Vajon valóban jóra fordulnak a dolgok?
„A [berlini] fal megrepedezhet, ha a kelet—nyugati kapcsolatok kiszélesednek. De évekbe, akár nemzedékek idejébe telhet, amíg a fal ledől. A két Németország soha többé nem lesz újra egy.” Így írt egy tekintélyes amerikai hírmagazin 1989 márciusában.
Kevesebb mint 250 nappal később — nem évekkel, nemzedékekről nem is beszélve —, a fal kezdett omlásnak indulni. Heteken belül a fal ezernyi darabja emléktárggyá, íróasztalok dísztárgyává vált szerte a világon.
VÉGRE eltűnt a berozsdásodott vasfüggöny, annak reményét keltve, hogy a tartós világméretű béke és biztonság már közel van. Még a közel-keleti Öböl-háború sem homályosította el azt a reményt, hogy a Kelet és a Nyugat közötti régi keletű versengés véget ért, és hogy egy új világrend közel van.
Egy új dimenzióval több
A második világháború óta nyilvánvalóvá váltak az egységes Európáért tett erőfeszítések. A nyugat-európai országok 1951-ben megalapították a Szén- és Acélközösséget. Ezt követte 1957-ben az Európai Közös Piac. E nemzetközi közösségnek a 12 tagországa (ma 342 millió főből áll) 1987-ben azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 1992-re megvalósítja a teljes gazdasági egységet. Még a teljes politikai egységre is nagy esély van. Milyen felfrissítő változás ez Európa tavalyi véres történelméhez képest!
A nemrégen lezajlott politikai változásokra való tekintettel az 1992-es év még nagyobb jelentőséggel bír. Egyre inkább azt latolgatják, hogy végül majd a kelet-európai, volt kommunista országokat is az egységes Európához csatolják.
Vajon isteni támogatás van a háttérben?
Egyes vallási csoportok, figyelmen kívül hagyva a keresztény semlegesség alapelvét, engedtek az évtizedek óta tartó kelet-európai vallási elnyomásnak, hogy az rákényszerítse őket aktív politikai megmozdulásokban való részvételre. Erről szóló írásában a német Frankfurter Allgemeine Zeitung című napilap megjegyzi, hogy „a keresztények szerepe vitathatatlan a Keleten történő változások létrejöttében” és hozzáteszi, hogy: „szerepüket semmiképpen nem szabad lebecsülni”. Bővebben így fejti ki: „Lengyelországban például a vallás szövetségre lépett a nemzettel és az egyház hajthatatlan ellensége lett a kormányzó pártnak; az NDK-ban [a volt Kelet-Németországban] az egyház szabad teret adott a szakadároknak és megengedte, hogy az egyház épületeit szervezeti célokra használják fel; Csehszlovákiában keresztények és demokraták találkoztak a börtönben, elismeréssel adóztak egymásnak, és a keresztények végül csatlakoztak a felkelő erőkhöz.” Még Romániában is, ahol „az egyház a Ceauşescu vezette kormányzati forma hűséges szolgájának bizonyult”, félő volt, hogy letartóztatják Tőkés László lelkészt, aki kirobbantotta a forradalmat.
A Vatikán is érintett a kérdésben. A Time folyóirat ezt a megjegyzést tette 1989 decemberében: „Amíg a Kelet-Európán az elmúlt hónapokban végigsöprő felszabadulás láncreakciójának közvetlen oka Gorbacsov ’el a kezekkel’ politikája volt, addig János Pál hosszabb lejáratú sikereiért érdemel dicséretet . . . Az 1980-as években beszédei kitartóan hangsúlyozták az Atlanti-óceántól az Uralig terjedő újraegyesített Európa gondolatát, amelyet a keresztény hit hat át.” Az 1990. áprilisában Csehszlovákiában tett látogatása során például jellemző módon azt a reményét fejezte ki, hogy látogatása új kapukat nyit majd meg a Kelet és a Nyugat között. Bejelentett egy európai püspökök számára tervezett zsinatot, melyen stratégiát dolgoznak ki azon látomása teljesítése érdekében, amely az „Európa egyesítése közös keresztény gyökerek alapján” elnevezést kapta.
Vajon az egységes Európa szerkezetén belüli egyesült Németország nem előfutára lesz-e a minden szempontból egységes Európának, sőt akár az egységes világnak? Vajon a vallások részvétele ebben nem azt jelzi-e, hogy ez az, amit a Biblia ígér? Tekintettel arra, hogy ma mind Keleten, mind Nyugaton a papok a politikai rendszeren belül munkálkodnak a békéért és biztonságért, vajon nem várhatjuk-e el jogosan, hogy ez hamarosan valóra válik? Nos, lássuk csak!
[Kép/térkép a 4. oldalon]
A lipcsei protestáns Miklós-templom — a németországi politikai megmozdulás jelképe
Az Európai Közös Piac tagállamai