknek tudhatók be. Úgy tűnik, hogy ma a világ népeinek egyforma biológiai képességük van arra, hogy bármilyen civilizációs szintet elérjenek.”

A fajelmélet átka

Nincs semmi alapja annak a hiedelemnek, hogy veleszületett képessége folytán bármelyik emberfajta is felsőbbrendű lenne a másiknál, s ennélfogva jogosan uralkodhatna a másik felett. Sajnos, az emberek nem mindig a tényekkel összhangban cselekszenek. Vegyük szemügyre például: az afrikai rabszolga-kereskedelmet.

Amikor az európai nemzetek gyarmatbirodalmakat alapítottak, gazdaságilag igen kifizetődőnek bizonyult a bennszülöttek kizsákmányolása. De rögtön jelentkezett a paradoxon. Több millió afrikait elhurcoltak otthonából, elszakították őket szeretteiktől, láncra verték és megkorbácsolták őket, bélyeget sütöttek bőrükbe, és miként az állatok, ők is adásvétel tárgyai voltak, és fizetés nélkül, a halálukig dolgoztatták őket. Nos, hogyan tudták ezt erkölcsileg öszeegyeztetni hitnézetükkel azok a nemzetek, amelyek állítólag keresztényeknek vallották magukat, és amelyeknek úgy kellett volna szeretni felebarátaikat, mint önmagukat? (Lukács 10:27)

Erre csak egy megoldás kínálkozott: áldozataikat megfosztották emberi mivoltuktól. Az egyik antropológus így érvelt az 1840-es években:

„Ha a négerek és az ausztrálok nem embertársaink és nem ugyanabból az emberi családból származnak, hanem egy alacsonyabb rendből, és ha a velük kapcsolatos kötelességeinket . . . nem olyan pozitív parancs fényében vizsgáljuk, mint amelyen a keresztény világ erkölcse nyugszik, akkor az ezekkel a törzsekkel való kapcsolataink alig fognak különbözni azoktól a kapcsolatoktól, amelyek elképzelésünk szerint az orángutánfajták és az emberi nem között állnak fenn.”

Azok, akik annak az eszmének a hívei voltak, hogy a nem fehér bőrűek nem érik el egészen az emberi szintet, Darwin evolúciós elméletébe kapaszkodtak. Érvelésük szerint a gyarmati népek az evolúciós létra alacsonyabb fokán álltak, mint a fehérek. Mások szerint viszont a nem fehér bőrűek egy más evolúciós folyamat eredményei, és nem teljesen emberek. Olyanok is akadtak, akik a Bibliát idézték úgy csűrtek-csavartak bizonyos írásszövegeket, hogy azzal fajgyűlölő nézetüket alátámasszák.

Természetesen sokan nem voltak hajlandók egyetérteni ezzel a gondolkodásmóddal. A rabszolgarendszert a világ legtöbb országában eltörölték. De a faji megkülönböztetés, az előítélet és a fajelmélet fennmaradt, és kiterjesztették olyan etnikai csoportokra is, amelyek csak az emberek képzeletében számítanak külön rassznak. Az egyik zoológus professzor ezt mondta: „Mivel úgy tűnik, mindenkinek joga van különböző rasszokat kreálni ahogy épp a fantáziája kívánja, a politikusok, tanácsadó ügyvédek és közönséges kalandorok elkezdtek faji megkülönböztetéseket felállítani. Megtévesztő faji megjelöléseket találtak ki, hogy a ’tudomány’ látszatát keltve ezekkel támasszák alá kedvenc nézeteiket és előítéleteiket.”

Ennek egyik elrettentő példája a náci Németország fajüldöző politikája. Bár Adolf Hitler büszke volt az árja fajra, biológiailag ennek semmi alapja sincs, és soha nem is volt. Például élnek szőke, kék szemű zsidók Svédországban, de vannak néger zsidók is Etiópiában és mongoloid zsidók Kínában. Ettől függetlenül a zsidók másokkal együtt egy fajgyűlölő politika áldozatai lettek. Ez a politika vezetett a koncentrációs táborok és a gázkamrák felállításához, és hatmillió zsidó és mások, pl. lengyel és orosz származású szláv népek kiirtásához.

[Oldalidézet az 5. oldalon]

A tudományos kutatás feltárta, hogy minden egyes emberi népcsoporton belül megtaláljuk az intelligenciának ugyanazt a sokféleségét

[Oldalidézet a 6. oldalon]

‘Politikusok, tanácsadó ügyvédek és közönséges kalandorok megtévesztő faji megkülönböztetéseket találtak ki, hogy a „tudomány” látszatát keltve ezekkel próbálják alátámasztani kedvenc elképzeléseiket és előítéleteiket’

[Kép a 7. oldalon]

Amint ez a hirdetmény mutatja, az afrikaiak eladása és reklámozása úgy történt, mintha állatok lettek volna