’És a fal leomlott!’

„KI HITTE volna?” „Álmodni sem mertem volna, hogy ez még az én életemben bekövetkezik!” Mi váltotta ki ezeket a szavakat? 1989. novembertől kezdődően a szégyenteljes berlini fal lebontása és mindannak felszámolása, amit ez jelképezett.a A kelet-berliniek csak úgy özönlöttek át Nyugat-Berlinbe, egyesek azért, hogy megízleljék a kapitalizmus nyújtotta költséges szórakozást, mások viszont, hogy találkozzanak rég nem látott hozzátartozóikkal.

A védőgátban támadt ezen rés megnyitotta a zsilipeket. Sokan úgy vélekedtek, hogy Kelet-Európa soha többé nem lesz a régi.

Véget ért a hidegháború?

A berlini fal leomlásánál sokkal jelentősebb volt az ideológiai fal leomlása, amely elválasztotta Keletet Nyugattól. Hirtelen azt tapasztaltuk, hogy nincs többé hidegháború. David Hackworth, az Egyesült Államok hadseregének nyugállományba vonult ezredese ezt írta a Newsweek-ben: „A hidegháború véget ért. Még a mindenre elszánt komcsigyűlölők is elismerik: vége a hidegháborúnak.”

A német Stuttgarter Zeitung újság szerint a NATO (Észak-atlanti Szerződés Szervezete) az 1990 júliusában Londonban megtartott értekezletén szintén elismerte a hidegháború végét. „Az Atlanti Szövetség végérvényesen búcsút mond a hidegháborús korszaknak” cím alatt a The German Tribune idézi a stuttgarti újság szavait: „A [szovjet tömb országaival való] 41 évi szembenállás után a NATO 16 vezetője új stratégiát dolgozott ki és véglegesen búcsút mondott a hidegháborús korszaknak . . . Az ellenségeskedést a partneri kapcsolatnak kell felváltania . . . A biztonságot és stabilitást . . . többé nem katonai eszközökkel, hanem elsősorban az egyensúly megteremtésével, a párbeszéddel és az összeurópai együttműködéssel kell biztosítani.” A békét veszélyeztető konfliktus színtere ezzel áttevődött Európából Közel-Keletre.

A demokráciának ára van

Legújabban a demokrácia, vagyis a nép ún. szabad választása lett korunk politikai divatja. És szinte mindenki igyekszik a győztes mozgalomhoz csatlakozni. De ennek ára van. A Kelet és a Nyugat, illetve annak kapitalista demokráciája közötti barátságosabb kapcsolatok sokba kerülnek. Az Asiaweek című folyóiratban a főcikk ezt írta: „Azok az országok, amelyek már aligha nevezhetők a szovjet tömb országainak, gazdaságilag mélypontra jutottak . . . A demokrácia áldozatokat kíván. Jóllehet a demokráciának sok erénye van, de a tökéletes stabilitás nem tartozik ezek közé.” Kik fizetik meg annak az árát, hogy szabadabb, demokratikus társadalom jön létre, ahogy ezt emlegetik?

Lengyelországban, Kelet-Németországban és másutt is milliók azt tapasztalják, hogy a központilag szabályozott gazdaságról egy piacgazdasági rendszerre történő áttérés munkanélküliséggel és nehézséggel jár együtt. Amikor az egyes iparágak megpróbálnak racionalizálódni és versenyképesebbé válni, a munkahelyeken létszámfölösleg támad. A társadalom más szektorait is érzékenyen érinti ez a változás — különösen a hadiipart és a fegyvergyártást. Mennyiben?

Ahogyan a kölcsönös félelem és ellenségeskedés Kelet és Nyugat között alábbhagy, olyan mértékben válik szükségtelenné a nagyszámú haderő fenntartása. Ez viszont azt jelenti, hogy a több ezer katona, valamint azok családja kénytelen alkalmazkodni a polgári élethez és annak minden feszültségéhez. A katonai költségvetés ily módon csökken. A fegyvergyáraknak szóló megrendelések üteme esetleg lelassul és a gyárak kénytelenek átállni más termékek gyártására. Ezzel együtt a dolgozók is kénytelenek esetleg más területekre átmenni és új szakmát tanulni.

Ez a hihetetlen és viharos kelet-európai hátraarc teljességgel új nemzetközi helyzetet teremtett. Hogyan alakult ki mindez?

Döntő fontosságú szavak, döntő fontosságú változások

E változások szempontjából nagyfontosságú volt az, hogy a Szovjetunió átértékelte a benemavatkozási politikával kapcsolatos álláspontját. A szovjetek magyarországi fegyveres beavatkozásának (1956) és a Csehszlovákiába való bevonulásának (1968) a réme mindig ott kísértett a múltban és minden kelet-európai reformtörekvést csírájában elfojtott. De Lengyelországban az 1980-as években, amikor is kezdett kibontakozni a Szolidaritás vezette mozgalom és a nemzet kezdett egyre demokratikusabb rendszerré alakulni, a tapasztalatok azt mutatták, hogy megváltozott a Szovjetunió politikája a katonai beavatkozást illetően. A lengyelországi tapasztalat sejtetni engedte, hogy az egységes kommunista tömbben rések támadtak és lehetővé válhat a békés, fokozatos változás, azonban nem olcsó áron. De vajon mi tette mindezt lehetővé?

Egyes politikai hírmagyarázók szerint a kelet-európai változások leglényegesebb előidézője a Szovjetunió vezetőségében Mihail Gorbacsov miniszterelnök irányítása alatt kibontakozó pragmatikus politika volt. 1990 februárjában kijelentette: „A Szovjetunió Kommunista Pártja bevezette a peresztrojka [a társadalom szerkezetátalakítása] fogalmát és kialakította ennek koncepcióját és politikáját. Ennek kapcsán az egész országban az élet minden szféráját és a lakosság minden rétegét érintő mélyreható, forradalmi változások indultak el . . . Gyors, szokatlan horderejű és természetű változások mennek végbe a peresztrojka keretén belül.”

Az Asiaweek így kommentálta ezt a helyzetet: „Ma, bizonyos hátrányok ellenére, a [gorbacsovi] glasznoszty (nyíltság) és a peresztrojka (szerkezetátalakítás) érdekében megindított kampány felbátorította a reformtörekvéseket Magyarországon, Lengyelországban és a szovjet tömbhöz tartozó más országokban is. Ez a két nagyfontosságú orosz szó: glasznoszty és peresztrojka akkor vonult be a világ szóhasználatába, amikor 1985-ben Gorbacsov átvette a hatalmat a Szovjetunióban. A kommunista világban a kormányzat iránt megváltozott magatartást tükrözték vissza e szavak.

Philippe Marcovici, politikai hírmagyarázó a francia Le Quotidien de Paris konzervatív újságban a csehszlovákiai változásokról szólva elmondta, hogy ezek csakis azért jöhettek létre, mert „hála Moszkvának, egy dolog biztos: A szovjetek nem jószántukból engedték ezt megtörténni: biztosak voltak abban, hogy Csehszlovákia, miként a többi demokrácia is, képes lerázni magáról azt a kényszerzubbonyt, amit ráerőltettek . . . Mind Prágában, mind Kelet–Berlinben a tömegtüntetések változást sürgettek: azok, akik kivonultak az utcákra, kapitulációra és a hatalomból való távozásra kényszerítették a hatóságokat.”

Ennek az lett a következménye, hogy a demokrácia és a függetlenség mint valami politikai St. Helens-vulkán alig néhány hónap alatt kitört egész Európában — Lengyelországban, Kelet-Németországban, Magyarországon, Csehszlovákiában, Bulgáriában és Romániában.

Németország újraegyesítése — Áldás vagy átok?

Európában ezt a kérdést sokan mérlegelik. A két Németország 1990 júliusában létrehozta a valutauniót, és októberben megtörtént a politikai egyesülés is. Jóllehet ezt milliók örömmel fogadták, sok embert viszont félelemmel tölt el ez az esemény Európában. Olyanokra gondolunk itt, akik Kelet-Németországban talán kénytelenek lesznek otthonukat visszaadni nyugatnémet volt tulajdonosaiknak. Bár egyes brit vezetők fenntartással fogadták a hírt, az egyik brit újság címsora végül is ezt írta: „Egyszerűen bíznunk kell az újszülött Németországban.”

Mivel a Szovjetunió oly sokat szenvedett a Napóleon (1812) és a Hitler (1941) által vezetett támadások miatt, a második világháború végén garantálni akarta saját biztonságát, és ezért Kelet-Európában létrehoztak egy úgynevezett ütközőzónát. A nyolc kelet-európai kommunista országból álló szovjet tömb 1945 után néhány éven belül megalakult.b Most a Szovjetunió kevésbé érzi magát veszélyeztetve Németország vagy az Egyesült Államok részéről. Ezért volt hajlandó korábbi csatlósai felett gyakorolt vasmarkú uralkodásából engedni egy kicsit. Úgy tűnik, mintha a Churchill által 1946-ban elnevezett vasfüggönyt beolvasztották volna, s immár behatolhat a világosság.

Ahogyan ezek a változások téged érinthetnek

Említettük, hogy ezeknek a változásoknak sok országban gazdasági kihatásai is vannak — új munkahelyek, új környezetek és új szakmák egyesek számára. Sok más egyén számára viszont munkanélküliséget és elhelyezkedési gondot jelentenek. Ez a szabadpiac berendezkedésű világ filozófiájának — azaz érvényesüljenek a legéletrevalóbbak elvnek — a mellékterméke.

Másrészről a demokratizálódás irányába való változások az emberek szabadabb mozgását hozza magával. És a nemzetközi turizmus fellendülését jelenti. Miként az elmúlt 30 évben más országok is felismerték (például Spanyolország és Olaszország), a külföldi turizmus minden kormány fizetési mérlegét igen jelentősen javíthatja. Nyugaton milliók szeretnének ellátogatni Kelet-Európa történelmi nevezetességű városaiba, olyan városokba, amelyeknek neve a dicsőséges múltat juttatja eszükbe — például Budapestre, Prágába, Bukarestbe, Varsóba és Lipcsébe, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Az emberek szívesen elmennének Leningrádba, Moszkvába és Odesszába, hogy ott is szabadon körbenézzenek. Úgyszintén a kelet-európaiak is látni szeretnék a Nyugatot. Kétségtelenül a nemzetközi turizmus egyik velejárója az is, hogy fokozatosan ledőlnek az előítélet és a tudatlanság korlátai. Miként azt sok turista tapasztalta, a közös tengerparti nyaralás az úgynevezett volt ellenségekkel egész rövid idő alatt feloldhatja a feszültségeket és az ellenséges érzületet.

Van egy másik vonatkozása is a leomlott falnak, amelyet sok millió ember szívesen vesz tudomásul — lehetőség nyílik arra, hogy szabadon összejöhessenek a más nemzetben élő hittársaikkal. Milyen mértékű lesz ez a lehetőség? Milyen változások mennek végbe Kelet-Európában a vallás terén? A következő cikk ezekre és más hasonló kérdésekre kíván válaszolni.

[Lábjegyzetek]

[Kép az 5. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

NÉMETORSZÁG

Berlin

JUGOSZLÁVIA

MAGYARORSZÁG

LENGYELORSZÁG

ROMÁNIA

CSEHSZLOVÁKIA

ALBÁNIA

BULGÁRIA

SZOVJETUNIÓ