Miért ilyen nagy horderejű vitakérdés a rassz?
AMIÓTA csak kezdetét vette a feljegyzett történelem, az „ők” és „mi” fogalma uralta az emberek gondolkodását. Sokan meggyőzték önmagukat arról, hogy egyedül ők a mindent helyes módon végző, rendes emberek. Ezt nevezik a tudósok etnocentrizmusnak, amely azt a fogalmat takarja, hogy valaki csak a saját népét és módszerét tartja értékesnek.
Az ókori görögök például nem tekintették sokra a „barbárokat”, amely kifejezéssel az összes nem görögöt illették. A „barbár” szó onnan származik, hogy az idegen nyelvek úgy hangoztak a görög fülnek, mint sok érthetetlen „bar-bar”. A görögök előtt az egyiptomiak, utánuk pedig a rómaiak is felsőbbrendűnek érezték magukat más népekkel szemben.
A kínaiak századokon keresztül Zhong Guó, vagy Közép Királyság névvel illették országukat, mert meg voltak győződve arról, hogy Kína a föld, sőt talán a világegyetem közepe. Később, amikor vörös hajú, zöld szemű és pirospozsgás misszionáriusok érkeztek Kínába, a kínaiak „idegen ördögöknek” bélyegezték őket. Hasonló módon Európában és Észak-Amerikában, amikor először megjelentek a keletiek, ferde szemük és némely furcsának tartott szokásuk a gúnyolódások és gyanúsítgatások könnyű céltábláivá tette őket.
Érdemes figyelembe venni azonban egy lényeges tényezőt, amint a The Kinds of Mankind című könyv mondja: „Hinni valakinek a [rasszbeli] felsőbbrendűségében, vagy megkísérelni bizonyítani azt tudományos tények felhasználásával, nem ugyanaz.” Viszonylag újak azok a törekvések, amelyek azt az állítást kísérlik bizonyítani, hogy az egyik rassz felsőbbrendű a másiknál. Ashley Montagu antropológus írta, hogy „az a felfogás, amely szerint az emberiségnek olyan természetes vagy biológiai rasszai vannak, amelyek értelmileg ugyanúgy különböznek egymástól, mint fizikailag, egy olyan elmélet, amelyet csak a tizennyolcadik század végére fejlesztettek ki”.
Miért került a rasszbeli felsőbbrendűség vitakérdése ennyire előtérbe a XVIII. és a XIX. század folyamán?
A rabszolga-kereskedelem és a rassz
A fő ok az, hogy a jövedelmező rabszolga-kereskedelem akkor hágott a tetőfokára. Afrikaiak százezreit hurcolták el erőszakkal Európába és Amerikába, s taszították rabszolgaságba abban az időben. Gyakran családokat téptek szét, férfiakat, asszonyokat és gyermekeket szállítottak el a világ különböző részeire, hogy soha többé ne lássák újra egymást. Hogyan tudták igazolni a magukat kereszténynek valló rabszolga-kereskedők és rabszolgatartók az ilyen embertelen cselekedeteket?
Azon felfogás terjesztésével, hogy a fekete afrikaiak természetes módon alsóbbrendűek. „Hajlok arra a feltételezésre, hogy minden néger és általában minden más emberfaj, természetes módon alsóbbrendű a fehérekhez képest” — írta David Hume, XVIII. századi skót filozófus. Hume valójában azt állította, hogy senki sem találhat „tehetséges iparosokat közöttük [a négerek között], sem művészeket, sem tudósokat”.
Az ilyen állítások azonban tévesek. A The World Book Encyclopedia (1973) megjegyezte: „Sok száz évvel ezelőtt magasan fejlett néger királyságok léteztek Afrika különböző részein . . . Egy néger—arab egyetem virágzott a nyugat-afrikai Timbuktuban 1200 és 1600 között, és híres volt Spanyolország, Észak-Afrika és Közel-Kelet minden részén.” Akik azonban belekeveredtek a rabszolga-kereskedelembe, gyorsan magukévá tették az olyan filozófusok felfogását, mint Hume, hogy a feketék egy alsóbbrendű rasszt alkotnak a fehérekhez képest, sőt valójában félig állatok.
A vallás és a rassz
A rabszolga-kereskedők figyelemre méltó támogatást kaptak rasszista nézeteik ápolásához a vallási vezetők részéről. A római katolikus pápák ediktumai már az 1450-es évek elején szentesítették a „pogányok” és a „hitetlenek” leigázását és rabszolgává tételét, hogy „Isten Királysága” számára megmentsék „lelkeiket”. Az egyház áldásának birtokában az első európai felfedezők és rabszolga-kereskedők nem éreztek lelkiismeret-furdalást a bennszülöttekkel szembeni brutális bánásmódjuk miatt.
„Az 1760-as években, majd a következő számos évtizedben a feketék rabszolgaságát szentesítették a katolikus, az anglikán, a lutheránus, a presbiteriánus és a református egyházi emberek és teológusok — mondja a Slavery and Human Progress című könyv. — Egyetlen modern egyház vagy szekta sem próbálta eltántorítani tagjait attól, hogy fekete rabszolgákat tartsanak, vagy velük üzérkedjenek.”
Noha az egyházak némelyike egyetemes keresztény testvériségről szónokolt, azonban támogatták azokat a tanításokat, amelyek szították a faji ellentéteket. Az Encyclopaedia Judaica például megállapítja, hogy „a spanyolok csak hosszadalmas küzdelmek és teológiai viták után fogadták el, hogy azok a bennszülött rasszok, amelyeket Amerikában találtak, emberként lelket is kaptak”.
Következésképpen, amíg az ilyen bennszülött rasszok „lelkei” nem lettek megmentve a keresztényiségre való térítés által, mindegy volt, hogyan bántak velük fizikailag. A feketék helyzetét látva, számos vallási vezető úgy érvelt, hogy őket valamiféle Istentől jövő átok sújtja. Annak érdekében, hogy ezt megpróbálják bizonyítani, félremagyarázták az Írásokat. Robert Jamieson, A. R. Fausset és David Brown lelkészek a következőt jelentik ki bibliamagyarázatukban: „Átkozott Kanaán [1Mózes 9:25] — ez az ítélet a kánaániták elpusztításával, Egyiptom megalázásával, és az afrikaiak, Kám leszármazottainak rabszolgaságával teljesedett be” (Commentary, Critical and Explanatory, on the Whole Bible).
Olyan tanítás, hogy a fekete rassz ősapja meg lett átkozva, a Bibliában egyszerűen nem található. Az igazság az, hogy a fekete rassz Khústól származik, nem pedig Kanaántól. A XVIII. században John Woolman kétségbe vonta, hogy ez a bibliai átok igazolja a feketék rabszolgává tételét és a természetes jogaiktól való megfosztásukat: „a feltételezés túl otromba ahhoz, hogy bármely olyan egyén elméje befogadja, aki őszintén vágyik arra, hogy szilárd alapelvek kormányozzák gondolkodását.”
Az áltudomány és a rassz
Az áltudomány hangja is hozzájárult a feketék alsóbbrendűségéről alkotott elmélet támogatásához. Joseph de Gobineau, XIX. századi francia író Az emberi fajok egyenlőtlenségéről című könyve fektette le az alapot számos azt követő, hasonló mű számára. Ebben a könyvben Gobineau három különálló rasszra osztotta fel az emberiséget, felsőbbrendűség szerinti ereszkedő sorrendben: fehér, sárga és fekete. Azt állította, hogy mindegyik rassz egyedi tulajdonságait a vér hordozza, ezért a vegyes házasságok okozta bármilyen keveredés korcsosulással és a felsőbbrendű tulajdonságok elvesztésével jár.
Gobineau szerint létezett valaha egy tiszta rassz: fehér, magas, szőke hajú, kék szemű emberekből állt, akiket árjáknak nevezett. Az árják voltak azok — bizonygatta —, akik bevezették a civilizációt, és a szanszkrit nyelvet Indiában, valamint az árják voltak azok, akik megalapították a civilizációt az ókori Görögországban és Rómában. Azonban az alsóbbrendű helybeli emberekkel kötött vegyes házasságok következtében ezek az egykor oly dicsőséges civilizációk elvesztek, az árja rassz tehetségével és nagyszerű tulajdonságaival egyetemben. A tiszta árjákhoz még legközelebb álló embereket — állította Gobineau — Észak-Európában lehet találni, nevezetesen a nordikus és a tágabb értelemben vett germán népek között.
Gobineau alapgondolatai — a három rasszra való felosztás, a vérből levezetett származás, az árja rassz — minden tudományos alapot nélkülöznek, és nem találnak elismerésre napjaink tudományos társadalmában. Mindamellett némelyek készek voltak gyorsan elfogadni azokat. Közöttük volt egy angol személyiség, Houston Stewart Chamberlain, aki annyira beleszeretett Gobineau gondolataiba, hogy Németországban telepedett le, és kiállt amellett, hogy kizárólag a németek által van remény a tiszta árja rassz megtartására. Nem is kell mondani, hogy Chamberlain írásai nagy olvasótábort vonzottak Németországban, és a következmények borzalmasak voltak.
A rasszizmus borzalmas következményei
A Mein Kampf (Harcom) című könyvében Adolf Hitler azt állította: a germán rassz az árja szuperrassz, amelynek az a rendeltetése, hogy uralja a világot. Hitler úgy érezte, hogy a zsidók — akikről azt mondta, hogy felelősek voltak a német gazdaság szabotálásáért — akadályt jelentenek e dicsőséges rendeltetés megvalósulásában. Ennek következménye volt a zsidók és más európai kisebbségek irtása, amely vitathatatlanul az emberi történelem egyik legsötétebb fejezete. Ilyen katasztrofális kimenetele lett a rasszista elméleteknek, beleértve Gobineau és Chamberlain elméleteit is.
Az ilyen borzalmak azonban nem korlátozódtak csupán Európára. Az óceánon túl, az úgynevezett új világban, ugyanilyen fajta megalapozatlan elméletek több nemzedéken keresztül okoztak mérhetetlenül sok szenvedést ártatlan embereknek. Noha az afrikai rabszolgákat a polgárháború után végül felszabadították az Egyesült Államokban, sok államban hoztak számos olyan törvényt, amelyek eltiltottak a feketéktől más állampolgárok számára élvezhető kiváltságokat. Miért? Mert a fehér állampolgárok azt hitték, hogy a fekete rassznak nincs meg az értelmi képessége a közigazgatásban és a kormányban való közreműködéshez.
Hogy a faji érzések milyen mélyen gyökereztek, jól szemlélteti a vegyes házasságokat érintő egyik törvény kapcsán megtörtént eset. Ez a törvény tiltotta a feketék és a fehérek közötti házasságot. A bíró azt mondta egy párnak, akik megszegték ezt a törvényt: „A Mindenható Isten fehér, fekete, sárga, maláj és vörös rasszokat teremtett, és különböző földrészekre helyezte őket. Ha nem avatkoznának bele az Ő elrendezésébe, nem lenne ok az ilyen házasságokra.”
A bíró ezt nem a XIX. században, és nem egy elmaradott helyen mondta, hanem 1958-ban — és nem messzebb, mint 100 kilométerre az USA Capitoliumától! Az USA Legfelsőbb Bírósága valójában csak 1967-ben hatálytalanította a rasszok közötti házasságot tiltó törvényt.
Az ilyen megkülönböztető törvények — csakúgy, mint az iskolákban, templomokban és más közintézményekben történő elkülönítések, valamint a munka- ill. lakóhelyi megkülönböztetés — polgári elégedetlenséghez, tüntetésekhez és erőszakhoz vezettek, amelyek a mindennapi élethez hozzátartozó jelenségekké váltak az Egyesült Államokban s más helyeken. Az élet és a tulajdon lelkiismeretlen pusztítása, a kínzások, a gyűlölet, valamint a személyes megaláztatások, szenvedések mint okozat, kizárólag az úgynevezett civilizált társadalom szégyenének és gyalázatának tekinthetők.
Ezért a rasszizmus az emberi társadalmat sújtó, egyik legmegosztóbb erővé vált. Bizonyosan mindannyiunk hasznára válik, ha megvizsgáljuk tulajdon szívünket, és megkérdezzük önmagunktól: Elutasítok minden olyan tanítást, amely azt hirdeti, hogy az egyik rassz felsőbbrendű a másiknál? Igyekszem megszabadulni bármilyen, esetleg még meglévő, faji felsőbbrendűségi érzéstől?
Azt a kérdést is helyes feltennünk: Milyen remény van arra, hogy a faji előítéletek és ellentétek — melyek annyira eluralkodtak napjainkban — egyszer majd teljesen megszűnnek? Vajon képesek különböző nemzetiségű, nyelvű és szokásokkal rendelkező emberek békében élni egymással?
[Kép a 7. oldalon]
A feketéket sok fehér félig állatnak tekintette
[Forrásjelzés]
Reprodukció a DESPOTISM—A Pictorial History of Tyranny című műből
[Kép a 8. oldalon]
A náci haláltáborok a rasszista elméletek katasztrofális következményei voltak
[Forrásjelzés]
U.S. National Archives photo